Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

TORMA ISTVÁN: A balatonakali bronzkori sír

dik felébe, a középső bronzkor legelejére keltezhető leletegyüttesekben kereshetjük. Kisapostagról 2—6 csavarodású szórványos karpereceket közölt Mozsolics Amália.

3

2 Ercsi-Sinatelepről Bándi Gábor említ hasonlót.

3

3 A spirális kartekercsek gyakoriak a maros vidéki csontvázas sírokban.

3

4 A tokodi csoport neszmélyi urnasíijában, többek között, a balatonakaiival megegyező típusú kartekercs is volt a hajkarikák társaságában.

3

5 A Mozsolics Amália által a B II periódusra keltezett ercsi depotleletben megjelenik már a későbbi időszakra jellemző sok csavarodású, hosszabb kartekercs.

3

6 A balatonakaii félholdas kávájú tokos vésőhöz hasonló példányt először Hampel József közölt ismeretlen Zólyom megyei lelőhelyről.

3

7 Teljesen hasonló vésőt őriz a szekszárdi múzeum (7. ábra), lelőhelyét és lelőkörülményeit sajnos ennek sem ismerjük?

6 Roska Márton Erdélyből, Csegez-Székelykőről (Ceagz, ma Rimetea) mutat be egy azonos típusú vésőt.

3

9 Ugyanezt a vésőt Dórin Popescu éá Mircea Rusu egy karvédő spirálissal és tőrmarkolattal együtt közli.

4

0 A bronztőrt Roska Márton szintén ismerteti, a múlt században előkerült leletek összetartozásáról azonban nem ír.

4

1 A félholdas kávájú tokos vésők kronológiai helyzetének vizsgálatakor erre a leletegyüttesre tehát nem támaszkodhatunk. Erre a célra az ilyen vésőket is tartalmazó bullendorfí és vedrovice-zábrdovicei leletegyüttes alkalmas, ezek tárgyalása előtt azonban összefoglaljuk a balatonakaii tokos vésővel egy típusba sorolható eszközök közös jellemvonásait. összesen 6 vésőt vonhatunk ide: Balatonakaii, Bullendorf

4

2 (Alsó-Ausztria), Csegez-Székelykő (Rimetea), Tolna m., Vedrovice-Zábrdovice

4

3 (Morvaország), Zólyom megye. Szalacsról (Salacea) említenek egy hasonló, de közöletlen példányt,

4

4 egy neusiedli elpusztult depotban is volt egy feltehetően hasonló tokosvéső.

4

5 Az általunk ismert hat tokos véső közös jellemzője a félholdas köpükiképzés, ez alatt az ugyancsak körív alakú 2—5 soros bordás vagy barázdás díszítés. ívelt vagy egyenes élüknél a bullendorfí példány kivételével kisebb-nagyobb mértékben kiszélesednek. Többségükben sokszög keresztmetszetűek, ez alól a körátmetszetű bullendorfí és vedrovice—zábrdovicei darabok képeznek kivételt. A félholdas peremű, pereme alatt két barázdával ellátott bullendorfí tokos véső egy agyagedénybe rejtett, rövidebb és hosszabb spirális kartekercseket és úgynevezett mandzsettás nyakperecet tartalmazó kincslelet része. Herbert Mitscha—Márheim a korabronzkori leletanyagban szokatlan, némiképpen a későbronzkori tokos vésőkre emlékeztető tárgyat a formai részletek, elsősorban a különböző csehországi (Slany, Kamyk), és németországi (Wartberg) fejszéken is fellépő félholdas kávakiképzés és bordás díszítés segítségével megnyugtató módon kapcsolja az aunjetitzi kultúra fiatalabb szakaszához.

4

6 Ez az időszak azonban a magyarországi középső bronzkornak, a hajdúsámsoni horizontnak felel meg 4

7 a balatonakaii sír eddig bemutatott fémtípusái viszont a korabronzkor A 7. ábra. Tolna megye, véső. Abb. 7. Komitat Tolna, Meissel végére, a középső bronzkor legelejére (Mozsolics-féle B II) keltezhetőek. A vedrovice-zábrdovicei lelet viszont megengedi a félholdas kávájú tokos véső korábbra való keltezését is. A morvaországi lelőhelyen egy csontvázas sír mellékleteként egy négyszegecslyukas, geometrikus díszítésű, lapos, háromszögletes tőr, és egy igen megnyúlt, élénél erősen kiszélesedő peremes balta („kanalas balta") társaságában került elő egy pereme alatt négy bordával ellátott véső.

4

8 A bronztőr a B II periódusra keltezett nyergesújfalui tőrre

4

9 hasonlít. Az úgynevezett kanalas balta pedig már a Hurbanovó csoport naszvadi (Nesvady) temetőjéből ismert.

5

0 A vedrovice-zábrdovicei és balatonakaii lelet alapján véleményünk szerint a II periódus végén, legkésőbb a B III periódus elején számolnunk kell a félholdas kávájú tokosvéső megjelenésével. A tokosvésők elterjedéséből (Erdély 2 db? , Közép-Szlovákia 1 db, Dunántúl 2 db, Alsó-Ausztria 2 db? , Morvaország 1 db) nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Néhány formai részlet arra utal, hogy a tokosvésőket elsősorban az aunjetitzi kultúrához köthetjük, mégha a jelenleg ismert példányok többsége a kultúra elterjedési területén kívül került is elő. A Herbert Mitscha—

Märheim által is említett adatokon

5

1 kívül a félholdas köpükiképzést és a barázdás díszítést a detenicei

5

2 és dyjei

5

3 fiatalabb aunjetitzi depotleletek lándzsacsúcsain is megfigyelhetjük. Rokonságban áll a balatonakaii tokosvésővel a kamenny újezdi raktárlelet hatszög keresztmetszetű, élénél ívelten kiszélesedő vésője, amelynek köpüje helyén a 18