Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

TORMA ISTVÁN: A balatonakali bronzkori sír

lelőhelyekről mutathatjuk be: Tihany,

10

6 Szentkirályszabadja,

10

7 Tolna megye

1

0* Regöly-Fűzfás,

10

9 Szentlőrinc-Strandfürdő.

11

0 A faddi sírlelet bögréje (9. ábra 4.) átmenetet képez a kisapostagi kultúrára jellemző tölcséres nyakú és harangalakú típus között. A három kis bögre is ennek az átmeneti típusnak változataként értékelhető (9. ábra 1—3.). A balatonakaii edényeken és az analógiaként bemutatott kerámián alkalmazott széles sávos tekercselt mészbetétágy, amint már említettük, hiányzik a kisapostagi kultúra 1. és 2. szakaszába sorolható leleteken. Ez a díszítésmód azonban nem más, mint a tekercselt pálcikás technika továbbfejlődött változata. A mészbetétágy előállításának ezt a módját szinte kizárólag a kisapostagi kultúra jellegzetes edénytípusain találjuk meg: tölcséres nyakú bögréken, füles fazekakon, urnákon és hordó alakú edényeken. A korábbról ismert formakincset nem gazdagítják teljesen új formák, a tipológiai változás inkább csak új variációk létrejöttében fejeződik ki (pl. 9. ábra 5-7.). A díszítés elrendeződése is a kisapostagi kultúra korábbi hagyományait követi, a szélesebb mészbetétágy miatt a mintakincsben a balatongyöröki fiatalabb leletekhez viszonyítva bizonyos leegyszerűsítés figyelhető meg: az egyenes (vízszintes és függőleges) és zegzug vonalas mészbetétes díszítés csaknem kizárólagossá válik. A korábbi időszakhoz viszonyítva lényegesebb változást csak a bögrék hasán megjelenő, rendszerint függőleges irányú mészbetétes díszítés mutat. A széles, lapos eszköz végével benyomkodott mészbetétágy (2. ábra) a korábbiakhoz hasonlóan elsősorban csak a tekercselt mészbetétágy kiegészítőjeként szerepel. A kisapostagi kultúra 2. szakaszában szokásos párhuzamos vonalkötegekben befésült díszítés is változatlan formában él tovább. A bemutatott kerámia nagyon hasonlít a dunántúli mészbetétes kerámia déli csoportja régebbi szakaszának edényeihez, a szakirodalomban gyakran ehhez a csoporthoz sorolják.

11

1 Az edényformák valóban közösek a dunántúli mészbetétes kerámia déli csoportja korai szakaszának típusaival

11

2 Utóbbiban elvétve még a kisapostagi tölcséres nyakú bögre is előfordul.

11

3 Továbbra is kedvelt típus marad az urna

11

4 a kis méretű füles fazék (két fülű változatban is)

11

5 a hordó alakú edény.

11

6 Ezek az edények változatlan formában élnek tovább. Jelentősebb változás csak a harangalakú edénynél figyelhető meg, amely a korai mészbetétes együttesekben inkább fordított csonkakúp alakú, gömbölyű fenekű bögreként jelentkezik.

11

7 A korai mészbetétes leletegyüttesekből csak egy új edénytípust ismerünk, a kétfülű fazékurna formája azonban a kisapostagi kultúrában szokványos hordóalakú fazékra vezethető vissza, amelyet tölcséres nyakkal és két füllel láttak el.

11

8 Az edénytest díszítése is a hordóalakú fazekakéval egyezik meg. Az edényformák kisebb méretű megváltozása együtt járt a díszítési mód változásával. A dél-dunántúli mészbetétes kerámia idősebb leletegyütteseiben háttérbe szorul a balatonakaii edényekre és analógiáira szinte kizárólagosan jellemző széles tekercselt mészbetétágy, bár néhány edényen még ezekben is előfordul. 11

9 Helyette a széles, lapos eszköz végével benyomkodott mészbetétágy válik uralkodóvá. A korábban csak másodrangú szerepet játszó technikát (v. ö. 2. ábra) valamennyi korai mészbetétes edénytípuson megtaláljuk.

12

0 A legszembetűnőbb különbséget a mészbetétes díszítéssel borított felület jelentős méretű megnövekedése okozza. Ennek a folyamatnak megindulása már a balatonakaii és a velük rokon edényeken megfigyelhető, tetőpontját azonban a korai mészbetétes kerámián érte el: a széles mészbetétes díszítés a nyakon kívül az urnák vállát és öblét is beborítja.

12

1 Ugyancsak fontos különbséget jelent a széles mészbetétsáv kiegészítőjeként a vékony vonalakból kialakított rácsminta feltűnése.

12

2 Említésre méltó még, hogy a korai mészbetétes edényeken előfordulnak a vízszintesen körbefutó párhuzamos vonalkötegek is.

12

3 A dunántúli mészbetétes kerámia északi csoportja korai szakaszáról eddig szinte semmit sem tudtunk, csupán néhány széles sávos, benyomkodásos mészbetétágyas szórványos leletet ismertünk (VeszprémRab Mária forrás,

12

4 Lábatlan-Piszke).

12

5 1 97 3 őszén Nyergesújfalunál látott napvilágot egy sír, amelyben széles, lapos tárgy végének beonyomkodásával előállított mészbetétágy van az edényeken, amelyek tipológiailag is a tokodi csoport és az Esztergom vidéki fiatalabb mészbetétes periódus közötti időre sorolhatók.

12

6 Legfontosabbak azonban a veszprémi várban 1972-ben végzett ásatás eredményei, itt Csányi Marietta megállapítása szerint gazdag leletanyag képviseli a dunántúli mészbetétes kerámia legidősebb szakaszát is, amely sok rokonvonást mutat a dél-dunántúli hasonló korú leletekkel.

12

7 A kerámia vizsgálatát összegezve megállapíthatjuk, hogy a balatonakaii sír edényei és az analógiaként felsorolt leletek (Fadd-Győzelem Tsz, Szakály-Ürgevárpuszta, Szentlőrinc-Strandfürdő, Veszprém—Tüzér u., Felsőörs, Tihany stb.) mind formájukat, mind díszítésüket tekintve szoros rokonságban állnak egyfelől a kisapostagi kultúra 2. szakaszának leleteivel, másfelől a legidősebb mészbetétes kerámiával. Az elsősorban a díszítésben megmutatkozó különbségek miatt azonban nem sorolhatók egyikhez sem. Véleményünk szerint önálló fokozatot képviselnek. Ezt a kisapostagi kultúra legfiatalabb fokozatának tartjuk, amely már több szempontból átmenetet képez a dunántúli mészbetétes kerámia felé. Elkülönítésére a kisapostagi kultúra 3. periódusa elnevezést javasoljuk. A kisapostagi kultúra 3. periódusának leleteit a Balatontól É-ra és DK-re fekvő területeken, Veszprém, Tolna és Baranya megyében találjuk meg. A viszonylag kis számú lelőhely miatt, elterjedési területének határai ma még nem húzhatók meg. A korábbi időszakban a kisapostagi kultúrához, a későbbiekben a dunántúli mészbetétes kerámia területéhez tartozó Somogy megyében, illetve Győr-Sopron megyében, a 23