Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

78. ábra. A szentgáli Kuruc-banda. Fig. 78. The Kuruc band of Szentgál. A 64. számú daltól ez főként abban tér el, hogy két utolsó dallamsora elé egy sej indulatszó kerül, mégpedig azon magasságban énekelve és fél hangjegy értékig kitartva, amely magasságban a 3., illetve a 4. versszak kezdődik. E dalok mind ősi veretű pásztordalok voltak a „Csütörtökön reggel" kezdetű kivételével, amely a mazurka ritmus tipikus motívumát őrzi: A banda A szentgáli cigányokra így emlékszik vissza Mayerné: „Heten vótak. Vót cimbalom, vót furulya [valószínű klarinét,] aztán bőggő, aztán hát ugye kontrás, m'ég a többi: hegedű. Muszkár. . . Az volt. Még az utódja él ennek a Muszkárnak Veszprémbe: Muszkár Pisti. Az öreg 37-be olyan 80 körű járt, de még muzsikát, mer ez a ház kocsma vót. . ." Muszkár Pisti emlékét egy ősi ereszkedő dallamunk is megőrizte szövegében. Izometrikus nyolc szótagú versképletére több versszak is született Szentgálon a juhászmulatságokon, lakodalmakon sokat énekelték is őket, mert többen is emlékeznek rá az öregek közül. Az első versszak még annak az emlékét őrzi, ami a középkorban, sőt a XVI- XVII. századbeli feljegyzésekben is tapasztalható, hogy a muzsikusokat nem vezetéknevükön szólították, azt a legtöbbször nem is tartották számon, hanem hangszereik szerint nevezték el őket. Sipos Pisti valószínű egy mulatság gyászos emlékét őrizte kopasz fején. A bor hatására gyakran elagyalták egymást a pásztorok, és ilyenkor egy-egy rossz irányzék rapittyára törte a nagybőgőt, összedöntötte a cimbalmot, sőt leverte lábáról néha magát a cigányzenészt is. Régi bírósági jegyzőkönyvek többször is vallanak erről. „Ezt muzsikáltattuk. . . Voltak ilyen: . . Magunk kevertünk, a pásztorok, égy ilyen nótát. Mer ez a cigánymuzsikus második prímás volt: Pila Pisti. Muszkár Pisti éső primás. Akkor vót egy sipos: Birkás Józséf. Ére mindre vót egy-Kgy nóta. A pásztorok összegyüttek, igy osztán akkor mént ám ott! Csufótuk egymást. . . Bari Jancsi kicsit ollyan kacsássan ment, vótak ilyen összekevert nóták. . . Ellyen nótáink vótak!" (Szentgál, T. Molnár) (Szentgál, 1969. - T. Molnár István, 1891.) Sipos Pisti kopasz feje Rongyokkal van betekerve. Azér lett az betekerve, Hogy a fene meg né egye. ' szonygya: Pila Pisti, Muszkár Pisti, Téboly lábu Bari Jancsi, Tébol lábu Bari Jancsi Kopasz fejii Sipos Pisti. (175. dallam) Mayerné még tud versszakokat e dalhoz, de ezek már a pásztorok fogyatékosságait teszik nevetség tárgyává. Még ma is élnek a bakonyi pásztorok között a régi ragadványnevek. Ezek közül ad egy csokorra valót az alábbi három versszak, bár egyiknek sajnos csak a fele került elő az emlékek mélyéről. „Minden juhászra vót egy szak belőle. Mindeme vót. Hogy mfellik milyen. . . Másfél kilás hosszi Bagi. . . az oan magas ember vót. Arasz lábu Cupor Józsi. . . am még oan kicsi vót. Nagykalapos Fodor Jancsi. . . annak m'ég oan nagy kalapja vót. Köncöl Imre rózsafüzér. . . annak meg vót ész száz kilós felesége. Oan szomoiu ember vót, oan háláistenké'dő, ilyen szomorú pofává, aztán ára ezt énekelték. Némjó Jancsi. Minden juhásznak vót égy előneve. Azér vót némjó Jancsi, mer nagyon soh'ér vót. Azt sém jó szé'mmel nézte, ha a felesége az édésanyját megkínálta." (Szentgál, Mayer Vilmosné Molnár Anna 1900.) Köncöl Imre rózsafüzér, Felesége nagyon kövér. Azér ollyan nagyon kövér, Mer az Imre semmit sé ér. Peszlen Miska, Nemjó Jancsi, Görbe lábu Bari Jancsi. Nagy kalapos Fodor Jancsi, Arasz lábu Cupor Józsi. Peszlen Miska nem jó vendég, Mer az mindig ennék, innék. . . (175. dallam) 1970. szeptember 13-án Szentgálon, búcsúkor két cigánybandával és egy magános hegedűs köszöntővel találkoztam. Az öt cigányzenész fekete, ünneplő ruhában volt, járták sorra a tehetősebb házakat és zenével köszöntöttek a ház ajtaja előtt. A szentgáli „Kuruc-banda", alapítója az egyik zenész nagyapja, Kuruc cigány muzsikus volt. A „banda" tagjai: prímás: Fekete Sándor (1925) szekundprímás: Berki József (1932) kontrás: Horváth József brácsás: Szórás Barnabás (1909) bőgős: Németh Gyula (1929) (78. ábra) Két perces, verbunkos-szerű díszítésű „Mars"-sal kezdtek. A mű szerzőjét nem ismerték. A másik cigánybanda egy prímásból, egy brácsásból és egy bőgősből állt. Csak magyarnótát játszottak már, amelyet a 412