Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene
i- szo fi i--mi fa i--mi ri ri re l-döOl 124. 23. ábra. A citera hangolása (Paptelep) Fig 23. Tuning of the cither. (Paptelep) A hangolás technikájának tisztázása után a citera méreteit is jegyezzük fel: hosszúsága 670, szélessége 210, mélysége 55, a fej hosszúsága a húrok felső alátámasztásáig 75, a fogólap szélessége 35, a hangszer középen levő három hangnyílás átmérője: az alsóé 70, a középsőé 55, a legfelsőé pedig 57 mm. Ezután a citera szép, telt hangzásának titka iránt érdeklődtem: „Ennek a citérának a tőkéje diófa, az ódala is diófa. A kottafa fenyő, a főső rísze szintén fenyő, a gyürük bükkfábú vannak az ásó tőkéje is diófa. Az ásó és főső hevederje szilvafa. Arra kell vigyázni, hogy csomó né légyén az anyagba, mer ha csomó van, nincs rendes hangja." Heveder alatt a tetőlapon és a fenéklapon belülrő végigfutó bordát értette. Igen tanulságos lesz, ha az imént közölt: „Én az éjjel de rosszat álmodtam" kezdetű dal citerán előadott változatát is közreadjuk. így lesz tanulmányozható a legjobban az a tipikus hangszaporázó technika, amely a,citerán való pengető játékmód alaptermészetből következik. íme az énekelt dallam és alatta a citerán megszólaltatott változat. Legalul vonalrendszer nélkül írt kottafejekkel jelöltük a kísérő-húrok megpengetését, mégpedig - a Sárosi Bálintnál bevált módszer szerint: J Negyedhangjegy hangsúly-jellel: Az összes húrokon végigszántó súlyos pendítés J Negyedhangjegy: A kísérő-húrok nagyobb részét érő pendítés J Kis fejű negyedhangjegy: A kísérő-húrok kisebb részét I érő pengetés I Fej nélküli kottaszár: A legközelebbi egy vagy két üres húrt is alig érintő pendítés. Sárosi jelölési rendszerét mi itt még a nálunk szereplő cisz hangoknak, mint az akkord tercének, jelölésével egészítjük ki. Ha ez is megszólal, kis hármas számot írunk a megfelelő hangjegyérték alá. Tévedések elkerülése végett újra hangsúlyozzuk, hogy Horváth Ferenc előbb elénekelte, s csak utólag játszotta el a dalt. Csak mi állítottuk a két változatot egymás alá, gyakorlati célból. A dal és a citerán való előadásmód összevetéséből a következő megállapításokra juthatunk: A zenei formálás csíráját láthatjuk abban, hogy a hangszeres darabot egy ütemes bevezetéssel és egy ütemnyi domináns-tonika kadenciával látja el a játékos, valamint abban is, hogy következetesen megismételte mindkét versszak harmadik és negyedik sorát. Mikor citerázik, akkor is a szövegre gondol az előadó. Ez kiderül a II. versszak 2. és 3. sorának az I. versszaktól énekben való eltérésben, amelyet következetesen valósít meg a hangszeres előadás során is. A tempóba csak az I. versszak 2. sorában lendül végleg bele, addig J = '96-ról gyorsít fel J = 132-re. Innen kezdve egyenletes a darab tempója, csupán a kádenciázó két záróhangnál lassít újra egy kicsit vissza. Tapolca-Paptelep, 1972 - Horváth Ferenc, 1923. t-£J_T \ t \ Z Én az éj - jd de t w HT} rr n imm r I r I r I r Ilii m t il t> t | 1, 1SP ' r I r I r I r I U I I L-L I f I t \ S \ s mm SE pr pn & r r rrrr n j_| IMI U I m I r rr r ß r ^ l J J j 'il' i L_i_i ii r i 372
