Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

RÁCZ ISTVÁN: A Bakony hegység egyenesszárnyú (Orthoptera) faunájának alapvetése

1 Balaton-felvidék 2 Keszthelyi-heqqség 3 Déli - Bakons 4 Északi-Bakony 5 Keleti-Bakonq 6 Veszprém - várpalotai ferwsik Á Bakonq-hcqqseq állatföldrajzi felosztása az Orthoptera-fauna alapján Szerketittttf: drPoppJcni nyomón R<Jcz István Rojiolto: Kiapad Gertrúd 13. ábra: A Bakony hegység állatföldrajzi felosztása az Orthoptera-fauna alapján Abb. 13.: Die zoogeographische Einteilung des Bakony-Gebirges auf Grund der Orthopteren-Fauna hogy a megfelelő ökológiai körülményeket itt, a Veszprém—Várpalotai-fennsíkon találja meg leginkább. E faj egyedüli megléte azonban nem indokolná az önálló faunakistájként való elhatárolását, de az itt található más egyenes szárnyú fajok (Platycleis affinis-Celes variabilis-Aiolopus thalassinus-Myrmeleotettix maculatus-Dociostaurus brevicollis) alátámasztják a fenti feltevést. Emellett szól a terület vegetációs képe is: „Eredeti erdői, sőt erdőtalajai is javarészt eltűntek, ... Az alapkőzet legtöbb helyen a felszínre került, helyenként rajtuk olykor sziklafüves lejtősztyepprétekig, vagy nyüt sziklagyepekig haladt a leromlás, illetve indulhatna már meg velük a szukcesszió. ... A dolomitflóra... nagy elterjedése ... az itt lebukó főnszelekkel is magyarázható.,, (Fekete, 1964. P- 31.). Végeredményben azt lehet mondani, hogy az Orthoptera-fauna vizsgálata a Veszprém—Várpalotaifennsík önálló faunakistájkénti elhatárolását indokolttá teszi (13. ábra). Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az eredmény végleges, mindenesetre a további állatföldrajzi vizsgálatok során ezt a tényt figyelembe kell venni, mert előfordulhat más állatcsoportnál is egy, erre a területre jellemző fajegyüttes, illetve színezőelem. [A Lepidopterológiai kutatások is hasonló eredményt sejtetnek, ugyanis az Euxoa vitta, Euxoa distinguenda, Derthisa scoriacea, Derthisa trimacula, Egea culminaria, Euphya frustata, Gnophos intermedia, de főként a Pieris ergane fajok jellemzőek (Varga szóbeli közlése).] 112