Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

29. ábra. A berhidai hasas-kistőkés citera. Fig. 29. The bellied small necked cither of Berhida. középpontját, valamint a szemközti oldal hasívének közepét is. Az így kapott alsó sarokba komponálja bele Kordé János szép vonalú énekló'madarát. A pompás kiállítású és készítője szerint igen jó hangú citera így méltán lehet reprezentánsa messze földön is a magyar, ezen belül a bakonyi népi hangszereknek. A további beszélgetés során megtudtam még, hogy készített spanyolozott technikával, színes pecsétviasszal ékesített, díszített citerákat is. Hangszereiért jóval többet kér - igaz, sokkal kidolgozottabbak is -, mint Tapolca környéki társa. Egy-egy pácolt, lakkozott prímciteráért 400 Ft-ot, kontraciteráért 600 Ft-ot szokott kapni, ha nincs rajta faragás vagy díszítés. Ha van rajta az is, 1000-1200 Ft az ára. Citeráira mindig akad vevő, a hazaiak és a külföldiek között is. A Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal ugyanis a Coop Tourist keretében meg szokta hívni a berhidai táncosokat és velük a fent említett citerabandát is, hogy adjanak műsort, ízelítőt a magyar táncokból, magyar dalokból. Ha van ilyenkor készen hangszere, oda is magával viszi Kordé János. A külföldi túristák gyakran vásárolnak tőle. A citerákra vonatkozó adataink összefoglalása Miután áttekintettük a területünkön fellelhető citerákat, soroljuk táblázatba adataikat, s vegyük még hozzá azt a két citerát, amelyet Sárosi Bálint 1954-1962 között, területünkön járva, Ugodon és Balatonszőlősön talált és közöl idézett munkájában! összehasonlítva anyagunkat az országossal (14. ábra), megállapíthatjuk, hogy a Bakony területén az országban fellelhető valamennyi citeratípus megtalálható, sőt vannak kevert formák is. Az általunk vizsgált 17 hangszer közül, ha leszámítjuk a három távolabbi területről származó citerát (14. ábra 7, 8, 15. hangszere), a maradék 11 hangszer többsége, majdnem fele, hasas: (5 db) és hasas-kisfejes (1 db) citera, majd a kisfejes citeraformák a legnépszerűbbek (4 db). Aránylag ritkább a vályúcitera (2 db), s az osztrák gyári citerákat utánzó keverékforma (2 db). A méretek szempontjából hangszereink beleillenek a többi dunántúli tájon kialakult méretű hangszerek közé. Az egyetlen dudari hasábcitera azonban 1050 mm-es hosszával ismereteink szerint - a leghosszabb dunántúli citerának számít, és felülmúlja 130 mm-rel az eddigi rekorder szabadegyházi Fejér megyei citerát, amelyet'Sárosi említ idevágó munkájában. Legnagyobb szélesség szempontjából viszont 395 mm-rel a jenői, ugyancsak Fejér megyei citera vezet a mi 250 mm-es balatonszőlősi hasasciteránkkal szemben. Készítési mód szempontjából az egyetlen darabból kifaragottra bakonyi példát nem találtam, csupán a Bihar megyei származású, Berhidán talált citera mutatja a készítésnek ezt az archaikus módját. Az egyszerű, legprimitívebb eszközökkel készített citeráktól (14. ábra 1, 3, 11, 12.) az ácsmunkák szabályosságát, szakszerűségét mutató (14. ábra 6.) hangszereken át a már hangszerkészítői igényekkel építő (14. ábra 4, 5, 13, 14, 16, 17.) citerakészítők széles skáláját mutatja be fellelt hangszereink sora. Gyári citerát nem találtam használatban. A citerákat általában több fajta fából építik. A tőke keményfából, a fedő és oldallapok puhafából készülnek. A hanglyukak egyben díszítő motívumként is szerepelnek: kör, csillag, kereszt, napraforgó, mérműves hat levelű rózsa: a leggyakrabban ezek díszítik