Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

fogta az üveget, mé'gszentűte. Az ott vót addig, mig ű nem mént hajtani másnap. Ném másnap, hanfe'm utánna való nap, mikor hát itt vót az idő. Mer karácsonnap ugyé, ném mentek. Aztán akkor odament az asztalhó, léűt és imádkozott. Ném hangosan imádkozott." Az asztal alá rakták a pásztorkellékeket Pécselyen is: „Nálunk az vót a szokás mindig, amikor a féljem hazagyütt: - Isten áldása lakozzék e házba! - így köszönt. A család együtt vót, a szórna, a harang, a kürt, az ostor, a bot az asztal alatt vót, amivel a nyájat egész nyáron őrizte. Mer az uram azt tartotta, hogy azt az Úrjézus mfcgszentöli." Volt ahol e szokás vallásos színezete már teljesen elmosódott - nem tudták, hogy azért rakták egyhelyre a pásztorkellékeket, hogy könnyebb legyen megszentelni. „Régi hagyományos szokás vót, a tarisznyát a kürtöt mé'g az ostort azt bedobtuk az asztal alá. Hogy mi jóság vót abba? Az vót a szokás. Né'm tudtuk, hogyhát ez mini jó csak av vót a szokás, aztá ott aludt az asztal alatt (a holmi) másnap reggelig. - fejezte be a vigántpetendi kanász. 199. Dudaszó az éjféli misén A pásztorok karácsonnyal kapcsolatos szokásai azonban a régi időkben nem értek véget a köszöntéssel. Egész éven át nem voltak templomban, de az éjféli misére mindig elmentek. \{Jgy érezték, mivel a pásztorok ennek az éjszakának történetében fontos szerepet töltöttek be, hát nekik is illik ott lenni az éjféli misén. Hallgatták, hogy utánozza a kántor a furulya meg a duda, a pásztorhangszerek muzsikáját. Együtt énekelték ők is a falusiakkal: Pásztorok keljünk fel. . . Csordapásztorok, midőn Betlehembe. . . „Még a duda is megszólalhatott régen az éjféli mise után. Én né'm hallottam, csak úgy hallottam régén. Ed'ésapámtól hallottam. Hallottam, hogy nótát is mégengedték, hogy dudáljanak." (Hegyesd, Kiss Zsigmond) Ez utóbbi nagyon fontos adat, az egyetlen a mi vidékünkön, amely az ősi misztériumjátékokkal kapcsolatos. Ezeken pásztorok is közreműködtek dudával, furulyával, sőt pásztortáncukkal emelték e játék látványosságát. Héthatár-járás Bár ez nem tartozott már a zenei vonatkozásokhoz, mégis megemlítem, mert a karácsonyi pásztorszokások befejező aktusa volt. „Az éjféli mise után. . . a pásztoroknak hét határt köllött érinteni. ." (Hegyesd, Kiss Zsigmond) Ügy gondolták, hogy amelyik pásztor nem járta meg a hét határt, az a következő évben is rest lesz arra, hogy az állatai számára felderítse a jó legelőt. Betlehemes-töredékek Bár teljes betlehemesünk a pásztorok előadásában eddig még nincs feljegyezve, Bakonybélben mégis sikerült két, a pásztorokra vonatkozó betlehemes-éneket felírnunk: 198. (Bakonybél, 1954. - Sunyi Józsefné, 1864. (!) Kel' fő. Gyúr-ko, né szuny-nya-dozz! A- molt íb bá(Bakony bél, 1954. - Dublee Imre, 1914.) Tempo giusto J -116 Bá- rány- ká- mon csín- gő szól. Csín - gi lin - gi Ián - gon, Fu - ru - lács- kám is dú - dol Tu - lu, fu- ru - lá- lok. Kis bá - rány- kám mel- lém fek- szik. Szun - di - ká- lünk sok- szor es- tig, Jó jca - kát ki - vá - nok. Bojtár vót a nagyapám, Bojtár vagyok én is, Csak a botját hagyta rám, Gazdag vagyok mégis! Kis bárány kám. . . Voltak a pásztoroknak olyan köszöntőik is, amelyek a szöveg módosításával felhasználhatók voltak különböző alkalmakra, névnapi jókívánságok tolmácsolására is. Ezeknek közvetlenebb, barátibb a hangvétele. „Hát é szoktunk mulatérozni esténkint újévkor, szilvesztérkor. Aztán akkor éméntünk, furuglává, dudává köszöntöttük éggyik-másik jóbarátot. Ottan m'e'gin mégtraktátak bennünket borral, süteménnyel, hússal. Akkor még mentünk a másik munkatárshó, ott m'e'gin, aztá így mulattunk tovább. Hát beméntünk égymáshó, mégköszöntöttük ugy ho: 416