Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
MOLNÁR LÁSZLÓ: A herendi porcelángyár az 1873-as bécsi világkiállítás idején
4. ábra. Áttört dísztál berlini modorban, kék címerrel. VBM 54.2.5 Abb. 4. Durchbrochene Jardiniere in Berliner Manier, mit blauem Wappen. VBM 54.2.5. londoni részvétel után. A csekély létszámból rendszeresen végzett nagyobb arányú folyamatos termelésre alig következtethetünk. A művészi porcelánok készítői közül néhányat ismerünk, akiket név szerint is szükséges említeni, még abban az esetben is, ha a névsor nem teljes, hiszen a kiállítások idején rövidebb-hosszabb időre szerződtetett külföldi festőkről, vagy modellezőkről írott források alig maradtak fenn. Alkalmi festők, modellezők csak a legritkább esetben házasodtak Herenden, vagy vállaltak valamilyen tisztséget, amely az anyakönyvben megőrizhette volna nevüket és foglalkozásukat. A gyár gazdag irattárában is csak szórványosan maradt fenn adat róluk. A néhány festő közül, akik a korból ismertek kiemelkedő Fischer Rudolf (nem rokona a gyár tulajdonosának). Róla mint pictor-ról tett említést először a szentgáli rk. anyakönyv 1857-ben, amikor Hineck Katalinnal kötött házasságából az első gyermek születését bejegyezték. Később a gyár főfestőjének és a személyével kapcsolatos adatokkal 1876-ig találkozhatunk. A festők között találjuk a plattendorfi (Csehország) származású Stabler Károlyt, aki 1865—1878-ig, haláláig dolgozott Herenden. Továbbá Vettengl Rudolf (1866-1873), Fogl Károly (1867-1874), Wettengl Rezső (1868-1871, valószínűleg még utána is), Antal Károly (1869-1881), Ulrich Jakab (vsz. már 1874 előtt is, 1891-ig), Vánkün Antal zedlitzi (Poroszország származású, vsz. már 1876 előtt is) és Stengler (Steichler) Ádámot (vsz. 1874 előtt is), akik ennek az időszaknak jelesebb szakmunkásai. A fentiekkel együtt dolgozott Schőnig Antal, aki a válságos időszakban távozott el egy időre a gyárból, és Herenden létesített porcelánfestődét, amelyet a korra jellemző hirdetés útján is a közönség tudomására hozott. 1 6 Valószínű, hogy később ismét a gyárban vállalt munkát, mert az anyakönyvi bejegyzések között (1869—1882) több alkalommal is előfordul neve. Az említett festők hosszabb ideig dolgoztak Herenden, és ott is telepedtek le, nem úgy Klein Mór, aki (1872—1873) azzal az indokkal lépett ki a gyár kötelékéből, hogy a kapott bérből képtelen magát fenntartani. 1 7 Ugyancsak ebben az évben távozott Wettengl Vince korongozó is, valamint a gyár 278 művezetője Frimmer Róbert, aki összeférhetetlensége miatt csak rövid ideig tartózkodott (1872) az üzemben. 1 8 A plattendorfi származású Stabler 1 9 a bonyolultabb figurafestéssel foglalkozott. A többség külföldi származású volt. Továbbá kutatásra vár annak felderítése, hogy a dekorfestők melyik monarchiabeli, vagy más ismertebb európai gyár műtermében sajátították el a magas szintű technikát, amellyel kivívták a nemzetközi tárlatok elismerését a gyártulajdonos Fischer részére. Más szakmunkások közül ebből az időből csak Vogel Károly főkorongost ismerjük, aki még a kiállítás utáni esztendőben is a gyárban dolgozott. Megjegyezzük, hogy neve „Fogel" is előfordul, mint festő az anyakönyvekben. Valószínű, hogy azonos személyről van szó. A nagyobb létszámú tanonc csoportból hiteltérdemlő adatok csak kettőről ismeretesek. Helyzetükre vonatkozóan betekintést engednek az alábbi adatok, amelyek a kutatás vonatkozásában ezideig háttérbe kerültek. Minden megjegyzés nélkül idéztük a kamarai jelentésekből, amelyek szerint a gyárban 15, tizennégy éven aluli tanoncot is foglalkoztattak. Jelen esetben nem is a nagy szám elsősorban ami figyelmet érdemlő, hanem az a tény, hogy még akkor is, amikor már számos rendelkezés szabályozta a tanoncok korhatárát, Herenden ilyen formában a gyermekmunka, a szinte teljesen ingyen munkaerő folyamatos biztosítását jelentette. A gyár irattárának „Festő" c. dossziéjában lévő okmányok tanúsága szerint megállapodás jött létre Ulrich Miksa nevű festő tanonccal (Ulrich Jakab festő fia), négy évi tanulási időre, évenként 1, 2, 3, végül a negyedik esztendőben havi 4 forint bérért. Kikötötték, hogy ezután még további négy esztendőt köteles a gyárban szolgálni, mint felszabadult festő. Az 1868-ban kezdődött munkaviszonyt, még befejezés előtt 1872-ben Ulrich megszakította és 6 hónapra eltűnt a gyárból. Visszatérése után kérte felszabadítását, amiért jó magaviseletet, szorgalmat és odaadást igért. Hasonló a helyzet Amerin József tanonccal, akivel 1869-ben, már nyolc évre kötöttek szerződést. Öt év múlva ez a tanonc is hosszabb időre eltávozott Herendről, majd visszatérése után újabb 4 éves ottani munkára kötelezte magát. 2 0 A két példa ismerete és hasonlósága is elegendő a gyár belső viszonyainak jobb megismeréséhez. Valószínűleg Fischer köröztette a megszökött tanoncait, akik minden bizonnyal a csendőrség közbelépésére tértek vissza Here ndre. A kiállítás után a válság idején, amikor Fischer Móricz végleg átadja a gyárat gyermekeinek és visszavonul Tatára, a kamarai jelentés szerint szinte alig találunk munkást az üzemben. Az 1876. évi kimutatásban, a segédek száma, szakmai bontás nélkül 20 fő, tanoncoké 5, foglalkoztatottak még 4 férfit és 5 munkásnőt, valamint 3 gyermeket. 2 1 V. A bécsi tárlat időszakában újabb jelentős művé1
