Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

NAGYBÁKAY PÉTER: Beriszló Péter veszprémi püspök címeres sírköve

19. BALOGH J.: A reneszánsz építészet Magyarországon. Magyar Művészet (1933) 334. 20. SIEBM ACHER's op cit.- Ungarn Supplementbd. 100. tábla. BÁRCZAY O.: A heraldika kézikönyve. (Budapest 1897) 90. 91., 209. ábra. 21. PETRICHEVICH-HORVÁTH E.: A Suky-család címeres levele. Turul. (1936) 71. CSOMA J.: Magyar nemzetségi czímerek. (Budapest 1903) 133. 22. JAKUBOVICH E. Az Agmánd nemzetség teljesebb neve és egy ismeretlen ága. Turul XXXII. (1914) 43. KARÁCSONYI J.: Magyar nemzetségek. (Budapest 1903) I. 76-78. 23. TEMESVÁRY J.: Az erdélyi püspökök címerei. (Budapest 1930) 13-14. 24. CSÁNKI, op. cit. 50. I. 11. 25. CSERGHEŐ G.: Heraldikai és sphragistikai adalékok a „Harminczhat pecsétes oklevél 1511-ből" czimű értekezéshez. Turul V (1887) 135. 26. KUBINYI A.: Beriszló Péter és budai szereplése. Budapest Régiségei 20 (1963) 129. 2. kép. 27. SIEBMACHER's, op. cit. 13. tábla 28. SIEBMACHER's, op. cit. Bd. 4. Abt. 13. I. v. BOJNICIC: Der Adel von Kroatien und Slavonien. 11. tábla. 29. SIEBMACHER's, op. cit. Bd. 4. Abt. 3. C. G. Fr. HEYER v. ROSENFELD: Der Adel des Königreichs Dalmatien. 19. tábla „Ein gewisser Petrus Berislavo war einstens Mitglied der Nobilitá Trau's jedoch ist das Jahr nicht anzugeben

". 30. SIEBMACHER's, op.cit. Bd. 4. Abt. 3. Dalmatien, 28. tábla, 50. tábla, 80. 1. Domitio Jeromos egri nagyprépost, aki néha Beriszló néven is szerepel, Beriszló Péternek nővéréről másodunokaöccse volt. (VERANCSICS Antal összes munkái 8. 68.). 31. MARGALITS E.: Horvát történelmi repertórium I. 108. (MARNAVICH TOMKÓ J.: Vita Berislavi Ark. IX. 241-265.). 32. MARGALITS, op. cit. I. 259. (MESIC M.: A Beriszlók nemzetsége. Rad. VIII. 30-104.) 33. Lásd 29. jegyzet. 34. SIEBMACHER's, op. cit. Bd. 4. Abt. 13. Kroatien und Slavonien, 11. tábla. 35. SIEBMACHER's, op. cit. Bd. 4. Abt. 3. Dalmatien. 19. tábla 36. NAGY I.: Magyarország családai. (Pest 1858) II. 26. 37. MARGALITS, op. cit. II. 495. (MESIC M.: A horvátok a XV. sz. végén és a XVI sz. elején). 38. KUBINYI, op. cit. 125. 39. THALLÓCZY L. - HORVÁTH S.: Jajcza (bánság, vár és város) története 1450-1527. (Budapest 1915) 260. 40. REISZIG E.: A jeruzsálemi Szent János lovagrend Magyarországon. (Budapest 1925) I. 197-207. 41. MARGALITS, op. cit. I. 109. (MARNAVICH-TOMKÓ J.: ibid) 42. Országos Levéltár, DL. 22341. 43. KUBINYI, op. cit. 125. 1. kép. A budai vár lakónegyedében az Úri u. 42. sz. ház északi falába beépítve találták meg 1956-ban. 44. MARGALITS, op. cit. II. 648. (150). LOPASIC R.: Bihácsvár (Vienac 1879) XI. 18—24. Hivatkozik Tomasics F. krónikájára: Archiv. IX. pag. 24. 45. LUKCSICSJ.: A veszprémi káptalan a XVI. században. (Veszprém 1908) 11. 46. op. cit. 16. A veszprémi káptalan magánlevéltárában őrzött káptalani számadáskönyv 1525-ből származó, vonatkozó része így hangzik: „In subscripts villis sunt medie quarte vinorum sub decimatione maioris cultelli . . . Summa omnium decimarum vinorum in villis praescriptis decimationis hac anno facit (cubulus) VII m LXXVIIII (7. 079). Ex quibus ante omnium deputationum reverendo dno Johanni Statilio preposito Ewrsiens ad fabricam sepulchri condam domini Petri Beryzlo episcopi et prelat nri, vini cubulos I c. (100) et remanet ad divisionem cb (cubulus) VI m VIIII LXXVIIII (6. 