e hangszereket. Előfordul azonban, hogy karcolt díszítést, felírást is találunk rajtuk (14. ábra 12.), hogy spanyolozással díszítik (Kordé, Berhida), de faragással teljesen elborított példányok is kerülnek ki a berhidai műhelyből. Csak a berhidai citerakészítő alkalmaz lakkot hangszerére. Pácot már ketten használnak: Horváth is, Kordé is. A fogólapot és a húrok alátámasztására szolgáló hevedereket pácolják ébenfa-feketére. Citeráink nagy többsége diatonikus citera. Kromatikus citerákra csak Berhidán, Kordé János készítésében találtam, de a kromatika itt sem terjedt ki a teljes hangterjedelemre, csupán a hangkészlet középső hangjainál adja meg a lehetőséget a módosított hangok használatára. A húrok száma és hangolása nagyon változatos képet mutat. Dallamhúr rendszerint négy van citeráinkon, ezeket kottahúroknak nevezik és érdekes, hogy a rendelkezésünkre álló adatok szerint c-re hangolják őket, kivéve a káptalanfai citerát, amely kis b-re hangolja ezeket. A kísérőhúroknál már nem ilyen egységes a kép. Számuk 6 és 13 között váltakozik általában, de találtunk olyan hangszert is, melyen 35 húr helye volt elkészítve. Ezek hangolása részben igazodik a kottahúrokhoz, megismétli az ott hangzó e'-t, nagyobb részben azonban azV-f körüli hangokat szólaltatja meg, tekintet nélkül arra, hogy benne foglaltatnak-e ezek az e mixolid, vagy az ,4-dúr hangsorában. Az ismert basszushúr-hangolások valamennyie megszólaltatja - a 4. sz. hangszer kivételével - egy oktávval mélyebben a kottahúrokon hangzó kis e-t, de ha több basszushúr van, az már csak ötletszerűen hangolt. Egyetlen citera van csak a sok közül, amelynek hangolása egy alaphiányos kvartszeksztakkordot szólaltat meg, s ez az 1. számú. Ilyen kvarszekszt hangolású citerákkal Sárosi Bálint is találkozott az országban. 46 citera vizsgálata során 9-nél, azaz több mint 1/5 részüknél fordult ez elő. Érdekes sajátosság, hogy a basszushúrt rendszerint a kísérőhúrok közé helyezik. Ettől Kordé is csak egy alkalommal tér el, 4. számú kobakciteráján. Citerakészítőink a húrokat már üzletben szerzik be, még a vastagabb húrok is rendszerint cimbalom vagy gitárhúrok a mostanában készült hangszereken. A régi hangszereken azonban kábel vagy dróthúrok is találhatók. A dallamhúrok a fogólapra szorítva mindig a szó hangsort adják ki, úgy hogy az üres húr a szó alaphang, és innét általában két oktávon át következik a szó -lá -ti -dó -re -mi -fá -szó hangsor. Citeráink egy-két. hanggal a két oktávnyi ambitust is felülmúlják. Van, aki plectrummal játszik, van, aki tollal pengeti citeráját. (27. ábra) A tremolószerű pengetés igen változatos ritmusképleteket, dallami figurációkat hoz létre. Utóbbiban a nyomófa glisszandójának is fontos szerepe van. Amit énekelnek, általában citerázzák is. A citera régebben általában ritmuskísérő hangszerekkel társult: köcsögduda, „sodrófa-bőggő". A hangszerek különböző hangolása az együttes játékot nem tette lehetővé. Ujabban azonban divatba jönnek a citerazenekarok is, amelyeket a televízió is népszerűsít. Ennek hatására alakulhatott a berhidai citerabanda is, amely az azonos mester által készített, azonos hangolású citerákkal meg tudta oldani a közös játékot. Mikor azonban ketten vagy hárman játszottak együtt, akkor is mindenki mindig ugyanazt játszotta, csupán a hangerő, a zengés lett nagyobb, vivőereje növekedett meg. A citera kezelői között a többi hangszerek játékosaival ellentétben nőket is találtam, ilyen a berhidai Kordé Jánosné, 377