Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
TORMA ISTVÁN: A balatonakali bronzkori sír
naszlatina (Slatina) környéki és két moldvai fejszéjével 6 5 mutat, de ezekről hiányzik a nyélhát kétágú végződése, a moldvai fejszék teste vastagabb, nyélhátuk is íveltebb. Az Aknaszlatina környéki fejsze lapos nyélhátán pedig egy alacsony borda fut végig. A pfaffenbergi, szlovákiai és balatonakaii fejszét a felsorolt ismérvek alapján a nyélhátas fejszék külön változatának tekintjük, ezért megjelölésükre első ismert példánya után a pfaffenbergi típusú nyélhdtas fejsze elnevezést javasoljuk. A megkülönböztetést a pfaffenbergi típus kronológiai helyzete miatt is fontosnak tartjuk (8. ábra). A pfaffenbergi fejsze két pödrött végű nyakpereccel együtt került elő, Kurt Willvonseder a bronzkor 2. periódusába keltezte. 6 6 Mozsolics Amália jól keltezhető leletek hiányában feltételezi, hogy a sárdi (Sard) pfaffenbergi fejsze talán a koszideri horizont idejéből származik, és átmenetet képez a D-típusból a B IV periódus erősen megnyúlt nyélhátú fejszéi felé, 6 7 a kérdés megoldását azonban újabb leletek előkerülésétől várja. 6 8 Az ismeretlen lelőhelyű szlovákiai fejszét az erősen megnyúlt és enyhén ívelt nyélháta miatt Mária Novotná szintén átmeneti formának tartja. 6 9 A pfaffenbergi típusú nyélhátas fejszék azonban tipológiai szempontból nem képezhetnek átmenetet a kései nyélhátas fejszék (Mozsolics-féle F—típus, Vulpe-féle Sant-Dragomiresti-típus) felé. A két típus között csupán az erősen megnyúlt, viszonylag lapos nyélhát mutat hasonlóságot. A pfaffenbergi típusú fejszék nyélháta azonban csak lefelé nyúlik meg, a kései fejszék nyélháta mindkét irányban erősen megnyúlik, alsó végükön gyakran külön nyúlvány van, amelynek kezdeténél vagy végénél a nyélre ráfekvő két rövid, néha átfúrt kar látható. A kései fejszéken hiányzik a pfaffenbergi típusra jellemző nyélcső. Testük rendszerint vastagabb és hatszög keresztmetszetű. 7 0 Különbözik a két típus elterjedési területe is, a Sant-Dragomiresti típus a Kárpátmedence K-i felére, 7 1" a pfaffenbergi típus pedig a Ny-i felére jellemző. Tekintve azonban, hogy a pfaffenbergi típust mindössze 3 példány képviseli, ebből nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. A balatonakali leletegyüttes semmiképpen sem engedi meg a nyélhátas fejszének a koszideri korszakra való keltezését, valamenyi kísérőlelete, beleértve az ugyancsak problematikus tokos vésőt is, ennél jóval korábbi időszakra utal. Ezek alapján a sír a Mozsolics-féle B II periódus végére, a B III legelejére keltezhető. Ez viszont azt jelenti, hogy a balatonakaii nyélhátas fejsze jóval idősebb a hajdúsámsoni horizontba sorolt nyélhátas fejszéknél, sőt olyan korai időszakba tartozik, amelyben a szakirodalom eddig nem számolt a nyélhátas fejszék meglétével. Korai keltezésünknek nem mond ellene a pfaffenbergi fejsze sem, ezt mint már említettük, két pödrött végű nyakpereccel találták, 7 2 ami megengedi a B II periódusra való datálást is, 7 3 bár ilyen nyakperecek még a dunántúli mészbetétes kerámia kincsleleteiben és sírjaiban is előfordulnak. 7 4 1966-ban a jászdózsai teilen a hatvani kultúrához tartozó rétegben tártak fel egy edénybe rejtett kincsleletet, amelyben többek között egy nyélhátas bronzfejsze is volt. 7 5 Ez szintén arra utal, hogy a nyélhátas fejszék már a B II periódusban megjelentek. Jól keltezhető megfelelő leletek hiányában ma még nem foglalkozhatunk a pfaffenbergi típusú nyélhátas fejszék eredetkérdésével. Nem világos a hajdúsámsoni horizont nyélhátas fejszéihez való viszonyuk sem, nem tudjuk milyen hosszú ideig éltek, milyen tipológiai fejlődésen mentek keresztül. A jelenleg ismert 3 pfaffenbergi típusú nyélhátas fejsze a nagy fokú hasonlóság miatt minden bizonnyal egyidős, és a balatonakaii leletegyüttes miatt a Mozsolics-féle B II periódus végére vagy a B III periódus kezdetére keltezhető. A balatonakaii sírlelet két edénye közül a fazék, alakja alapján egyértelműen a kisapostagi kultúrához köthető (1. ábra). Az erősen kiegészített tölcséres nyakú edénynek eredetileg valószínűleg volt egy füle, amely a peremét vagy nyakát kötötte össze a vállal. Ez a típus egyaránt jellemző a kisapostagi kultúra 1. és 2. szakaszára. 7 6 A dunántúli mészbetétes kerámiában ez az edénytípus szélesebb szájú, zömökebb, egy vagy két fülű változatban él tovább, utóbbiak azonban már inkább mély tálaknak nevezhetők. Mindkét változatra hozhatunk példát a bonyhádi temető 4. sírjából, 7 7 amely véleményünk szerint a dunántúli mészbetétes kerámia régebbi szakaszából származik. 7 8 Nehezebb feladat a balatonakaii tál analógiáinak felkutatása (3. ábra). A kisapostagi kultúrában a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak a tálak. A kisapostagi kultúra balatongyöröki telepén mindössze egy ép tálat találtunk. 7 9 A balatonakaii tálhoz ez a kisapostagi kultúrára általában jellemző tölcséres nyak és a vállat a nyakkal összekötő fül miatt hasonlít némiképpen, kettős kónikus teste viszont lényeges különbséget jelent. Ezenkívül csupán egyetlen töredék látott napvilágot, 8 0' amely esetleg a balatonakaiihoz hasonló, de kisebb méretű és díszítetlen tálból származik. A balatonakaii tál gömbszelet alakú teste különbözik a nagyrévi kultúra behúzott nyakú, kihajló peremű tálaitól is. 8 1 Kissé hasonló, de jóval mélyebb, nagy méretű, kétfülű tálat Bándi Gábor a tokodi csoportból mutat be. 8 2 A balatonakaii tálhoz legközelebb álló formát az ercsi—sinatelepi temető 11. sírjából ismerünk, amelyet Bándi Gábor a vatyai kultúra 1. szakaszába keltez. 8 3 A balatonakaii két edény egykorúságát a rajtuk található díszítés megegyezése a tál megnyugtató tipológiai besorolása nélkül is bizonyítja. A balatonakaii edények sajátos díszítése lehetővé teszi, hogy a síregyüttes kronológiai helyzetének vizsgálatába a kerámiát is bevonjuk. Az edényeken alkalmazott díszítési módokból a széles, lapos tárggyal benyomkodott mészbetétágy, és különösen az ugyancsak széles sávos tekercselt pálcikás mészbetétágy fontos számunkra (2. ábra). A mészbetétágy elkészítése fenti két módjának elemzésével Méri István foglalko20
