Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
MOLNÁR LÁSZLÓ: A herendi porcelángyár az 1873-as bécsi világkiállítás idején
szeti eredmények nem születtek. Két nagyobb készletet hoztak létre ebben az időben, a már említett uralkodói megrendelésre, amelyek közül a gödöllői kastély részére előállított művészeti vonatkozásában máig is figyelmet érdemlő. Az edények formai alakításának elsődleges meghatározója a használhatóság. Ez minden hasonló esetben követelmény, de éppen a rokokó porcelánoknál gyakran háttérbe szorult. A gödöllői edények formái erőteljesebbek és öblösebbek, eltérnek a rokokó hatású modellektől. Ez szokatlan és egyedülálló a herendi edényformák között a későbbi időben is. Korábban, a század ötvenes éveiben még előfordult, egy a cseh polgári és bécsi biedermeier stílus körébe utalható stiláris törekvés, amely a zömökebb formákban, súlyosabb részletekben, az erősebb méretarányokban fogalmazódott meg. A megrendelésre készített különböző edények tömegarányainak ilyen kialakítása felvetette a részletek milyenségének kérdését. A formák külső felületét két sávban egymást takaró, hosszan elnyújtott plasztikus virágszirom sor díszíti. A félköríves záródással végződő laposrelief teljesen körülfogja az edény testét, mint két egymást részben fedő sokszirmú virágkehely. Ez a keleties elemeket tartalmazó plasztikai tömeg meghatározta a kiöntők, fülek és fedélfogók formáját is. Ezideig nem ismeretes, hogy mi ösztönözte a modellőrt a szokatlan, ugyancsak keleti hatást kölcsönző gyík fülek, pagoda, ülő nyúl stb. alakú fogók és fülek kialakítására. Az enyhén lapított gömbszerű kanna és csésze tömegei az egzotikus világot idéző fülekkel és fogókkal különleges egységét képezik a formáknak még abban az esetben is, ha azok nem mentesek az eklektika stiláris jegyeitől. A keleti alakok alkalmazása, illetve az ilyenek „europaizálása" már korábban előfordul Herenden. A század közepén készült keleti stílus adaptálásának egyik klasszikus példányát őrzi a veszprémi Bakonyi Múzeum. 2 2 A gödöllői kastély számára készített teljes készlet azonban egy gazdagabb formai megoldást, egységesebb tömeg és dekor megfogalmazást mutat az idézett kannához mérten. A készlet együttes modellezője ezideig ismeretlen. Feltételezhető, hogy annak létrehozója az 1870-es években, de valószínű, hogy már korábban is a gyárban dolgozó Vogel Károly főkorongos. Egyes publikációk szerint a dekort és a modellt Fischer Szabina a gyáros leánya tervezte. A korongosok látták el Herenden minden időben a modellezés feladatát. Ez azt jelentette, hogy az edény előképek alapján azokat másolták vagy átalakították. Minden bizonnyal Vogel nemcsak korongozási feladatokat látott el, hanem a kiemelkedőbb modellek elkészítése is feladatkörébe tartozott. Munkájának saját jegyével ellátott darabjai ismeretlenek. Azok a fentmaradt hagyományok, amelyek a Fischer család tagjainak konkrét manuális, vagy magasabb szintű kerámikusi munkájára utalnak, ellenőrizhetetlenek. Nem ismeretesek írásos vagy tárgyi emlékek, hogy a modellek, vagy dekorok tervezésére művészeket foglalkoztattak volna. Végezetül Vogel tevékenysége és a modell általa történő elkészítésének egyik 5. ábra. Tál csokor mintával és kék címeres jeggyel 1871-ből VBM 54,2.39. Abb. 5. Schale mit Blumenmuster und blauem Wappenzeichen aus dem Jahr 1871. VBM 54.2.39. bizonyítója lehet, hogy abban az időben rajta kívül ott dolgozott még, a többi között, Wettingel korongos is, aki csak az edények korongozásával és nem mintázásával foglalkozott, - ami még a XX. században is a főkorongos hatáskörébe tartozó feladat. A később „Gödöllő" nevet felvett készlet, majd az idők folyamán dekor elnevezésként ismert keleti hatású minta, nem az 1870-es években keletkezett és nem kifejezetten, csak akkor készítették. A herendi gyár művészeti tevékenységének első évtizedeiben már megjelennek az európai 18. századi klasszikus minták mellett a különböző keleti hatású dekorok. Ezek között ismeijük a gödöllői előképét, illetve annak előzményét. A minta eredete keleti, kombinációja a porcelán és zománcfestésnek. Az edény tömegét mértani rendben felosztó függőleges irányú sávok, és az edények felső vízszintes záródását követő keresztező csíkok rendszere az alkalmazott vörös-barna színben, már magában véve is minden dekoratív motívum és szín nélkül is karakteres és meghökkentő hatást eredményez. Fokozza ezt a zománccal és különböző színnel festett növényi és mértani elemekből alakított ornamentika. Ennek a keleti mintának egyik korai előfordulása a fekete alapon készített típusa, amelyet más alkalommal már elemzés tárgyává tettünk. 2 3 A minta színbeli variációja és a sajátos formákon való alkalmazása bizonyítója annak a törvényszerűségnek, amely alól a herendi gyár sem vonhatta ki magát, — amely a hanyatlás kezdetét jelentette. Ez ennél a konkrét készletnél mutatkozott meg, és nemcsak Herenden, hanem valamennyi stílust teremtő gyárnál 279
