Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

Ebédre csak pörkőtt vót, sütemény. Ebéd után tánc vót, este jött a nagy vacsora. A vacsora alatt a szakácsnék cigányzene kísérettel bementek a terembe és akkor a m'e'nyasszony elé álltak, és akkor szépen eléneköltük neki: Kiskertembe l'évé'ndula Juj, de nagyon jó szagú! Kökény szemű barna kislány Mért vagy olyan szomorú? - Hogy rié volnék, mért né volnék Olyan nagyon szomorú? Nem fe'sz többé a fejemén Ményasszonyi koszorú! - Kiskertembe nagy diófa, Száraz dió van rajta. Kökényszémü bama kislány Mért n'e'm sétálsz alatta? Sétálj, kislány, este lesz már Né'm is nagyon sokára, Megölellek, mégcsókollak Betyárgyerék módjára. (172. dallam) (Ehhez a menyasszonybúcsúzóhoz azonnal, megállás nélkül csatlakozott a következő' dal.) Lányok, lányok, nektek nyillik a rózsavirág, Menyecskéknek a savanyó uborkavirág! Akkor réssz a menyecskéknek cudar jó világ, Ha kinyiilik a savanyó uborkavirág!" (173. dallam) A taps is benne vót. Ütek a koszorúslányok az asztalnál és akkor, mikor igy rámondtuk: Nektek nyillik a rózsavirág, és akkor nekik csattogattunk. Gyönyörű szokás vót! Vacsora után a me'nyasszonyt átöltöztették menyecskeruhába. De az is aztán nagyon szép szokás vót, nekem nagyon tetszett, hogy az éső vőfclya menyasszonyi koszorút: sleiert a kalapjára fétte. A koszorú rajt vót a kalapon, a sleier körű vót rajt tekerve és akkor karonfogva bevezette, bekisérte a menyasszonyt. Akkor szépen mondta a vőfény: i - Halljunk szót uraim! Imitt áll előttünk az ékes menyasszony, Hogy menyecske-fejjel először mulasson! Táncoljon hát véle mindenki egy kurtát. De el né tiporják a cipője sarkát, Mer drágáér varrták! Én kezdem a táncot, a többi még ráér, Té'még cigány, huzd rá! Az új házaspárér! Eladó a ményasszö!!! Cipőre, fűzőre, bölcsőkötőre! [Adakozzunk/] A menyecske feje bécsi piros kendővel volt hátrakötve. Mindenki pézér táncút a menyasszonnyal. Az éső vőfény tenyerén tartotta a tányért magasra emelve, akkor má ű n'ém táncút, mer űtüle ékérték, mind ahogy a versbe van: „Én kezdem a táncot, a többi még ráér". A körbe csak a menyasszony, még aki vele táncolt, az volt, -meg az első vőfény. Eggyet-kettőt fordút vele a táncos, aztán jött a másik." Dusstánc „Éjfél után egy órára megvolt a menyasszonytánc, utána rögtön lett a dustánc. Mer a juhászlakodalomba a cigány sose kérdezte mé'g, hogy mennyit fizetnek, azaz hát nem é'ggyeztek vele, örűt, ha elmehetett! Az úgyis annyi pénzt szedett ott össze, hogy nagyon sokat! A dustáncná a két vőfény leüt a fődre, égy tányért odaté'ttek, meg két szál gyertya égett. De a két vőfény né'm is ült, hanem könyéke'n támaszkodott, félig igy feküdtek a tányér mellett. Akkor körülállták a vendégek, aztán akkor ott voltak a zenészek, de csak cigányzene jöhetett számításba, és akkor különféle nóták vótak, direkt dusnóták, meg mindenféle mondások." (Mayer Vilmosné Molnár Anna) „Ilyenkor szabad volt, sőt illett szidni a cigányzenészeket.' - Égy legény a cigányok elé ült a földre, lába közé tányért tett, az elé két juhászbotot keresztbe. Minden legény dobott bele, s olyankor a cigányok tusst húztak." A legények efféle kurjantásokat eresztettek meg: - Nem kívánom károdat, Szántsák föl a hátodat! Vessenek bele tüskét, bodzát! üsse még a ménkű a hátod búbját! - Egy pogácsa, égy falat, Nyald ki a v mat! (Szentgáli származású zirci parkőr Papp J.) „Égtek a gyertyák, meg ott volt a tányér. Nem volt csárdás, ném volt keringő, csak körbeátak oszt igy micerfe'gtekmocorogtak. Csak így, egymást átölelve, átkarolva ának körbe az összes vendégség. Némcsak a férfiak, a nők is. Volt, amikor a nők külön dussoltak, volt amikor együtt dussoltak. És ha gavallérok voltak a vendégek, reggé hét-nyóc óra tájba még fe'gy dusstánc vót. örűt a cigá. . . És akkor egymás után következtek a dussnóták: Ára alá Baranya megyébe kinyillik a tulipá, a barázda-szélbe. Egy-két szál, három szál, Csalfa voltál rózsám megcsaltál. Ez a kislány ugy éli világát, Ha az anyja aluszik, süti a pogácsát. Éjfélben, hajnalban, Viszi a legénynek a tányérba. (174. dallam) Ó, té szé'gény juhászlegény, Mér vagy olyan nagyon szé'gény? Kevés a pénz, sokan vagytok, Mégis mindég mulatgattok, Mégis mindég mulatgattok! Né'm ettem én gelegényét, Né'm szeretek suszté'rlegényt. Érett szilvával élek én, Juhászlegényt szeretek én, Juhászlegényt szeretek én." (156. dallam) Az énekes hangulata a dal során egyre fokozódott, a második versszak utolsó sorát tapssal indította. E dalt a Szentgálhoz közeli Klein tanyán is megtaláltam 1952-ben, de csak a 2. versszakával. A dallamában több különbség is van. A dudanóták csoportjába soroljuk. Érdekessége, hogy a harmadik sora nyolcadokra aprózódva két szövegsornak is helyet tud adni. Mayerné következő két dala a kanásztáncok családjába tartozik, azért ezeket a dussolásoknál szokásos dallamokat ott közöljük: Eggy üngöm van, égy gatyám, mégis szegény vagyok, Tele vagyok tetűvel, alig maradhatok. Nanana- nananana, nanana - nana nana Nananana na na. Csóri kanász mit főztél? - Tüdőt kábosztával Mivel rántottál bele? - Hasa-szalonnával. Nanana stb. (185. dallam) 41