Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

GROFCSIK JÁNOS: Adatok a városlődi porcelán- és kőedénygyár történetéhez

Adatok a városlődi porcelán- és kőedénygyár történetéhez GROFCSIK JÁNOS A városlődi gyár alapítására vonatkozó levéltári adatok csak azt bizonyítják, hogy 1847-ben a veszprémi püspökségi uradalom fedezte a porcelángyár építésének költségeit. Arra vonatkozólag, hogy előzőleg folyt-e Városlődön kőedénygyártás, levéltári adat nem áll rendelkezésre. Mihalik Sándor kutatásai

1 nyomán úgy tudjuk, hogy a városlődi gyár alapítása összefügg Stingl Vince tatai, de főleg herendi működésével. Stingl Vince - akinek apja Sopronból Pápára került, rézműves mester volt - 1814-ben a tatai majolikagyárban művezető lett, 20 éves korában. Előző működéséről nincs adatunk. Tasnádiné Marik Klára szerint

2, mint kályhafestő kezdte Pápán a pályáját, de Mihalik Sándor ezt cáfolta.

3 A tatai gyár, amikor Stingl odakerült, özv. Schögel Jánosné birtokában volt, aki egy évvel halála előtt a teljes vezetést átadta neki. A gyár Schögelné halála után a örökösök tulajdonában Stingl vezetése alatt még négy évig vegetált, azután 1824-ben végleg megszűnt. 1824 nyarán Stingl Vince Fischer Mózes Ádám tatai kereskedővel társult és egy új gyárat alapítottak, amely nem majolikagyár, hanem kőedénygyár volt, amelyet más helyen a Vögl Annától vásárolt telken állították fel. Révhelyi Elemér közli azt az Eszterházy levéltárban levő okmányt, amely a gyár létesítésére nyújt támpontot. E szerint Stingl volt a szakember (Fabrikant), a pénzt Fischer Mózes adta. Fischerrel való együttműködés nem volt hosszúéletű, néhány hónap múlva már az uradalomnál tett Stingl panaszt, hogy „az edények készítésében, égetésében, valamint az újonnan épült kemencék építésében is elegendő tudománya nem levén, neki kinek temérdek pénze bent hever, szörnyű károkat okoz, amint is az új kemencébe 2 egész égetést elrontott." Fischer igyekezett Stingltől megszabadulni, s az uradalomhoz beadott fenti panasz alapján 1824. november 6-án az uradalom utasítja a fiskálist, hogy „Stingl Vincét erőszakoskodásokkal tiltsa el áristommal teendő büntetés fenyegetés alatt."

4 Stingl Vince tatai tartózkodása alatt már rossz anyagi helyzetben volt úgy, hogy 1823. január 11-én a 19 éves Nepomuk János nevű öccse atyai örökségét is igénybe vette. Stingl Vince Tatáról Pápára ment, ahol rövid ideig tartózkodott és azután Herenden telepedett le, ahol kőedénygyártásba kezdett. Azzal a kérdéssel, hogy miért Herenden választotta üzemének helyét, újabb kutatók többen foglalkoztak.

57 Ők is idézik a Pesti Hírlap 1842-ben megjelent egyik cikkéből: „Herend veszprémmegyei Helység közelében már ezelőtt 14 évvel porcelán agyag fedeztetett fel, s azóta szüntelen tétettek kísérletek porczellán készítésére 2, de ezek 11 év lefolyta alatt csak tökéletlen sárga, szürke anyagú készítményekre vezettek." Ez a hírlapi cikk tévedésen alapul, mert Herend környékén nincs és soha nem is volt porcelángyártásra alkalmas nyersanyag. Amit a cikk a porcelán agyag néven említ valószínűleg a Városlőd és Kislőd határában található fehéragyag volt, de ezt sem abban az időben fedezték fel, mert a Pápai Kőedénygyárban már jóval régebben használták a városlődi fehéragyagot kőedénymassza, a sárga agyagot égetőtok készítésére. Stingl már Pápáról tudta, hogy a közeli Városlődön fehér agyag található, és azt, hogy miért nem Városlődön, hanem Herenden telepedett le, Sikota helyesen azzal magyarázza, hogy az a telek, ahol üzemét létesítette — a mai herendi gyár helye —, a Miklós családé volt. A Miklós család eredetileg pápai volt és a családdal Stingl Pápán jó kapcsolatot tartott fenn, és tőlük könnyebben tudott bérlet formájában üzem részére telket szerezni, mint Városlődön a veszprémi püspökségtől. Stingl anyagi helyzete továbbra is súlyos volt úgy, hogy 1826. május 2-án rákényszerült arra, hogy Nepomuk János nevű öccsének — ki akkor a herceg Hessen-hamburgi 19-es gyalogezredben mint közlegény szolgált - anyai örökségét 79 Forint 7/10 krajcárt is kölcsön vegye, pedig már öccsének apai örökségével is adósa volt. Az örökségi ügyben, a hesseni ezred parancsnokságának levele, amelyet a Soproni Városi Gyámhatósághoz írt 1826-ban Stinglt „Geschiermacher in Herend Wesprimer Comitate"-nak címezi.

8 Ez fontos bizonyíték arra, hogy Stingl 1826-ban már biztos, hogy Herenden működött. Üzemének helye az az ingatlan volt, amelyet később Fischer Mór a herendi porcelángyár részére megvásárolt. így Stingl tekinthető a herendi gyár alapítójának. Stingl tőke nélkül kezdett a herendi üzeméhez úgy, hogy már kezdetben kölcsönöket vett fel. Legelőször Stöckl Domokos kislődi plébánostól 1825. évvégén 1730 formtot vett kölcsön.

9 1828 és 39 között számos okmány 263