Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

NAGYBÁKAY PÉTER: Beriszló Péter veszprémi püspök címeres sírköve

91. RASCHDORFF, J. C, op. cit. Libreria, Siena, Tafei 83-84. 92. BERZEVICZY A.: Itália. (Budapest 1924) II. 75. 93. MOIÖNI, U.: Araldica . . . (Firenze 1929) 17. 33. kép 94. BALOGH, op. cit. 40-41. 95. A felsőelefánti, illetve gombai Forgách sírkövet 1. EHRENBERG H.: Firenzei János magyar és lengyelországi művei. ArchÉrt (1893) 253. 5. kép és BÁRTFAI SZABÓ L.: A Hunt Pázmán nemzetségbeli Forgách család története (Esztergom 1910) 199. A menyői Désházy címeres emlékeket. BALOGH Í7: Az erdélyi renaissance. 100, 101, 102, 103, 104, 105. kép, Laski János gneznoi címeres sírkövét 1. EHRENBERG, op. cit. 6. kép, Zentléleky Miklós Ákos sírkövét 1. GEREV1CH, op. cit. 5. kép, DORNAY, op. cit. 85., a ráckevei Nicolaus nevű rác nemes sírkövét 1. GEREVICH, op. cit. 6. kép, Laski András gneznoi sírkövét 1. GEREVICH, op. cit. 4. kép, Grusczynsky János sírkövét I. GEREVICH, op. cit. 2. kép, EHRENBERG, op. cit. 8. kép, Boryszevski Roza sírkövét 1. GEREVICH, op. cit. 3. kép, EHRENBERG, op. cit. 7. kép. 96. Képe BUNYITAY V.: A váradi püspökség története m (Nagyvárad 1884) 7. kép. CSERGHEÓ-CSOMA, op. cit. 72., BALOGH, op. cit. 71. kép. 97. BUNYITAY V.: A menyói keresztkut és a renaissance Szilágy megyében. Századok (1886) 894. 98. EHRENBERG, op. cit. 250-57. 99. GEREVICH, op. cit. 317. 100. BALOGH J.: Az esztergomi Bakócz kápolna, 40-41. 101. BALOGH J.: A késő gótikus és a renaissance-kor művészete, 577. 102. DORNYAY, op. cit. 220. 103. DIVÉKY A .: Magyarország szerepe a lengyel renaissanceban. ArchÉrt (1910) 4., és VERNEI-KRONBERGER, op. cit. 141. 104. Múzsák, ibid. 105. CSERGHEÓ-CSOMA, ibid. 106. NAGYFALUSY L. SJ.: A kapornaki apátság története. (Kalocsa 1941^42) 118-119. 107. Pl. Grusczynsky János gneznoi érsek és Laski András kanonok gneznoi, valamint Krezlaw Kurozwek wloczlaweki sírkövén, EHRENBERG, op. cit. 8. kép, GEREVICH, op. cit. 1., 2., 4. kép 108. BALOGH J.: Az esztergomi Bakócz kápolna, 41. 109. BALOGH J.: A művészet Mátyás király udvarában. (Budapest 1966) I. 500. 110. BALOGH J.: A késő renaissance és a korabarokk művészet. Magyar művelődéstörténet. III. 517-518. 111. CSOMA, op. cit. 122, 124-125. 112. MARNAVICH, op. cit. 224. Úgy látszik Lukcsics nem fogadta el Marnavich adatát, mert szerinte Beriszló Péter 1450 és 1460 között született (LUKCSICS: A veszprémi püspökség római oklevéltára IV. LXXTV.). 113. WINKLER P.: A római katolikus egyház és a bácsi érsekség (BOROVSZKY: Bács-Bodrog varmegye) II. 303. 114. ÁDÁM, op. cit. 317-318. 115. ibid. 116. KUBINYI, op. cit. 125-126. 117. FÓGEL J.: II. Ulászló udvartartása (1490-1516). (Budapest 1913) 120. 118. LUKCSICS, op. cit. IV. LXXIV. 119. GERÉZDI, op. cit. 73/29. Marino Sanuto világkrónikájára hivatkozva efnlíti. WENCZEL G.: Marino Sanuto világkrónikájának Magyarországot illető tudósításai. (1515. márc. 13.) - Magyar Történeti Tár. (1878) 4. 120. MARGALITS, op. cit. I. 203. 121. BARTA G. - FEKETE NAGY A.: Parasztháború 1514-ben. (Budapest 1973) 1Í3. * 122. FÓGEL, op. cit. 32. 123. KUBINYI, op. cit. 126-128. 124. SZILÁDY Á.: a Századok 1879. kötetében (336. II.) közölte Cantio Petri Beriszló címen, mint Szabadkai Mihály magyar sirató versét. GERÉZDI R.: „A magyar líra kezdetei" című tanulmánykötetében (Budapeset 1962) 60-93. részletesen ismertette és elemezte a verset. 125. SLADE-§ILOVI<f, M.: Trogirs Denkmale. (Trogir i969^ - Ezúton .mondok köszönetet Dr. MIRKO SLADE SILOVlt-nak es Dr. IVO BABIC-nak a Trogiri Városi Múzeum munkatársainak, akik a trogiri fényképek megküldésével és értékes információikkal cikkem megírásához nagy segítséget nyújtottak. A Nagy István gyűjteményből ez az irat az Egyházi iratgyűjtemény (R. 302) csoportba fog kerülni; a püspökségeken belül az erdélyi püspökség iratai közé. Ezúton mondok köszönetet ÉRSZEGI GÉZÁNAK, aki az Országos Levéltárban a lappangó iratot előkereste és vele kapcsolatban a fenti tájékoztatást adta. A Beriszló (Berislavii), Statileo (Statilic), Domitio és Veranzi ( Verancsics) családok rokonsági kapcsolatának vázlatos összeállítása Statileo Stanio Trogir XV. század Statileo Magdolna Trogir Beriszló János Trogir Beriszló Domitio Beriszló Péter sz. 1475. Trogir, + 1520. Korenica, horvát, dalmát, bosnyák bán, veszprémi püspök, kir. kincstartó, vránai periel stb. Domitio Statileo Margit Verancsics Ferenc Sebenico Domitio aliter Beriszló Jeromos sz. 1533, egri nagyprépost (1559) Statileo Mihály Trogir - 1515-ben I. Miksa császártól birodalmi nemességet kap, 1521-ben Velencétó'l kap kiváltságokat Statileo Máté (Matheus) valószínű azonos a Siebmacher-ben jelzett Mátyással (Mathias). 1515-ben apjával és öccsével, Jánossal birodalmi nemességet kap. 1515-ben a császár „eques auratus"-nak nevezi ki. ;—• Statileo János sz. Trogir, + 1542 Gyulafehérvár. Erdélyi'püspök, előbb felsőörsi prépost. 1515-ben apjával és bátyjával, Mátyással birodalmi nemességet kap. 1528-ban a francia király erősíti meg és bővíti címerét. Verancsics Mihály i Verancsics Faustus 1540. körül Sebenico. •1617. Velence, csanádipü spök, veszprémi kapitány ifj. Statileo János 1521 (? ) 1525 (? ) sü megi főesperes Verancsics Antal után — r Verancsics Antal sz. 1504. Sebenico • 1573. Eperjes esztergomi érsek Statileo Fiúk (Miklós, Marnavich szerint) Megjegyzés: A rokonsági kapcsolatokat a főszövegben és a jegyretekben megjelölt különböző források alapján állítottuk össze, de azok - elsősorban a rokonsági fokozatok tekintetében - a gyakori értelmezési nehézségek miatt nem tökéletesen megbízhatók. A dőlt betűkkel szedett egyházi méltóságok a fenti családok tagjainak feltűnően nagyarányú részesedését hangsúlyozzák ki a magyarországi főpapi stallumokban és javadalmakban. 130