Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

VAJKAI AURÉL: Néprajzkutatás Veszprém megyében

mekkel kapcsolatos feltehetőleg a Keszthely környéki hegyközségek (pl. Cserszegtomaj) kialakulása. A Balaton mentén általában nagy múltú községekről beszélhetünk. Az 50 Balaton melléki település közül 20 község létrejöttének ideje a tatáijárás előtti időkig nyúlik vissza, 28 községé a tatáijárás és a mohácsi vész közti időkig, és csak két község (Salföld, Almádi) keletkezett a Mohácsi vész után. A XVIII. század folyamán, a török háborúk után, német telepítések is történtek, elsősorban a Balatonfelvidéken (Németbarnag, Vöröstó, Hidegkút, Veszprémfajsz). Szentjakabfa is utóbb német faluként szerepel, hasonlóképp Balatoncsicsó, a múlt században örvényes, Kispécsely, Zánka, Jakabfa, Budavár, Aszófő. A németen kívül szláv telepítésekről is beszélhetünk, de úgyszólván kizárólag a déli part mentén. Az 1720. évi összeírás alapján a mindkét oldali Balaton part lakosainak száma 6600 főre becsülhető, s bár a következő évszázadokban a lakosság száma a legtöbb faluban emelkedik, a törzslakosság száma állandóan apad. A törzsökös magyarságot a református elem képviselte, ez volt a kisbirtokos parasztság, amely köré települt le a katolikus elem, mint pásztorok, cselédek stb. A vagyonosabb református őslakosság fogyásával szemben a szegényebb, javarészt bevándorolt r.k. lakosság számban ugyanakkor gyarapszik. A törzsökös őslakosság megfogyatkozásának oka a maradi gazdálkodási rendben, és az ezzel összefüggő egykében található. A bevándorolt lakosság tisztán dunántúli eredetű, nagy részben a szomszédos vármegyékből, de ugyanakkor jellemző, hogy a Balaton két partja közti népesség áramlásáról, kicserélődésről nem beszélhetünk, tehát a Balaton a mellette élő népeket inkább szétválasztotta, mint közelebb fűzte. A Balaton északi partja mentén több, egykor kisnemes falut találhatunk és a kisnemesi jelleg számos vonatkozásban ma is felismerhető. Sajnos azonban az egykor kisnemes falvak meglehetősen elhanyagoltak. A Balaton a két part között meglehetős éles elválasztó vonalat jelentett. A régebbi útvonalhálózat is azt bizonyítja, hogy a Balaton-melléki községek gazdasági élete nem a vízzel, hanem a mögöttes területekkel állt összefüggésben. Számtalan balatoni ember akadt, aki a túlsó parton soha életében nem volt. Legfeljebb az északi partról Somogyba jártak aratni. A két part közti közlekedés inkább télen volt jelentős, amikor a befagyott tó jegén a megrakott kocsikkal átmentek a túlsó partra áruikat értékesíteni. A téli, jég alatti halászat is jelentősebb volt a nyárinál. Természetesen az újkori fürdőkultúra^ a nagymértékben megduzzadt idegenforgalom jelentős változást hozott a Balaton melléki nép életében. 2. Helynevek Egyetlen falu helynevei (s elsősorban a község neve) különböző korok, népek, olykor az eredet emlékét őrizték meg, a néprajzkutatónak tehát minden esetben figyelembe kell venni az idetartozó adatokat. István király nevét örökítette meg Szentkirályszabadja, Királyszentistván, Bakony szentkirály. A korai megszállásra utal Lád (Badacsonylábdi), Kál (több Balaton melléki helynév tagjaként a Káli medencében), Keszi (Gyulakeszi). Tótvázsony 1082-ben is már Toutvasum. A falu határában szláv dűlőnevek vannak, mint Isztári telek, Uka, Dobra, mindez még honfoglaláskor előtti szláv településre utal. A honfoglaláskor a Bakony vidékét az Árpád törzse foglalja el, ennek emléke a Jutás, Fájsz helynév. Tervszerű királyi telepítés emlékét őrizték meg az egymás szomszédságában levő falvak nevei, utalva arra, hogy itt a király vagy a királyné népei laktak. A lakosság egykori foglalkozására utal Udvarnokszőllős, Szűcs, Szakácsi, Takácsi, Ötvös, Podár (az utóbbi a királyi aranyművesek faluja) községnév. A Balaton környékén felbukkanó Tomaj nemzetségnév korai besenyő települések mellett szól (Badacsonytomaj, Lesencetomaj, Cserszegtomaj). Feltűnő módon, épp a Balaton északkeleti sarkában, török eredetű helységnevek tűnnek fel: Csopak, Kajár. Igen értékesnek kell tartanunk Pesty Frigyes 1864-ben összegyűjtött helynév anyagát a népetimológia szempontjából. A történelem és a nyelvtudomány természetesen nem fogadja el a kései népi magyarázatot, amely különben sokszor a falusi értelmiség felfogását tükrözi vissza, néprajzi, néplélektani értéke azonban így is megvan. Néhány példa a Bakony területéről: Bakonyoszlop: a török után Stájerből idevándorolt németek a rengeteg erdőben Mária szobrot találtak, innen kapta a nevét. A szobor ma is a templom előtt áll. Csót: hajdan sűrű erdő volt, ahová tatárfutáskor sokan menekültek. Jött az ellenség és kiáltozni kezdte: Juli, Kati, Péter jöjjetek elő!, mire sokan előjöttek, ezeket a tatár elfogta. Akik pedig rejtekhelyüket nem hagyták el, alapították Csót községet, ahol az ellenség sokat megcsót (= megcsalt). Gichathalom: a magyarok hét vezére emlékéül emelték a hét halmot. Lókút: A földesúr ménese itt ivott. Pápaderecske: hajdan egy avult deres kő volt a község helyén, innen a neve. Pápateszér: nevét a határában levő tíz ér-tői vette. Pénzeskút: pénzt kerestek és kutat találtak. Ugod: város lehetett itt, mikor az ellenség megkergette lakóit, kiáltozták, hogy Oh Gott! Úrkút: mesterségesen készült kút, amelyből a puszta hajdani ura ivott. Sok bakonyi dűlőnévből, helynévből következtethetünk egykori tevékenykedésekre, mesterségekre, így szénégetésre a Szénégetői kertek (Tüskevár), Szénégető dűlő (Tósok) helynév. Az Ugod melletti Forró szoba árka helynév talán forró (mészégető) kemencét jelent, vagyis abból a korból származnék, amikor a szobának még ,kemence' jelentése volt. A hamuzsírégetés fő korszaka a XVIII. század második felére, a XIX. század fordulójára esik, amikor több helyen hamuzsírt főznek. Az egykori hamuzsírégetés emléke az itt-ott felbukkanó Hamudomb és hasonló helynév, pl. Hamuzsírtelek Kislőd határában, Hamugödrök helynév Lókútnál. 307