Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
SZÍJ REZSŐ: A pápai főiskolai könyvtár és gyűjteményei
szettudományokkal szemben, de e tekintetben is inkább a beszerzési keret szabott határt, mintsem a sokoldalú tudományos érdeklődés hiánya, amivel a könyvtárvezetést nem lehet vádolni. Az 1500 előtti ősnyomtatványok közül a könyvtárban 11, újabb adat szerint 8 darab található. A legrégebbi Egidius Romanus: De regimine principum. Romae 1482, kézzel festett díszes iniciálékkal, végig rubrikázva, piros, kék, zöld és sárga színekkel. 1863ban ajándékozta a könyvtárnak Sárközy József főgondnok. A magyarországi nyomdák kiadványai közül legrégibb, az 1562-ben Debrecenben nyomtatott Epervölgyi hitvallás (Confessio catholica). A könyvtár legrégibb hazai magyar nyelvű kiadványa, egyúttal pápai nyomdatermék is. Huszár Dávid nyomtatta ki a Heidelbergi Kátét 1577-ben. Ennek még egy példánya a keszthelyi Festetich könyvtárban van. Bornemissza Péter Ördögi kísértetek c., 1578-ból származó könyvének egyik példánya (Sempte, 1578) szintén a könyvtárban található. A nevezetesebb könyvek közé tartozik Pázmány Péter Hodoegus, vagy igazságra vezérlő Kalauzának Pozsonyban 1637-ben megjelent 3. kiadásának egyik szép kötésű példánya. Unikum Losonczi István Utrechtben megjelent értekezése. 2 7 Unikum a magyar nyelvű Újszövetség 1725-ben Amszterdamban nyomtatott példánya. Egy lipcsei könyvkereskedésben vásárolta meg a könyvtárnak Pongrácz József. A Rákóczyak sárospataki fejedelmi könyvtárából való — a könyvben olvasható bejegyzés szerint Kálvin Institúciójának egyik példánya. Hogyan került a pápai Főiskolai Könyvtárba, erre vonatkozólag nem került elő adat. Külön gyűjteménye a Könyvtárnak az ún. Papensia részleg, amely a Pápán tanult diákok műveit gyűjti. A Papensia a Főiskola 400 éves jubileuma alkalmából 1931-ben létesült azzal a céllal, hogy 1. a pápai kollégiumi tanároknak, 2. a pápai kollégiumi diákoknak, 3. a Pápán született szerzőknek, 4. a Pápán élt szerzőknek, 5. a Pápán nyomtatott munkáknak, 6. a Pápára vonatkozó műveknek a gyűjteményévé váljon. Itt helyezték el a pápai tanárokra, diákokra és Pápára vonatkozó festményeket, rajzokat, metszeteket is. Ennek érdekében Pongrácz József széles körű gyűjtőtevékenységbe kezdett, figyelte az antikváriumok könyvjegyzékeit és az árverési katalógusokat is. A Papensiában rendkívüli értékek gyűltek össze, elég utalni a Petőfi, Jókai, Orlay kéziratokra, a Főiskola korábbi és későbbi diákjainak kéziratos, vagy ritka műveire. Úgy illik, hogy mindenki, aki a Főiskola valamelyik tagozatán akárcsak rövid ideig is tanult — küldjön megjelenő munkájából egy példányt ennek a gyűjteménynek. Ebben található többek között Veszprémi István híres debreceni orvosnak egyik sajátkezű ajánlású munkája, amelyben hálásan gondol vissza az 1733—1738 között a pápai főiskolában eltöltött éveire. Különösen értékes a Papensia Petőfi—Jókai gyűjteménye. Itt őrzik Jókai két rajzát két tanáijáról, kézírásos visszaemlékezéseinek eredeti példányát, első novellakísérleteinek változatait. Itt olvasható Kozma Andor híres versének, a Karthagói harangok-nak eredeti kézirata is. Fischer Gyula pápai nagykereskedő Pápára vonatkozó régi újságszámokat és egy ókollégiumot ábrázoló fametszetet adományozott a Papensiának. Az 1902ben érettségizettek 35 éves találkozójuk alkalmából a Papensia berendezésére 167 pengőt adtak. Gyűjtötte a Papensia a pápai diákok idegen nyelven megjelent munkáit is, és idegen szerzők volt pápai diákokkal foglalkozó műveit is. Járvertaus finn evangélikus lelkész és regényíró 4 kötet finn Petőfi, és egy kötet Jókai fordítást küldött meg a könyvtárnak. Láng Károly pápai polgári iskolai tanár Petőfi három versének héber fordításával ajándékozta meg a gyűjteményt. A Papensia gyarapítása 1945 után is folytatódott, de már sokkal kisebb arányban, csökkent tudatossággal és tervszerűséggel. A könyvtárnak a fentiekben vázlatosan ismertetett története bárkit meggyőzhet arról, hogy mind menynyiségével, mind pedig tartalmi értékeivel és ritkaságainál fogva, egyetemes könyvkultúránknak megértő lelkek áldozatkészségével létrehozott olyan közkincse, amelynek megőrzése, anyagának feltárása, a tudományos kutatás és ismeretterjesztő munka számára, továbbá korszerű eszközökkel történő tervszerű fejlesztése kötelességük az összes fenntartó és ellenőrző szerveknek. A könyvtárt néhai Békefí Benő püspök el akarta adni, egyes darabjait el is adta a budapesti antikváriumoknak, a pecsételt példányok alapján világi szakemberek figyeltek fel a készülő ,,kultúr"-merényletre, s állították le a kezdődő kótyavetyét. II. A FŐISKOLAI KÖNYVTÁR GYŰJTEMÉNYEI 1. Az éremgyűjtemény Már a 19. század elején Tóth Ferenc, a dunántúli egyházkerület püspöke gyűjteni kezdte a régi pénzeket. Dunántúl különösen gazdag római pénzlelőhelyekben, érthető, ha a római pénzgyűjtemény oly ütemben gyarapodott, amivel a versenyt egyéb pénznem fel nem vehette 1814. július 1-én a révkomáromi kerületi közgyűlés az ajándékozás útján begyűlt anyagból már külön numizmatikai gyűjteményt szervezett, és az éremgyűjtemény gondozásával a létesítményt indítványozó Tóth Ferencet bízta meg. 1835ben Zsoldos János Veszprém vármegyei főfizikus 5 gyermeke, mint örökösök ajánlották fel a rájuk maradt éremgyűjteményt, 500 váltóforintért olymódon, hogy 5 örökös közül ketten, Zsoldos Ignác vármegyei főjegyző és Zsoldos Antal főhadnagy lemondottak az őket megillető összegről. így az egésznek csak 3/5 részét kellett pénzen megváltani. Ez alkalommal átvettek 17 aranyat, 577 ezüstöt, 109 bronzot, 1397 réz, 9 ón, 1 vaspénzt és 6 bankót, összesen 2116 db-ot. Ebből 212
