Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BARTÓCZ JÓZSEF: A céhek által egymásnak adományozott kiváltságlevelek Veszprém megyében

a) Egyes adományozó céhek szabadalomleveléről nincs adatunk, mint például a pozsonyi bognárok, fehérvári lakatgyártók esetében (utóbbiról ismerünk egy 1702-ben kelt bizonyságlevelet).

6 b) Az adományozó az adományozás événél korábban kiállított szabadalomlevele ismeretes. Pl. a pápai szűcsök a földesúrtól 1608-ban kapott szabadalomlevelet 1652-ben továbbadták a veszprémieknek, azok meg 1702-ben Várpalotának. A pápai csizmadiák 1621-ben kaptak privilégiumot ugyancsak a világi földesúrtól, amit továbbadtak 1665-ben Veszprémnek, 1676-ban Devecsernek. Veszprém a kapott szabadalmat 1700-ban Palotának adta tovább az alábbi vázlat szerint: Földesúr 1621 Pápa (csizmadiák) Devecser Veszprém 1676 1^55 Palota 1700 c) A harmadik kategóriába sorolhatók a hivatkozott táblázat azon adatai, ahol látszólag korábban adták tovább a szabadalmat, mint ahogy az ő szabadalmukról tudomásunk van. Ezek szerint tehát korábbi adatunk van (egyébként a céh fennállását bizonyítva) a szabadalomlevél adományozásáról, mint annak elnyeréséről. Pl. arról van adatunk, hogy a győri csizmadiák 1675-ben a királytól nyertek szabadalmat, de az is bizonyítható, hogy már 1621-ben Pápának adományoztak privilégiumot. A győriek Lipótféle szabadalma is hivatkozik 1604-re, tehát így is bizonyított a céh korábbi fennállása. A veszprémi szabók 1691-ben Nagyvázsonyban, 1698ban Palotának adtak szabadalmat, holott adatunk szerint a veszprémiek ezt követően 1706ban kapták szabadalmukat a pápai céhtől. Kérdés, az ilyen ,adat-ütköztetés' elfogadható-e a céh keletkezését illetően valamilyen forrásértéknek? Érdekes eredményre jutunk, ha a vizsgált 30 Veszprém megyei céh előbb tárgyalt adatait összevetjük Szádeczky

7 ismert munkájában közölt „céhlajstrommal". A részletes összehasonlító adatokat a 4. sz. táblázaton közöljük. Kitűnik, hogy a más céhektől szabadalmat kölcsönző 30 Veszprém megyei céhből mindössze 9 (30%) kérte szabadalma megújítását a XIX. században. A céhkataszterből nyert, itt tárgyalt 30 céh adatainak összevetése Szádeczky céhlajstromával az alábbiakat mutatja: — Szádeczky lajstromában nem szerepel öt céh (17%), nevezetesen a balatonkenesei takácsok, peremartoni bognárok, a veszprémi csapó, puskás és órás, valamint a gombkötő céh. — A 30 céhből 20 (66%), a hivatkozott Céhkataszter szerint, régebben kapott más céhektől szabadalmat, mint a Szádeczky-lajstrom legkorábbi dátuma Az eltérés néha egy évszázadot is meghalad. — Két olyan céhet találunk, amelynek alapítási idejét Szádeczky korábbra teszi, mint ahogy azt a Céhkataszter meghatározza, bár e két adat is részletesebb vizsgálatot igényelne. A Céhkataszter szerint ugyanis a veszprémi lakatos céh 1711-ben Székesfehérvártól kölcsönözte a privilégiumát, Szádeczky szerint pedig már 1584-ben Nagyszombattól kaptak kiváltságlevelet. Ugyancsak a veszprémi szabó és szűrszabó céh 1706-ban Pápától kapott szabadalmat a Céhkataszter szerint, Szádeczky 1688-as privilégiumot említ a Magyar Nemzeti Múzeumra hivatkozva, az adományozó megnevezése nélkül. — Végül a 4. sz. táblázat szerint a vizsgált 30 céhből kettőnél: a palotai szűcsök 1702-es és veszprémi asztalosok 1677 alapítási évszáma a két forrásösszefoglalásban egyező. Az eddig ismertetett adatok szerint megállapíthatjuk, hogy a Céhkataszter adatai teljesebb értékűnek látszanak Szádeczky lajstrománál, de fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy abban felsorolásra kerültek ,,a céhbizottság iratai közt feljegyzett céhlevelek" is,

8 amelyek — mint elpusztult forrásanyag — a Céhkataszterben természetesen nem szerepelhettek. A 30 céh összehasonlításánál, a 4. sz. táblázatban feltűnik, hogy a Veszprém megyei Palota (Várpalota) nem szerepelt Szádeczkynél, hanem csak Palota (Csanád megye), a két Palota (Csanádpalota, Várpalota) adatainak összeömlesztésével. Adataink egyértelműen mutatják néhány szakma elterjedésének irányát, Pápa és Veszprém fontos közvetítő szerepét. JEGYZETEK 1. A céhek alapítására, illetőleg a cikkben említett privilégiumokra vonatkozó adatokat a Veszprémi Akadémiai Bizottság Településtörténeti szekciója 1973. december 14-15-i II. Kézműipartörténeti Szimpóziumán bemutatott „A magyarországi céhes ipar forrásanyagának katasztere" c. számítógépes adatfeldolgozásból vettük. Rövid néven: „Céhkataszter". 2. A székesfehérvári ácsok 1689-ben Pozsonyból kaptak szabadalmat. A német nyelvű záradék kiköti, hogy „a cikkelyeket a környékbeli helységeknek ki ne adják, tíz dukát büntetés mellett". Országos Levéltár C-65. 3. MILHOFFER S.: Magyarország közgazdasága. (Budapest 1904). 4. 2. sz. táblázat 1. és 18. sor. 5. 2. sz. táblázat 15. sor. 6. Céhkataszter szerint István király Múzeum, Székesfehérvár. 7. SZÁDECZKY L.: Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon. (Budapest 1913). 8. op. cit. II. 239. 9. EPERJESSY G.: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon. (Budapest 1967). 260