Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

Ritmika 1. A játékos jól érzi a dallam csúcspontját, legexponáltabb helyét, a 3. sor elejét: Ott szaporázza, aprózza el és ezáltal emeli ki azt a legjobban. Ugyanezt teszi e rész ismétlésekor is. 2. Mesteri megoldás az I. versszak utolsó sorának ismétlése alkalmával az addig szaporázó ritmikának az első hiányos szinkópával, majd a többi teljessel való visszafékezése. 3. Hogy az előadó ritmikai invencióját értékelni tudjuk, íme összegyűjtöttük azokat a ritmikai variációkat, amelyekkel Horváth Ferenc két negyed érték idejét kitölti. Tulajdonképpen ritmikai szótár ez. 79. 1. versszak Sor, ülem 2. versszak J> E ritmikai gazdagsághoz úgy hiszem felesleges kommentárt fűzni. A ritmikai inprovizatív készség ily magas fokát látva, csodálattal szemlélhetjük pásztormuzsikusunk ösztönös zenei teremtőerejét, amely ötletekből még a második versszak ismétlésekor sem fogy ki. A két verssor alatt 18+16=34 féle módon töltötte ki variálta a két negyednyi időértéket. Megint csak megfigyelésre érdemes a dal befejezésének ritmikai előkészítése az egyre növekvő ritmikai értékek által (a II. versszak 4. sorának ismétlésében) és a hozzáfűzött - talán cigányzenekari hatást őrző - kis záradékban: J. i>J |J J Melodikai sajátságok 1. Az A dúr 4. foka mindig magasabban intonált. Magyarázatát ld. fentebb. 2. Gyakori az alsó váltóhangok használata. Beugró alsó váltóhangot is többször alkalmaz. 3. Átfutóhangokkal kvintet, kvartot, oktávot is kitölt a játékos. 4. Egyéb dallami figurációkat is használ: tartott hang esetén annak alsó kistercére ugorva, onnét átfutóhanggal tér vissza a megnyújtandó alaphangra. 5. Ráfutó, rávezető hangokat alkalmaz a II. versszak 3. sorának utolsó üteme végén. A harmóniai érzék megnyilvánulása a kisérő-húrok kezelésében, Mivel e hasábciterán all húr közül 9 e?-re van hangolva, természetesen az e'hang e dal során, mint a dal dominánsa, állandó jelleggel és elég nagy hangerővel zeng. A mély kis e szinte alig hallatszik. Nagyon érdekes viszont a tonikai akkordot jelentő egy vonalas císz-nek a kezelése. Ez a leggyakrabban azoknak a soroknak a záró-akkordjaiban szólal meg, amelyek tonikai akkord-dal zárnak: Igy pL az 1. sor 3. ütem, de a 2. sor utolsó ütemében nem szól, mert az domináns funkciójú akkordot kíván! 4. sor 1. ütem végén, majd már előlegezve e sor 2. ütemében, s végül utolsó ütemében záró funkcióval lép fel. Érdekes azonban, hogy a záradékot kívánva ismétléskor a 3. sor befejező ütemében a játékos elfogadja a tonikai funkciót, s majd az ismétlés utolsó ütemében újra jelentkezik vele. A II. versszakban hasonló jelenségeket tapasztalhatunk. Itt a cisz még gyakrabban jelenik már meg az utolsó dallamokban, mint az első versszak végén. Mintha előre Ígérgetné a beteljesülést, a dallam befejezését. Miután a megszólalt muzsikát formaüag, ritmikaüag, melodikailag elemeztük, ejtsünk néhány szót arról is, hogyan játszott pásztorunk hangszerén. Játékmód Mindig állva játszik, ülve nem is lehet oly hirtelen akkora nyomóerőt kifejteni, amelyet a négy kottahúr mindig új és új helyzetben való hirtelen leszorítása igényel. A hangszert rendszerint asztalra helyezi, balkezében tartja a mintegy 15 cm hosszú fapálcikát, a nyomót, amellyel a négy húrt leszorítja. A nyomó a balkéz hüvelykujja alatt, azzal párhuzamosan fekszik, kinyújtott hüvelykujjával szorítja azt rá a kottapadra. Balkezének nyújtott mutatóujja pedig, mint vezető szerepel: csúszik a citera bal széle, oldallapja mentén. Jobb kezében van a verő, amely kis műanyaglap, kaucsukszerűség. Amikor vele a húrokat pengeti, érdekes, cikázó mozdulatot végez. Játék közben azonban nemcsak a két keze mozgott, hanem szinte táncolt hozzá az egész ember, még a dereka is hajladozott, felső testével is adta a taktust, rá-ráhajolt hangszerére. Nem csoda, ha szeretik hallgatni. Elmesélte, hogy utolsó nagy sikere a szentgyörgyhegyi Darányi-pincében volt, a Tsz zárszámadásán: „Nagyon jól éreztük magunkat — emlékszik rá vissza — ott volt a feleségém, én, a többi vöröstói társam is. Én magam, egyedű citeráztam, ném vót más zenész. Vótunk negyvenen. Még az elnök elvtárs is táncút!" Üjra a citerakészítésről beszélve: „Az ötven citerát főleg parasztok vitték el, de volt köztük vasúti őr, újságíró is, sőt fiatal menyecske is." Ez évben most a harmadik citerán dolgozik. Le is veszi a konyhaszekrény tetejéről. „Lépcsős citerának" nevezi hangszerét, mert a kistőkék valóban lépcsősen rövidülve csatlakoznak a citera testéhez. Kisfejes citerának hívja az irodalom az üyen hangszereket. 373