Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

DR. GALLÉ LÁSZLÓ: Adatok a Bakony hegység hangya (Hymenoptera: Formicoidea) faunájának ismeretéhez

Lasius (Dendrolasius) fuliginosus Latreille. - Euryoecikus intermediär, palearktikus elteijedésű faj. A Bakony számos pontján gyűjtötték. Leló'helyei: Bakonybél: Szarvasd-árok, Bakonybél: Vörös Já­nos-séd, Bakonyszombathely: Feketevíz-puszta, Dörgicse, Farkasgyepű, Fenyőfő, Fenyőfő: Vinyesándormajor, Gyula­firátót: Büdös-kút, Kapolcs: Kálomis, Csesznek: Gézaháza­Mogyoróskert, Nagyvázsony, Tés: Hegyes-berek, Úrkút, Vál­lus: Szentmiklósi-völgy, Várpalota: Vár-völgy, Zalaszántó, Zalaszántó: Kovácsi-hegy (Papp), Veszprémfajsz (Neruzsil), Farkasgyepű, Zirc, Fenyőfő: Vinyesándormajor (Gallé). I. táblázat: A Bakony hangyafaunájának állatföldrajzi összetétele Table I. Zoogeographical composition of the ant fauna of Bakony Mts. Elterjedési típus Fajszám Százalék area type number of species P. c. mediterrán 2 3,772 ponto-mediterrán 1 1,886 euro-mediterrán 3 5,658 dél-európai 11 20,746 európai 10 18,860 euroszibériai 5 9,430 palearktikus 14 26,404 holarktikus 4 7,544 kérdéses (uncertain) 3 5,658 összesen 53 99,958 Lasius (s. str.) alienus Foerster - Holarktikus elterjedésű, euryoecikus eremophil, enyhén intermediärbe hajló faj. A Bakony szárazabb, melegebb helyein mindenütt előfordul. Lelőhelyei: Bakonybél: Szarvasd-árok, Bakonybél: Hubert­lak, Bakonycsernye, Bakonyjákó: legelő, Bakonynána: Alsó­pere, Balatonalmádi, Balatonfüred: Recsek-hegy, Bodajk, Csesznek, Csetény, Csopak: Péter-hegy, Dörgicse, Döxgicse: Kő-hegy, Fenyőfő, Fenyőfő: Kisszépalma, Fenyőfő: Vinye­sándormajor, Gyulafirátót: Büdös-kút, Hárskút, Herend: Ra­kottyás, Herend: Somod, Hódos-ér, Iharkút, Isztimér, Ka­polcs: Kálomis, Káptalanfüred, Lovas, Nagyvázsony, Nagy­vázsony: Kab-hegy, Nagyveleg, Németbánya: Laposak, Nyi­rád: Felsőnyirádi-erdő, Pétfürdő, Ságpuszta, Súr: temető, Sümeg: Mogyorósdomb, Tapolca: Szent György-hegy, Tés: Móroc-tető, Tés: öreg Futóné, Tihany: Ráta, Úrkút, Uzsa, Vállus: Büdös-kút, Várpalota: Badacsony, Vár-völgy: Nagy­láz-tető, Veszprém: Séd, Zirc: Bocskor-hegy (Papp), Kápta­lanfüred (Neruzsil), Borza vár, Bakonyjákó: Jákó-hegy, Fe­nyőfő: Vinyesándormajor (Gallé), Aszófő (Tóth). Lasius (s. str.) niger Linné — Az előzőhöz hasonlóan holarktikus elteijedésű. Nedvességigénye nagyobb (Brian, Hibble, Stradling, 1965, Gallé, 1972), hylophil felé hajló hypereuryoecikus intermediär faj. A Bakonyban különösen réteken, gyepeken gyakori. Lelőhelyei: Balatonalmádi, Bakonybél, Bakonybél: Hubert­lak, Bakonybél: Szömörkés-völgy, Bakonybél: Vörös Já­nos-séd, Bakonynána, Bakonypölöske, Csesznek, Észak-Cuha, Farkasgyepű, Fenyőfő, Fenyőfő: Kisszépalma, Fenyőfő: Vi­nyesándormajor, Gyulafirátót: Kispapod, Hajmáskér, Hárs­kút: Szentgáli-völgy, Herend: Rakottyás, Kapolcs: Kálomis, Márkó: Menyeke, Mecsérpuszta, Csesznek: Gézaháza-Mogyo­róskert, Hódos-ér, Nagyvázsony, Németbánya, Nyirád: Felső­nyirádi-erdő, Olaszfalu: Kispere, Padragkút: Sárcsi-kút, Porva: Pálihálás, Sümeg: Sarvaly, Tés, Tihany, Ugod: Som-berek, Úrkút, Vállus, Várpalota, Veszprém: Séd, Zalaszántó: Ko­vácsi-hegy (Papp), Veszprém: Jutás (Csellényi), Cuha-Kardos­rét (Tóth), Borzavár, Fenyőfő: Kőris-hegy, Fenyőfő: Vinye­sándormajor, Zirc (Gallé). Lasius (s. str.) emarginatus Olivier — Euryoecikus ere­mophil, Közép- és