Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
MOLNÁR LÁSZLÓ: A herendi porcelángyár az 1873-as bécsi világkiállítás idején
ezen a tárlaton, a csehországi gyárak közül pedig a klösterlei kisebb elismerésben részesült. A díjak és diplomák értékrendje azonban minden külső tényezőtől függetlenül is tartalmi értékelést hordoz magában, hiszen a néhány szavas indoklás, amely nyomtatásban is megjelent, a hivatalos jegyzékben a herendi porcelánokkal kapcsolatban, tömör megfogalmazását jelenti annak, amit a korabeli művészettörténészek kialakítottak akkor a porcelánokról, amelyek közül Jakob v. Falke megállapításait ma is értékállónak és alapvetőnek tartjuk. A nemzetközi zsűri és Falke a véleményét elsősorban a bemutatott tárgyakra alapozta, de értékelésükben minden bizonnyal a korábbi kiállítások anyaga, és a Bécsben is vásárolható herendi porcelánok alaposabb ismerete, az európai porcelánművészetben elfoglalt helye is befolyásolólag hatott. Ezideig részletes tárgyjegyzék nem ismeretes a kiállított porcelánokról, azonban a Wiener Weltausstellung Zeitung 1873. október 29-i száma megközelítőleg pontos leírást adott a herendi porcelánok elhelyezéséről. Egy piramis forma polcokkal felosztott állványon és két szekrényben voltak láthatók a porcelánok. Közöttük a különböző méretű vázák, étkészletek, desszert készletek, virágtartók, gyertyatartók, kisebb dísztárgyak, figurák (a szerző megjegyzése: nippek) méltók említésre. A tárgyak reneszánsz, kínai, japán, ó-német és antik (a szerző megjegyzése: empire) stílusokat képviseltek. Annak ellenére, hogy a porcelánok különböző stílusokat, más gyárak korábbi termékeinek formáját és díszítését mutatták, teljesen eredetinek tűntek. A tudósítás kiemeli az eredetiséget, különösen a reneszánsz stílusú daraboknál, (sic!), amelyek finoman mintázott relief díszítésükkel, színességükkel és művészi finom filigrán (a szerző megjegyzése: miniatúra) festésükkel vonják magukra a figyelmet. Ezeken túlmenően, mint a művészet csúcspontját említi a herendi porcelánfes tést, amelyen mitológiai témák, zsáner képek, magyar népi jelenetek, ornamensek formájában felülmúlhatatlanok, amelyekhez hasonlót az egész kiállításon nem lehet találni. A szűkszavú, de legalább a tárgyak csoportjában és a díszítményekben a további kutatáshoz támaszt adó leírásból is reprezentatív anyagra következtethetünk. Különösen figyelmet érdemel az ez alkalommal először említett „reneszánsz" stílus jelentkezése, amelyről ezideig más írott forrás nem emlékezik meg. Tekintve, hogy a többi bemutatott edény és dísztárgy formája, már megszokott a keleti, valamint a meisseni, a sévresi és a bécsi modelleket és dekorokat követte, a reneszánsz lehetett azaz újabb stílus, amit a bécsi kiállításra készítettek először Herenden. Továbbá ugyancsak ilyen újdonságnak tekinthető a „magyar népi" jelenetek ábrázolása, amely részben a meisseni, részben a sévresi watteaui jelenetek adaptálását jelentette a fond porcelánokon. A gyár részvételét a bécsi nemzetközi kiállításon a soproni kamara évi jelentése is elismerőleg említette, azonban a művészetre vonatkozóan önálló vagy a fentieken túlmenő érté3. ábra,,Miramare" mintás tányér MF kék címerrel. VBM 66.18. Abb. 3. Teller mit „Miramare" -Muster MF mit blauem Wappen. VBM 66.18 kelő megállapítást nem tett. A méltán feltűnést keltő és a XVIII. század manufakturális művészetét idéző porcelánokat magas áruk miatt az előkelőségek vásárolhatták. Elsősorban maga a császár mutatott példát, az orosz cár felesége részére történő vásárlásával. Nem maradt mögötte a württenbergi királynő, Demidoff fejedelem, a párizsi és a londoni Rotschild-családok tagjai, akik mind választanak, illetve vásárolnak a herendi porcelánokból. 1 4 IV. Bevezetőben általában utaltunk a hazai kerámiaipar állapotára, és arra, hogy milyen elenyészően csekély részesedése volt a monarchia termeléséből. A már idézett soproni kereskedelmi és iparkamarai jelentés 1871-ben kiadott kötetében visszatekintést adott az 1869-es esztendőre és pontos adatokat közölt az üzem tevékenységéről. A felszerelés mindössze 3 égetőkemencéből, 7 korongból és egy lójárgányból állott, s említette a rendszeresen foglalkoztatott 60 munkást. Ez utóbbi minden valószínűség szerint eltúlzott, mert egy korábbi kamarai jelentés, amely a felszerelést ugyancsak a fentiek szerint közölte, a munkásokat a szakma szerinti megoszlásban kisebb létszámúnak tüntette fel: korongos 3, formázó 4, festő és aranyozó 14, napszámos 16, (6 nő) gyermek 14 év alatt 15 fő. Minden bizonnyal ebben egy maximális átlagról van szó. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a jelentés a bécsi tárlat előtt készült, amikor még nem éreztette a válság hatását és a nagysikerű párizsi kiállításra készült fel a gyár, a sikeres 1862-es 277
