Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
GROFCSIK JÁNOS: Adatok a városlődi porcelán- és kőedénygyár történetéhez
anyagi gondokkal és küzdelmekkel terhes időkről tanúskodik. A sorozatos kölcsönöket a kölcsönadók per útján próbálták visszaszerezni. „Világos adósságbeli pöre Fő Tisztelendő Küllei Sándor Veszprémi Kanonok Nagyprépost Urnák, mint felperesnek Stingl Vince herendi árendás és porczellán Fabrikás, mint adós alperes ellen" (Veszprém aug. 16. 1827.). Ez 100 Ft adósság visszafizetése iránt indított per volt, de a 100 Ft-ot nem fizette vissza. 1834. december 26-án, amikor végrehajtást vezettek ellene, az összeg már 264 Ft-ot tett ki. A Veszprémi Állami Levéltár: Peresügyek K IX 143 sz. és K X 155 (1834) sz. és a kisgyűlés jegyzőkönyv 1829. máj. 11. 370. lap 953. okiratok szerint kb. 3500 Ft-ot vett fel Stingl 1825 és 1830 között. A Veszprémi Püspökségi uradalom tüzelőfa, városlődi agyag vételára és szállítása fejében már 1827-ben követeléssel lépett fel vele szemben. „Stingl Vince herendi fabrikáns még 1827-ik esztendőben különféle leginkább mesterségéhez szükséges kiszolgáltatottak árában összesen 1987 Ft 24 krajcárral tisztelt főexcelenciájának adósává lévén." Stingl erre azt kéri Kopácsy József veszprémi püspöktől, hogy 1829. Szent Mihály napjára ebből csak 400 Ft-ot fizethessen, a többire 1830. február l-ig részletfizetési haladékot kért. Erre „Stingl Vince Herendi Edény Fabrikánsnak különös kegyelemből még egyszer és utolszor a kért terminusok megengedettnek oly nyilvánvaló hozzáadással, hogy ha ezeken eleget nem tenne az elégtételre kedvetlen módokkal is szorítatni fog" az 1829. július 1-én kelt 444. számú gazdasági főigazgatói rendelet szerint. Mihalik Sándor 1 0 szerint az 1826-ban Herenden letelepedett Stingl Vince herendi üzemét Városlődre óhajtotta áttelepíteni és gyárának jövendőbeli fenntartó tulajdonosául a veszprémi püspökséget szemelte ki. Ami érthető, mert az agyaggal és a tüzelőfával a püspöki uradalom rendelkezett. Írásbeli ajánlatot tett a püspökségi uradalomnak egy kőedénygyár létesítésére. A veszprémi püspökség gazdasági levéltárában az 1828. november 3-án 596. sz. alatt kelt főigazgatósági határozat „A Herendi edény fabrikans Stringl (így) Városlődre óhajtván mind a fára, mind a földre nézvést nagyobb kiterjedésű fabrikáján által tenni, és ezt egy Társaságnak birtokába botsájtani felvigyázását 10. p. Cent nyereség rész vitelért fent tartvan." Válasz: „Ezek szerint az illető planumokat és Überslagokat bényujtván Vizsgálatra fognak vétetődni." Ajánlatát végül is nem fogadták el. Ha teljesen nem is érte el célját, fivérével Stingl Károllyal — kivel a tatai gyárban együtt dolgoztak — egy kőedény műhelyt létesített Városlődön, de Stingl Vince továbbra is Herenden maradt. A tőkeszegény és adóságokkal küszködő Stingl ezt a műhelyt sem tudta megtartani, a 40-es évek elején már a pápai kőedénygyáros, Mayer J. Györgynek tulajdonába került, ki valószínűleg porcelángyárat akart létesíteni. Kossuth Iparegyesületi Hetilapja 1845. augusztus 19-i száma közli, hogy „Város-Lődön, Herendtől egy órányira, új porcelángyár van épülőben." Az építkezések azonban elakadtak, Mayer feladta városlődi terveit, és csak a pápai gyárát fejleszti tovább. Azt, hogy Stingl Vincének Városlődön is volt kőedény üzeme és hogy bátyja is ott működött, valamint, hogy Mayer J. György pápai gyáros ott akart porcelángyárat alapítani, Mihalik csak feltételezte, mert levéltári bizonyíték erre nincsen. Mihalik feltételezését én is átvettem 1973-ban megjelent: A Magyar Finomkerámiaipar Története című könyvemben, bár megjegyeztem, hogy ez okiratokkal nem bizonyítható. Később jutott a kezembe a Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 2., 1964. száma, amelyben éppen Mihalik a „Stingl Vince családja" című tanulmányából derül ki, hogy Stingl Vincének nem is volt Károly nevű bátyja, s mikor Tatán és Herenden működött, csak egy élő fiútestvére volt a katonai szolgálatot teljesítő Nepomuk János. Tehát a városlődi gyár alapításával kapcsolatban levéltári adat kizárólag csak azt bizonyítja, hogy 1846. augusztus 13-tól a Veszprémi püspökség gazdasági hivatala utalja ki a „Városlődi Porcelángyár" építéséhez szükséges pénzösszegeket. Pl. augusztus 13-a „Városlődi Porczelángyárnak szükséges kőfejtéshez vett 24 1/2 lat Steyer vas 16 lat aczél, és 10 1/4 latos vaspőrőért" 18 forintot, október 4-én a „Városlődi porczellán gyár" egy része cserepezésére 120 forint 3 X-rt, október 15-én a dolgozó napszámosoknak járó fizettségeket, a gyárhoz vett zsellér házért a vételösszeget, a Veszprémből szállított 4000 cserép zsindely fuvarozási költséget. 1 1 A további kutatásokból (u. a. levéltár) látható, hogy a porcelángyártásra készülő városlődi gyárban milyen méretű munkálatok folytak. Példaképpen említek néhányat: 1846. december 5-én „Veszprémből a Városlődi Gyárhoz 5000 cserép sindely vitel, fuvarja 45 frt. 4000 fuvarja 36 frt, újra 4000 fuvarja 36 frt. Pápán a gyárhoz vett 350 létzért és 86 hrád deszkáért 221 frt., 50 5/4 és 650 létz 1/2 hrád deszkáért 269 frt, 354 deszkáért 477 frt 54 xr." 1846. december 13-án: „Városlődi porczellán gyárnál tett ácsmunkáért Vagner ácsnak 870 frt 50 xr." 1846. december 15-én: „A városlődi porczellán gyárhoz vett deszka és létzekért Gulner Eleknek 312 frt, vas és szegekért Rutner Jánosnak 189 frt 40 xr. 152 lat sinvasért Trepammernek 40 frt 32 xr asztalos munkáért Trey Ignácznak 607 frt, lakatos munkáért Haffnerné 180 frt üveges munkáért Scheiber 168 frt 5 xr". Hely hiányában az összes kifizetéseket nem sorolhatjuk fel, de összegszerűen megadjuk, hogy ezen püspökségi gazdasági levéltár adatai szerint 1846. augusztus 15-től az év végéig a városlődi gyár építésére 11044 frt 96 xr-t fordítottak. A gyárhoz 1846. december 31-én Porczellán anyagért és festékekért 1160 frt 15 xr és 520 frt 57 1/2 xr van elkönyvelve. Ezek a levéltári adatok bizonyítják tehát, hogy a gyárat azon a helyen, ahol a gyár Zichy idejében és a későbbiekben működött és bővült, Zichy Domokos veszprémi püspök építette. Kétséges, hogy a Stingl kőedényüzem, ha egyáltalában volt, azon a helyen ál264