Dél-Európában elterjedt faj. Lelőhelyei: Balatonalmádi, Bakonybél, Bakonybél: Hajag, Augusztin-tanya, Bakonynána: Alsópere, Fenyőfő, Gyulafi­rátót: Kispapod, Halimba: Szár-hegy, Hódos-ér, Isztimér, Padragkút: Sárcsi-kút, Rezi, Szigliget, Tapolca: Szent Gyöigy-hegy, Tés: öreg Futóné, Vállus, Vállus: Csetény, Vállus: Büdös-kút, Fekete-hegy, Vár-völgy: Nagyláz-tető, Za­laszántó: Kovácsi-hegy (Papp), Bakonyjákó, Fenyőfő: Vinye­sándormajor, Veszprém (Gallé). Lasius (s. str.) brunneus Latreille - Euryoeckikus eremophil európai faj. Areája az előzőnél nagyobb, de ökológiai ampli­túdója szűkebb. Lelőhelyei: Balatonalmádi, Balatoncsicsó: Erdészház, Ba­konybél, Bakonybél: Hajag Augusztin-tanya, Bakonybél: Szarvad-árok, Bakonynána: Alsópere, Csopak: Péter-hegy, Hódos-ér, Isztimér, Monostorapáti: Doma-hegy, Padragkút: Sárcsi-kút, Szigliget, Tapolca: Szent György-hegy, Zalaszántó: Kovácsi-hegy, (Papp), Fenyőfő: Kőris-hegy (Gallé). Lasius (Cautolasius) flavus Fabricius - Nagy areájú holark­tikus faj. Ökológiailag euryoecikus intermediär. Az alább következő Chthonolasius subgenus fajaival együtt igen kevés bakonyi adata van, ez nem jelenti azt, hogy okvetlenül ritka fajokról van szó, valószínűbb, hogy endogéikus életmódjuk következtében kevesebb került a gyűjtők kezébe. Lelőhelye: Aszófő (Papp). Lasius (Au,strolasius) carniolicus Mayr — Palearktikus elteijedésű faj, de mindenütt ritka ( Baroni—Urbani, 1971, Bernanrd, 1968). Hazánkra nézve új faj, egyben új az általa képviselt Austrolasius subgenus is. Dolgozója és nősténye felül nem kiszélesedő, tetején egyenes vagy enyhén domború, oldalnézetből rövid és vastag nyélpikkelyéről ismerhető fel. Egyesek (Collingwood, 1963, Bernanrd, 1968) a Chthonola­sius subgenusba sorolják. Egyetlen dolgozó példánynak ada­tai: Bakonyszentlászló: Hódos-ér, 1957. aug. 27. leg. Papp J. Lasius (Chthonolasius) bicomis Foerster - Dél- és közép­európai faj, meglehetősen ritka. Egyetlen bakonyi adata irodalmi: Zirc ( Somfai, 1959). Lasius (Chthonolasius) mixtus Nylander-Intermediär öko­lógiai karakterű, ritka faj. Elterjedési típusa: palearktikus. Rendszertani helyzete, hovatartozása bizonytalan, lehet, hogy nem is jó faj. Lelőhelye: Fenyőfő, Bakonyszentlászló: Hódos-ér (Papp). Lasius (Chthonolasius) affinis Schenck — Euryoecikus intermediär, euroszibériai faj. Lelőhelye: Borzavár (Gallé). Formica (Raptiformica) sanguinea — Euryoecikus ere­mophil faj, palearktikus elteijedésű. ökológiai valenciája szé­les. Agresszív faj lévén, a bakonyi élőhelyek hangyapopu­lációinak regulációjában minden bizonnyal jelentős szerepet vállal. Lelőhelyei: Bakonybél, Bakony csernye, Bakonyszentlászló: Hódos-ér, Padragkút, Tés: Nagy-berek, Vár-völgy: Nagyláz­tető, Zalaszántó: Kovácsi-hegy (Papp), Gyulafirátót: halastó (Tóth), Bakonyjákó: Jákó-hegy, Borzavár, Fenyőfő: ősfeny­ves, Zirc, Zirc: Bocskor-hegy (Gallé). Formica (Servif or mica) rufibarbis Fabricius - Euryoeci­kus eremophil faj, Európában és Ázsia középső részén elter­jedt. Jellegzetes élőhelyei a gyeptársulások. Lelőhelyei: Balatonalmádi, Balatonkenese, Balatonfüred: Tamás-hegy, Bakonybél, Bakonybél: Vörös János-séd, Bo­dajk, Csesznek, Észak-Cuha, Felsőörs, Fenyőfő, Fenyőfő: Kisszépalma, Bakonyszentlászló: Hódos-ér, Kapolcs: Bon­doró-hegy, Csesznek: Gézaháza-Mogyoróskert, Monostor­241

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents