Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

R. CSÁNYI MARIETTA: Középső bronzkori telep a veszprémi Várhegyen

a kétféle leletanyag összefüggései szolgáltatnak adatokat. 1. A kétféle leletanyagot tartalmazó réteget - az ásatási megfigyelések szerint - csupán egy vékony, helyenként megszakadó hamus-faszenes szint választja el egymástól (1. ábra) Kerámiát nem tartalmazó, meddő réteget nem tapasztaltak. A jelenségek együttesen a település folytonossságára mutattak. Ez egyúttal a két réteg között fennálló genetikai kapcsolatra utal, és az észak-dunántúli csoport kialakulásában a kisapostagi összetevőt bizonyítja. 2. A leletegyütteseket összehasonlítva, megállapíthatjuk, hogy az edényformák közül csak a tölcséres nyakú urna vezethető le az alsó átmeneti rétegből. Teljesen idegen elemként jelenik meg a másik két vezető edényforma: a behajló peremű tál és a korsó. Az alsó réteg fő típusa (bögre) nem él tovább a felső réteg által képviselt észak-dunántúli csoportban. A két réteg kerámiája között tehát alig van tipológiai összefüggés. Ez a tény viszont az észak-dunántúli csoport kialakulásában az idegen tényezőkre hívja fel a figyelmet. Az átmeneti anyag feldolgozása során többször említettük az egyes típusoknál, hogy a dunántúli mészbetétes kerámia déli csoportjában él tovább. A leletanyagnak annak ellenére, hogy az észak-dunántúli csoport egyik központjában került elő, sokkal több a kapcsolata a déli csoporttal. Ez azért is feltűnő, mert a fölötte lévő rétegben a jellegzetes északi típusú leletanyag került elő. Az átmeneti anyag tanúsága szerint tehát a mészbetétes kerámia kialakulása az ÉszakDunántúlon is a délihez hasonlóan indult meg a középső bronzkor l-ben, kialulásában azonban később más tényezők is szerepet játszottak. A telepjelenségek és a leletösszefüggések alapján tehát arra az eredményre jutottunk, hogy míg a déldunántúli csoport eredetét csupán a kisapostagi kultúra alapján megoldhatjuk, addig az észak-dunántúli csoport kialakulását a kisapostagi alaplakosságra a középső bronzkor 1. végén, illetve a középső bronzkor 2. elején települt idegen (? ) eredetű népesség határozta meg. Ez okozhatta a kerámiaművesség megváltozását is. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a dunántúli mészbetétes kerámia két fő csoportja nem csupán stiláris, hanem etnikai különbségeket takar. Kovács T. a bronzkori askosok vizsgálata során hasonló eredményre jutott.

11

6 Arra a kérdésre, hogy ez az idegen eredetű népesség melyik kultúrához köthető, egyelőre nem tudunk biztos választ adni Utalnunk kell itt a magyarádi kultúrával való kapcsolatra, amely a kutatásban többször visszatérő probléma. Patay P. a magyarádi kultúrát még az Észak-pannon kultúra egy lokális változatának tartja.

11

7 Mozsolics A. a veszprémi kultúra kialakulásában a magyarádi kultúrának is jelentős szerepet tulajdonít.

11

8 A két kultúra között az újabb kutatás is szoros kapcsolatot állapított meg.

11

9 A magyarádi kultúra szerepe az észak-dunántúli csoport kialakulásában a veszprémi telep kapcsán újra felvetődik. Z. Pivovarova legújabb tanulmánya alapján, amelyben a Litzen-kerámia végét az R BA

2 periódus végére datálta, e kultúra hatását sem szabad kizárnunk a lehetőségek sorából. Annál is inkább, mert a veszprémi felső réteg tál típusának analógiáit megtaláljuk a Litzenkerámia körében.

12

0 Ugyanitt megvan a Veszprémben ugyan hiányzó, de az észak-dunántúli csoport más lelőhelyein gyakori típusnak számító cilindrikus nyakú urna megfelelője is.

12

1 E problémák részletes vizsgálata azonban egy újabb tanulmányt igényelne. A veszprémi telep felső rétegének kapcsolatai az észak-dunántúli csoporton belül megfigyelhető lokális különbségekre hívják fel a figyelmet. Az eddig közölt telep- vagy temetőegyüttesek többsége a Dunántúl legészakibb részéről, illetve Dél-Szlovákiából származnak. Kerámiájuk a veszprémivel azonos díszítőmotívumok, ill. hasonló edényformák mellett, a veszprémi leletegyüttestől elsősorban az egyes edénytípusok arányában térnek el. Ez indokolja a Bóna I.-nál szereplő esztergomi és veszprémi csoport megkülönböztetést.

12

2 M. DuSek is különválasztja a Bakonytól északra és délre eső temetők anyagát: míg délen igen gyakoriak a tálak, északon a korsó a legtöbbször megjelenő típus. Az itt egyik vezető formának tekinthető cilindrikus nyakú urna a veszprémi leletegyüttesből teljesen hiányzik. A két területileg elkülönülő csoport közül M. Dusek az északit tartja későbbinek.

12 3 A veszprémi leletegyüttesben korai (széles mészbetétes sávokkal díszített urna) és késői (ansa lunatás fülű korsók) darabok egyaránt előfordulnak, így a királyszentistváni temető alapján megállapított három fázist

12

4 nem lehetett elkülöníteni. Az alsó és felső réteg között megfigyelt nagy tipológiai és díszítésbeli különbség Veszprémben a kerámiaművesség gyors megváltozására mutat. Nem tudjuk, hogy ez az átmenet nélküli változás a csoport egész elterjedési területére vonatkozik-e, vagy egy közbeeső leletanyag csak Veszprémben hiányzik. Talán az Ősiben előkerült síregyüttest datálhatjuk erre az időszakra.

12

5 Ez azonban még nem elegendő leletanyag egy közbeeső periódus elkülönítésére. 36