Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
TORMA ISTVÁN: A balatonakali bronzkori sír
V z. 8. ábra. Pfaffenbergi típusú nyélhátas fejszék: - 1: Pfaffenberg. - 2: Balatonakaii. - 3: Szlovákia. Abb. 8. Schaftlochäxte mit Nackenkamm Pfaffenberger Typs: 1: Pfaffenberg. - 2: Balatonakaii. - 3: Slowakei. peremes balták nyakrészéhez hasonló megoldású, a véső testével megegyező hosszúságú nyúlványt találunk. 5 4 A rendelkezésünkre álló adatok szerint a félholdas kávájú tokos vésők nem érték meg a koszideri időszakot. A koszideri horizontból ismert mindössze három tokosvéső sokkal egyszerűbb kiképzésű, zömökebb típust képvisel. 5 5 Nem érthetünk egyet Bernhard Hänsellei, aki szerint a bullendorfi és a nagybátonyi tokosvéső között nagy hasonlóság van. 5 6 A későbronzkori nagybátonyi példány azonban alig emlékeztet a bullendorfi és az azzal rokon vésőkre, pereme egyenes, alatta nem barázdák, hanem bordák vannak, teste sokkal zömökebb. A két típus között a nagy időbeli különbség miatt sem lehet kapcsolat. A balatonakaii leletegyüttes legproblematikusabb darabja a nyélhátas fejsze. A nyéllyukas és nyélhátas fejszék eredetkérdésével, tipológiai és kronológiai besorolásával Pulszky Ferenctől és Hampel Józseftől kezdve a hazai és külföldi szakirodalomban sokan foglalkoztak. 5 7 Mozsolics Amália a nyéllyukas baltákat hat típusba (A-F) sorolja, a középső bronzkori nyélhátas baltákat a D-típusnál tárgyalja, amelyen belül 3 változatot különböztet meg. A kísérőleletekkel együtt előkerült nyélhátas fejszék (Apa, Cófalva, Kelebia, Nitriansky Hrádok) alapján a D-típust a B— III periódusba, a hajdúsámsoni kincshorizont idejére keltezi. 5 8 Alexandra Vulpe a romániai nyélhátas fejszéket Apa-Nehoi, Filipeni és Sant-Dragomiresti típusokba tagolja, az első két típust a középső bronzkorba, a Sant-Dragomeristi típust pedig a középső bronzkor végére, a későbronzkor elejére keltezi. 59 Mindkét szerző rámutat a nyélhátas fejszék tipológiai osztályozásának nehézségeire: a részletek (nyélhát, él, díszítés stb.) kiképzésében megfigyelhető sokféleség, az átmeneti formák miatt, továbbá az ezekből fakadó nagy számú kombinációs lehetőség miatt nehéz kiválasztani azokat az ismérveket, amelyek a lényeges különbségeket jelentik. A balatonakaii nyélhátas fejszét nem tudjuk beilleszteni a fenti típusok, illetve változatok egyikébe sem. Ismerünk viszont két olyan példányt, amelyik szinte tökéletesén megegyezik a balatonakaii fejszével. Régebb óta ismeretes a pfaffenbergi 6 0 (AlsóAusztria), amely a balatonakaiitói mindössze a nyélcső és a fejsze testének csatlakozási módjában különbözik (v. ö. 8. ábra 2). A Mária Novotná által közölt ismeretlen lelőhelyű, szlovákiai fejsze 6 1 csak abban tér el a balatonakaiitói, hogy testén nincs perem és testének kiképzése kissé aszimmetrikus (v. ö. 8. ábra 3). A pfaffenbergi fejszét Mozsolics Amália is csak fenntartással sorolta a Da-típushoz, legközelebbi analógiájaként a sárdi (Sard) példányt említi. 6 2 Alexandra Vulpe rámutat a két fejsze hasonlóságára, az utóbbit a balsai típusú fejszék között sorolja fel, 6 3 amely a hosszú nyélhát kivételével valóban megegyezik a balsai típus többi darabjával. A pfaffenbergi, az ismeretlen lelőhelyű szlovákiai és a balatonakaii fejszék közös jellemzője a hosszú, lapos test, az enyhén ívelt él, a fejsze testéhez a középtengelynél. csatlakozó, kissé megnyúlt nyélcső, a hosszú, lapos, csak igen enyhén ívelt nyélhát, amely felül egyenesre vágott vagy hegyes végződésű, alul pedig két rövid ágra szakadva simul a nyélre. Ezeknek a tulajdonságoknak egy részét más fejszéken is megtaláljuk, együttesen azonban csak ezen a három fejszén fordulnak elő. Ezek a fejszék jelentősen különböznek a Mozsolics Amália által a Da—De típusba sorolt példányoktól, amelyeknek legszembetűnőbb közös sajátossága az erős ívben, nem ritkán tarajszerűen kidomborodó nyélhát. 6 4 Némi hasonlóságot a viszonylag lapos nyélhát miatt a Vulpe-féle Nehoiu változat Ak19
