Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
TORMA ISTVÁN: A balatonakali bronzkori sír
Kisalföldön számolhatunk a kisapostagi kultúra 3. periódusa leleteinek előkerülésével. Nem tekinthető véletlennek, hogy a kisapostagi kultúra 3. periódusának viszonylag kevés lelete került eddig elő. Ez az átmeneti periódus ugyanis minden bizonnyal csak rövid ideig tartott. A rövid időtartam és a töretlen, külső hatásoktól mentes fejlődés következtében az egyes periódusok leletanyagában átfedések is vannak, a kisapostagi kultúra 2. periódusának egyes jellemvonásai megtalálhatók a 3. periódus kerámiáján, az utóbbiból pedig több elem változatlanul ment át a dunántúli mészbetétes kerámiába, különösen annak déli csoportjába. Éppen ezért a szórványleleteket és a zárt leletegyüttesek egyes típusait nem is lehet minden esetben egyértelműen besorolni valamelyik periódusba. A kisapostagi kultúra 3. periódusa a kerámia díszítési módja alapján és a balatonakaii sírlelet fémtárgyai segítségével a hatvani kultúra tokodi csoportjával azonos időre, a középső bronzkor elejére keltezhető, ami megfelel a vatyai és a gátai kultúra kezdetének is. A kisapostagi kultúra 3. periódusából alakult ki a dunántúli mészbetétes edények művelődésének korai szakasza a Balatontól D-re és É-ra eső területen egyaránt. A Dunántúl ÉK-i sarkában a tokodi csoport népe jelentette az etnikai alapot a mészbetétes kerámia helyi csoportjának kifejlődésében. Összefoglalás 1. A balatonakaii sírba egy teljes fegyverzettel, illetve szerszámkészlettel - tőrrel, fejszével, baltával, vésővel, továbbá karpereccel és arany hajkarikával ellátott kiemelkedő személyt temettek. Megkülönböztetett társadalmi helyzetére utalhat a kisapostagi kultúrában szokatlan zsugorított rítus alkalmazása, és az a körülmény, hogy, a jelek szerint, magányosan álló sírba temették el. 2. A sír a kisapostagi kultúra 3. fokozatába tartozik. A kisapostagi kultúrának ezt a legfiatalabb fejlődési szakaszát a balatonakaii sír edényeivel rokon dunántúli kerámia segítségével lehet elkülöníteni. 3. A balatonakaii sír fémmellékletei a korabronzkor végére, illetve a középső bronzkor elejére keltezhető típusokból állnak. Meglepetésként hat, hogy a tokos véső és a nyélhátas fejsze ilyen korai időszakban megjelenik. Az utóbbival azonos típusba sorolható fejszék megjelölésére a pfaffenbergi típusú nyélhátas fejsze elnevezést javasoltuk» BÁNDI 1963 BÁNDI 1965 BÁNDI 1967 BÁNDI—ZOFFMANN 1967 BENINGER 1929 BÓNA 1958 CSALOG 1942 DUSEK 1969 HÁJEK 1953 KALICZ 1968 MITHAY 1941 MITSCHA— MÄ RHEIM 1950 MOZSOLICS 1942 MOZSOLICS 1967 MOZSOLICS 1968 MRT 2. NOVOTNÁ 1970 PÁSTOR 1965 POPESCU—RUSU 1966 ROSKA 1942 TORMA 1971 TORMA 1972 VBM VULPE 1970 WOSINSKY 1894 WILLVONSEDER 1937 ZAHAR1A 1959 RÖVIDÍTÉSEK BÁNDI G.: Die Lage der Tokodgruppe unter den bronzezeitlichen Kulturen Nordtransdanubiens und Südslowakei. Musaica III (1963) 23—45. IV—VI. t. BÁNDI G.: Data to the Early and Middle Bronze Age of Northern Transdanubia and Southern Slovakia. Alba Regia 4—5 (1963—1964) 65—71, XVIII—XX. t. BÁNDI G.: A dél-dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete. (Pécs 1967) 52. (Dunántúli Dolgozatok 4.) BÁNDI G.—ZOFFMANN ZS.: Középső bronzkori hamvasztásos temetők Baranyában. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve XI (1966) 43—55. BENINGER E.: Ein altbronzezeitlicher Depotfund aus Jóka bei Pressburg. Sudeta 5 (1929) 61—63. BÓNA I.: Chronologie der Hortfunde von Koszider-Typus. Acta Arch Hung 9 (1958) 211—243. CSALOG ].: Bronzkori temető és ujabb kőkori lakótelepnyomok Bonyhád határában. ArchÉrt (1942) 119—131. VII—XIII. t. DUSEK M.: Bronzezeitliche Gräberfelder in der Südwestslowakei. Archaeologica SlovacaCatalogi IV (1969) 81. XXXI. t. HÁJEK L.: Drobné pTispívky k poznani unetické kultury. Pam Arch. XLIV (1953) 201—212. KALICZ N.: Die Frühbronzezeit in NordostUngarn. Arch Hung XLV (1968) 202. 130 t. MITH A Y S. : Bronzkori kultúrák Győr környékén. (Győr 1941) 34. XIX. t. MITSCHA— MÄRHEIM, H.: Drei friihbronzezeitliche Depotfunde aus dem pol. Bez. Mistelbach. Arch Austriaca 7 (1950) 1—15. MOZSOLICS A.: A kisapostagi korabronzkon urnatemető. Arch Hung XXVI (1942) 44. XII. t. MOZSOLICS A.: Bronzefund des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Hajdusámson und Kosziderpadlás. (Bp. 1967) 202. 74 t. MOZSOLICS A.: Goldfunde des Depotfundhonzontes von Hajdúsámson. 46—47. Bericht der Römisch-Germanischen Kommission 19651966 (1968) 1-62, 1-27. t. ÉRI I —KELEMEN M —NÉMETH P.—TORMA 1.: Veszprém megye régészeti topográfiája 2. A veszprémi járás. (Bp. 1969) 287. 50 t. NOVOTNÁ, M.: Die Äxte und Beile in der Slowakei. Prähistorische Bronzefunde Abteilung IX. Band 3. (München 1970) 112. 56 t. PÁSTOR, J.: Frühbronzezeitliches Gräberfeld in VSechsvätych. Fol Arch XVII (1965) 37—50. POPESCU, D.-RUSU, M.: Dépots de l'áge du bronze moyen. Inventaria Archaeologica, Roumanie, Fase. 1. (Bucuresti 1966) 14 t. ROSKA M.: Erdély régészeti repertóriuma I. őskor. (Kolozsvár 1942) 368. TORMA, I.: Das Gräberfeld von Szakály aus der mittleren Bronzezeit. Mitt Arch Inst 2 (Bp. 1971) 35—44. 12—19. t. TORMA I.: A kisapostagi kultúra telepe Balatongyörökön. A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 11 (1972) 15—39. Veszprém, Bakonyi Múzeum VULPE, A.: Die Äxte und Beile in Rumänien. Prähistorische Bronzefunde Abt. IX. Band 2. (München 1970) 118. 89 t. WOSINSKY M.: Alsó-nyéki ásatások. Arch Ért (1894) 297—301. WILLVONSEDER, K: Die mittlere Bronzezeit in Österreich. (Wien 1927) I—II. ZAHARIA, E.: Die Lockenringe von SÜrataMonteoru und ihre typologischen und chronologischen Beziehzungen. Dacia III (1959) 103—134. 24
