Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
MOLNÁR LÁSZLÓ: A herendi porcelángyár az 1873-as bécsi világkiállítás idején
6. ábra. Tányér csokor mintával és kék címeres jeggyel 1874-ből;. VBM 57.184.4. Abb. 6. Teller mit Blumenmuster und blauem Wappen zeichen aus dem Jahr 1874. VBM 57.184.1.1. periodikusan előfordult. A meisseni, a bécsi, a sévresi, a thüringiai, vagy orosz gyáraknál egy idő múlva, többnyire már a XVIII. század végén - Herend esetében a XIX. század hetvenes éveitől kezdődően — másolták, vagy felújították, variálták jellegzetes formáikat és dekoijaikat, felidézték korábbi művészeti eredményeiket. Kétséget kizáróan ez történt a gödöllői készlet gyártásakor is. A már évtizedekkel korábban kialakított dekort, amit előbb csak egyes darabokra alkalmaztak, a császári megbízásra egybe-foglalták egy teljes készleten, és a feketénél kedvezőbb, keleti színhatást idéző vasvörös színben készítették el azt, a korábbinál több növényi elemmel gazdagítva. Az elmúlt évszázad alatt a „Gödöllő" minta a „herendi zsáner" részévé vált, amely újabb színváltozatokban készült, bizonyos ornamentális változtatásokkal, összhatásában feltétlen azonos értékkel, a vasvörösön kívül citromsárga, fekete színekben. 2 4 Elegendőnek tekintünk egyetlen mintát bemutatni a herendi dekorok közül. A gödöllői készlet nemcsak jelentős mértékben nyújtott anyagi támogatást az akkor nehézségekkel küzdő Fischernek, hanem egy újabb dekor-változatot is eredményezett. A budai várpalota részére készített edényeknél sem ismeretesek a megbízó konkrét igényei, az udvari hivatal előírásai. Az ismert és feltehetően a szóbanforgó megrendeléssel összefüggésbe hozható edényekből a Herendi Porcelángyár Múzeumában őriznek néhány darabot. A császári előkelőség tartózkodóbb ceremoniális rendjét idéző díszítmény művészeti vonatkozásában jelentéktelen. A sima felületű edények peremén körbefutó levéldísz a tárgyaknak ünnepélyességet kölcsönzött. A központi helyen elhelyezett császári névbetűkből és koronából álló embléma, rajzi megjelenítése az eklektika jegyében született. A készlet, amelynek ismert darabjait idézzük, herendi vonatkozásban inkább a gyártás technika és porcelánminőség szintjének kifejezője, mint a jellegzetes művészeti törekvéseknek. A két nagyobb edény-együttes ilyen vonatkozásban össze nem mérhető, más feladattal készült a gödöllői és mással a budai. A különböző igényekben, — bár mind kettő uralkodói — a hivatalos és a kötetlenebb udvari érintkezési formák a meghatározók. Az 1873-as bécsi tárlaton szereplő herendi edények között feltehetően szerepelt a „Gödöllő" annál is inkább, mert érdeke volt a gyárosnak az uralkodói megbízás nyilvános nemzetközi szintű propagálása. A már idézett Wiener Weltausstellung Zeitung leírása csak a dekorok származási helye szerint említi a herendi porcelánokat. Azonban ez is elengendő ahhoz, hogy egy-egy kifejezés „ó-német" vagy „kínai" mögött felfedezzük a Herendre jellemzővé váló megoldásokat, amelyek ezen kiállításon a tárlat jelentőségéhez mérten kifogástalan minőségben kerültek a közönség elé. A bemutatott anyagot rekonstruálni a kutatás jelenlegi módszerével nem lehetséges. Az európai porcelánművészet a bécsi tárlaton újat csak a „reneszánsz" porcelánban mutatott be. Az irányzat 1870 körül keletkezett, első nyomait a sévresi díszedényeken fedezhetjük fel. Különösen kiemelkedő az a művészi törekvés, ami a figurális festésben mutatkozik meg. A reneszánsz ilyen vonatkozású felfedezése a porcelánművészet számára széles körben foglalkoztatta a művészettörténészeket. A legnagyobb elismeréssel szólnak a színek teljességéről, amelyek tökéletesen adják vissza az olajfestést a hófehér ragyogó porcelánfelületen. 25 Ez újabb „historikus" stílus megjelenése, az idézett klasszikus formák és dekorok rendre történő felújítása további bizonyítékai az akkori porcelánművészet válságának, a múlthoz való visszafordulásnak. VI. A bécsi nemzetközi tárlat zsűrijében magyar részről a többi között helyet foglalt Zsolnay Vilmos a pécsi kerámia gyár tulajdonosa és Szumrák Frigyes az Első Magyar Üveggyár rt. igazgatója. 2 6 Fischer Móriczot gyárosnak tekintették inkább, mint kerámikus szaktekintélynek. A két jelentős gyáros tevékenysége nem vezetett különösebb rivalizáláshoz itthon, a nemzetközi bemutatókon és piacokon, azonban komoly versenytársként jelentkeztek nemcsak Bécsben, de már korábban is, majd a következő párizsi kiállításon, ahol méginkább kiéleződött a családok közötti érdekellentét, amely természetesen társadalmi és egzisztenicális ellentmondásokból táplálkozott. Az elismerés, amelyet a herendi porcelánok szereztek a bírálók helyes értékelésének objektivitását mutatta. Természetesen nem hasonlíthatták a kiállító gyárak termékeit általánosságban össze, mert az igen megtévesztő értékéléshez vezetett volna. Figyelembe vették a technikai 280
