Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
MOLNÁR LÁSZLÓ: A herendi porcelángyár az 1873-as bécsi világkiállítás idején
eredményeket, azokat az akkor újításként ható változtatásokat, amelyek például a fatüzelésű helyett a szénfűtéses kemencék bevezetését jelentette, foglalkoztak a porcelánmasszák összetételével és külön kiemelték az úgynevezett kemény kínai porcelánokat, megkülönböztetésül az alacsonyabb hőfokon égetett lágy porcelánoktól. Figyelembe vették a termelés egyéb változásait, a díszítési eljárásokat, újabb stiláris törekvéseket. A különböző kiállítási jelentések, a sajtóban megjelent kommentárok, majd a tárlat után készült összefoglalók mindegyike azonos következtetéshez jutott a magyarországi porcelánnal szemben. Elsők között szükséges megemlíteni a kitűnő iparművészettörténészt és művészeti teoretikust Julius Lessinget, aki művében a bécsi nemzetközi tárlat iparművészetét tekintette át. 2 7 Különösen nagy figyelmet szentelt a kerámia és porcelánművészetnek. Az akkori eklektikus és „neostílus" tendenciák között jelentkező haladót, amely a nyugat-európai porcelángyárak némelyikénél jelentkezett, éles megfigyelőképességgel vette számba, de nem feledkezett meg a retardáló törekvésekről sem, amelyek nemcsak Herendnél, de máshol is tapasztalhatók voltak. Ugyancsak figyelmet érdemlő megállapításokat tartalmaznak Alois Hauser fejtegetései a bécsi tárlaton bemutatott kerámiákkal kapcsolatban. A neves művészettörténész különösen az olasz Ginori cég, — amely elismerő diplomát kapott — porcelánjait emelte ki bírálatában. Felismerte, hogy a gyár 1821-ben készített edényformáit újította fel ez alkalommal, amelyek első példányait a Capo di Monte gyárban alakították ki ötven esztendővel azelőtt. Megemlékezett a különböző stílusok, a rokokó, a keletázsiai visszatéréséről. Ez a bírálat, amely nem éppen dicsérő megjegyzéseket is tartalmazott, nem vette figyelembe az akkori olasz társadalmi viszonyokat, amelyek számos rokonvonást mutattak a magyarországival. Häuser megmaradt a formák és díszítmények olyan abszolutizálásánál, amelyek feltétlenül az idealista szemléletet és módszert tükrözték. Előtérbe helyezte a szellemi, lelki impulzusok jelentőségét, illetve a Ginori porcelánok esetében ennek hiányát. 2 8 Mint ellenpólusaként idézhetjük Jakob von Falke bécsi professzort, aki bár hasonló módszerrel közelíti meg értékelésében a herendi és más porcelánokat, mégis több objektivitással, pozitivista módszerrel elemzi azok művészeti eredményeit. Az ízig-vérig bécsi Falke lelkületében feltétlenül visszakívánja az akkori bécsi udvar közelében is jelentőségét pgyre vesztő, kései feudális főúri társadalom igényéből fakadó művéI szeti törekvéseket. Fájlalta, hogy a nagymúltú bécsi gyár már nem működik, hogy a meisseni, csak az ismert dolgait állította ki. Ezután jutott el a herendi porcelánokhoz, és azokkal kapcsolatban is kifejtette nézetét. Megállapításai a fentiekben lévő általános érvényű kritikai észrevételeken túl alig tartalmaztak újat. Teljesen figyelmen kívül hagyta a jelentkező újabb művészeti törekvéseket, és nagy elismeréssel adózott a klasszikusnak tűnő, de végső soron az ek7. ábra. Teapalack „Fekete Siang" mintával, kék címeres jeggyel. VBM 54.2.26. Abb. 7. Teekanne mit „Schwarzem Siang" -Muster und blauem Wappenzeichen. VBM 54.2.26. lektika jegyeit mutató herendi porcelánoknak. Az értékelés messzemenően lojális a herendi műtárgyakkal szemben és azoknak, csak a vizuálisan érzékelhető összhatását méltatta. A bemutatott edényeken visszatérését fedezte fel a klasszikus európai porcelánművészeti értékeknek, de hasonlóan nyilatkozott a keleti kínai és japán díszítmények alkalmazásáról is. Ugyanakkor az utóbbiaknál nem ismerte fel azt, hogy a ke281