979)". A száz köböl bor megszavazását Beriszló Péter síremlékének elkészítéséhez LUKCSICS is említi fentidézett művében (16), és TÓTH S. is idézi a latin szöveg egy részét a számadáskönyv 359. oldaláról a veszprémi középkori sírtöredékeket ismertető - már említett tanulmányában (171, 173. és 34. jegyzet.) A száz köböl bor értékét sajnos nem lehet megállapítani, még hozzávetőlegesen sem, mert a régi bormértékek űrtartalmának meghatározása megoldhatatlan nehézségbe ütközik. Az űrmértékek nagysága ugyanis nemcsak vidékenként, de sokszor helységenként is változott. így az ún. zalai köböl - amelyben a veszprémi káptalan számolt-hol 16, hol 14, hol pedig csak 4 pintet foglalt magában. (HOLUB J.: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt. Göcseji Múzeum Közleményei 12 (1960) 199). A káptalani számadáskönyv eredeti szövegrészének kiolvasásáért és rendelkezésemre bocsátásáért, valamint a dolgozatom megírásához nyújtott sok egyéb segítségéért itt mondok köszönetet ÉRI ISTVÁNNAK. 47. GERÉZDI R.: A magyar világi líra kezdetei (Budapest 1962) Cantio Petri Beriszló c. tanulmányában (63.) szószerint idézi az ide vonatkozó részletet „. . . eiusdem Petri res Gestas ex diversis authoribus imprimis vero ex Joannis Statilii Transsylvani episcopi, Nicolai item Statilii, necnon Antonii Verantii Strigoniensis archiepiscopi, aliique eorum temporum scriptoribus carptis exceptas tenerem". 48. GALLA F.: Marnavics Tomkó János boszniai püspök magyar vonatkozásai. (Bp. 1940) 53-54. 49. Mamavich könyvének címe: Vita Petri Berislavi Bosnensis, Episcopi Vesprimiensis, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, Bosnaeque bani etc. Joanne Tomco Marnavich Bosnensi canonico Sibencensi, authore. Megjelent 1620-ban, Velencében. Közzétette Szalay László a Magyar Történeti Emlékek (Monumenta Hungáriáé Historica) c. forrásgyűjteményben, II. oszt. írók (Scriptores) III. 217-281. (Verancsics Antal összes munkái II, (Pesti 1857). 50. ERDÉLYI GY.: Veszprém város története a török idők alatt. (Veszprém 1913) 28-29. 51. Az irat az utóbbi időben lappangott. Eredetileg a Jankovich Miklós gyűjteményében volt. Onnét vásárolta meg Nagy István, és annak idején, 1876 előtt a Nagy István gyűjteményével került be a Magyar Nemzeti Múzeumba, amelynek Levéltári Osztálya 1882-ben alakult meg. A tulajdonnak számító kisebb fondokat, gyűjteményeket a Múzeum évrend szerint szétosztotta a Múzeumi Törzsanyag c. gyűjteményben. Az 1960-as években az Országos Levéltárba kiemelték a Törzsanyagból a Nagy István gyűjteményt is és R 280 alatt állították fel külön gyűjteményként. Ennek szétszedése 1974-ben történt meg, ez alkalommal került elő az 1545. évnél ez a Bornemissza Pál erdélyi püspöknek szóló levél. 52. ERDÉLYI, op. cit. 173-174. Ezúton mondok köszönetet TÓTH SÁNDORNAK, aki erre a levélpublikációra felhívta a figyelmemet, és aki személyes felvilágosításaival, de különösen a „Veszprémi középkori sírkőtöredékek" c., többször idézett tanulmányával cikkem megírásához nagy segítséget nyújtott. 53. LUKCSICS J.: A veszprémi püspökség római levéltára. (Budapest 1907) IV. XCVI. 54. Jelen tanulmány lektora FUGEDI ERIK éppen ezek miatt nem tartja kizártnak, hogy a szóbanforgó irat nem levél, hanem feljegyzés, egy Bornemissza püspökhöz intézett levél melléklete volt, amit Jankovich még láthatott. 55. ERDÉLYI, op. cit. 34-36. 56. KOROMPAY, op. cit. 140. 57. ÁDÁM I.: A veszprémi székesegyház. (Veszprém 1912) 319. 58. BEDY V.: A felsőörsi prépostság története. A Veszprémi egyházmegye múltjából 3. (Veszprém, 1934) 59. 59. SÖRÖS P.: Statileo János életéhez. A pannonhalmi Szt. Benedekrendi főgimnázium évkönyve. 