Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

„Karácsony este az volt a szokás nálunk pásztorokná: Járták a falut, kanász, csordás, juhász és azt mondták:" Sz'éréncsés jóestét kívánok, Kedves házigázda! E szép házba azért jöttünk, Isten áldását kívánjuk, Kedves házigázda! [E mondókát érdekes módon, kicsit énekelve mondták el, a megjelölt helyre külön hangsúlyt téve. A hangsúlyig a sorok beszéddallama emelkedett, utána süllyedt, majd elénekelték.] 196. (Pécsely, 1969. - Molnár Jánosné Holies Mária 1891.) Gazdáknál Ismerős helekén esetleg bement az ember. Elénekűtük a Csordapásztorokat: 197. (Zirc, 1962. - Lénárt János, 1888.) Cior- dát 6- riz - nek éj- jel az er- dő- be. Aztán elmondta a köszöntőt; r I I r II I i |í I • Si- et- nek Jé- zus- hoz Bet- le- hem- be. V J r r '

J r r i u Ki- vált- sá- got ho- zott az em- bér- nek. Sípok és trombiták vigan harsogjatok, E szent karácsony estére örömöt fújjatok! Ha ném fujtok, elveszem pályátokat, És áldja még az Isten dicsőséges koronátokat! Adjon az Isten bort, búzát, békességét, Lelkünknek örök üdvösségét!,, Otthon a családnál A rituális szokások még a pásztor hazatérése után is folytatódtak. (79. ábra) Erről már a zirci Lénárt Jánosné számolt be: Angyalok szózata minket is hív, Értse még ezt tehát minden hü sziv! A kisded Jézuskát mi is áldjuk, Mind a jó pásztorok magasztaljuk! A legteljesebb beszámolót a zirci Lénárt Jánostól kaptuk. A grófot, a gazdákat, sőt hazatérve saját családját is illendően köszöntötte: „Karácsony este émfe'ntek az embefék is és a bojtárok, és ztán ékezdték. Kanász, tehenes, gulyás: ezek eggyüt mentek. Gondúni való, hogy milyen szép vót ez, mikor a jó harangok vótak és ott sürün szótak egybe. A harangok meg a kürtök is szótak, meg a karikásostorok. Durrogatás: például 5-6 ostor, még aztán két-három kürt. .. - Ezek a grófok és uraságok meg is várták ezt. És aztán akkor mikor kezdődött: égy durrantás, akkor aztán fe'gyszfe'rre az egész, mind a cigánybanda. . . .Várpalotán vótunk abba a üdőbe. Ugye' ott több gulás is vót, tehenes is vót, kanász is vót, na mostan, ez nagyon szép vót! A gróf má várta. Fönn a kastélyná várt bennünket. Nagyon szerette hágatni. Fönn vót a verandán és aztán mi még lenn az udvaron elátunk, hogy durrogatni léliessen, az ostornak is lfe'gyfcn hele, mer az hosszú, ugyé. . . Aztán körbeátunk, aztán szépén egyszerre mind az egész elkezdte! A bojtárokná vótak a kolompok, az ember'e"kné vótak: a kanászokná a tülkök és aztán a tehenes és gulyás: az a karikás rövid nyelű ostor. Jó raffiasudárrá. Abbú fontunk sudarat, és aztán az nagyot szóll. Ej jó kis darabig, körűbellű 10 percig (szólt ez a zenebona), aztán szünet. Akkor aztán a bojtárok kaptak abba az üdőbe 5 forintot, az embfe'rek kaptak 10 forintot. Ezs zsák liszt akkor vót 9 forint és akkor ezt mégköszöntük, kérem, aztán méntünk tovább. Ja de még egy pakli szivart is kaptak! 79. ábra. Pásztorkellékek az asztal „híd"-ján karácsony este. Fig. 79. Shepherd accessories on the „bridge" of the table, Christmas Eve. „A családhó, mikor hazaért, ott is megfújta a trombitát vagy kürtöt - más pásztorembé'r a harangokat is (mégrázta, egészíti ki a férje). - Ott is köszöntött a családjának utoljára.'kor bemé"nt,'kkorra ott má késszen vót az asztal mégterítve: Kényér az asztalon, le'terítve fehér abrosszá, aztán meg égy pohárba vót szentűtvíz, még oan három szál buzafej, még - tudom - kukoricát szokott id'ésanyám odatenni az asztalra. Azta^ mikor az idfc'sapám hazagyütt, akkor az uccsinát, hogy lerakta oda az asztal alá, az aszt51 hídjára - szokott oan asztal hidja lé'nni - arra lerakta a botot, tarisznyát. Akkor 415