1916. 1. 1/1 60. BEDY, op. cit. 59. 61. SIEBMACHER's, op. cit. Bd. 4. Abt. 3. Dalmatien 80. 62. op. cit. 80. 49. tábla 63. SÖRÖS, op. cit. 1/2 szerint a pecsétlenyomat a Magyar Nemzeti Múzeumban a Kisfaludy család idősebb ágának levéltárában található. 64. SIEBMACHER's, op. cit. Bd. 4. Abt. 3. Dalmatien. 80-81., 50. tábla 65. op. cit. 50. tábla 66. ibid. 67. TEMESVÁRY, op. cit. 12. 68. BALOGH J.: Az erdélyi renaissance. I. 170. kép 69. Pozsonyi Városi Levéltár (Archiv, mesta Bratislavy) 4532., Országos Levéltárr DL 104285 70. HORVÁTH H.: Budapest művészeti emlékei. (Budapest 1938) LVIT tábla 71. DORNYAY B.: Bakony. (1927) 220. 72. Múzsák - Múzeumi Magazin. 1973/3. 47. 73. FORSTER GY.: Magyarország műemlékei I (Budapest 1905) 167. kép GEREVICH L.: Johannes Fiorentinus und die pannonische Renaissance. Acta HistArtHung 6 (1959) 321., 18. kép 74. CSOMA J.: A magyar heraldika korszakai. (Budapest 1913) 84. 75. ENTZ G.-SZALONTAI B.: Nyírbátor. (Budapest 1969). 9., 3. kép. KALMÁR J.-SZALONTAI B.: A Báthoriak címeres kőemlékei. A Jósa András Múzeum évkönyve 2 (1963) XVII. tábla 76. KALMÁR-SZALONTA1, op. cit. 8. XIX. SZALONTAI B.: Báthori István Múzeum Nyírbátor-kiállítási vezető. (Nyírbátor 1973) 28. 76/a A kézirat lezárása után publikálta H. GYÜRKY KATALIN a másik anyagában is a Beriszló sírkőhöz hasonló vele majdnem pontosan egykori (1510 és 1520 között készült) lófejpajzsos, magyarországi címeres sírkövet, Johannes Furno modenai ifjúét, amely a budai domonkosok kolostorának kerengőjéből a közelmúltban történt feltárások során került elő. (H. GYÜRKY KATALIN: Az egykori budai domonkos kolostor (Budapest, 1976) 42. 77. ENTZ-SZALONTAI, op. cit. 37, 41., 28. kép. KALMÁR-SZALONTAI, op. cit. XIV., XV. tábla 78. BALOGH, op. cit. 61. kép. TEMESVÁRY, op. cit. 9-10. 79. BALOGH J.: A késő gótikus és a renaissance-kor művészete. II. 563. 80. op. cit. 565. DERCSÉNYI D. - POGÁNY F. - SZENTKIRÁLYI Z.: op. cit. 19. kép 81. BALOGH J.: Az erdélyi renaissance. 59. kép 82. Lásd 16. jegyzet. 83. Pallas Nagy Lexikon. (Budapest 1893) 4. 176-177. 84. GEREVICH, op. cit. 29. kép. KALMÁR-SZALONTAI, op. cit. XIII. tábla 1. 85. BALOGH J.: Az esztergomi Bakócz kápolna. (Budapest 1955) 83. kép. DERCSÉNYI-ZOLNAY, op. cit. 59. kép 86. GERŐ L. - SEDLAMAYR J.: Pápa. (Budapest 1959) 150., 200/107 HEITLER L.: Műemlékek Pápán. (Pápa 1973) 15. 87. TAHY I.: A Tahyak és az azokkal rokon családok. (Budapest 1904) 81., a színes címerkép 130/131 88. TAHY, op. cit. 131. 89. Csak kiragadva példaként említünk két, nálunk is szereplő, előkelőbb családot, amelyek harántpólyás címert használtak. Az egyik a firenzei eredetű Scolari (Ozorai) család (L. Scolari András váradi püspök sírkövét 1426-ból Nagyváradon (VERNEI-KRONBERGER, ibid) és Ozorai Pipo címeres pecsétjét (SZILÁGYI S.: A magyar nemzet története. (Budapest 1895) III. 507) A másik a Korsachich (Duco di Santa Saba) ősi boszniai nemzetség (SIEBMACHER's. . . Dalmatien és ANDELIC PAVAO: Sredjovjekovni pecati iz Bosne i Hercegoviné, Sarajevo, 1970. 75., 78., 79., és 80., 81) Ragusa (Dubrovnik) címere is 3 harántpólya, és valószínűleg ezért sok ragusai és cattaroi család címerében is megjelennek a harántpólyák (SIEBMACHERS's. . . Dalmatien) 90. RASCHDORF, J. C.: Palast Architektur von Ober-Italien und Toscana vom XV. bis XVII. Jahrhundert. (Berlin 1888) Tafel 59,93., WELLNER I.: Firenze. (Budapest 1972) 112. 113., kép, POGÁNY F.: Firenze. (Budapest 1971) 267. 291. kép, SAYSSE-TOBICZYK, K.: Cracovie. (Varsó 1968) 86. 129