Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

NAGYBÁKAY PÉTER: Beriszló Péter veszprémi püspök címeres sírköve

Hogy a Beriszló címertöredék valóban sírkőhöz és nem egy esetleges építési emléktáblához tartozik, azt nem csak a mérete teszi valószínűvé, hanem Beriszló Péter később ismertetésre kerülő életrajza is. Ebből ugyanis kitűnik, hogy mint királyi titkár, majd mint kincstartó állandóan Budán tartózkodott. Budai palotájának nevével ellátott, feliratos ajtó kőkerete nem régen került elő.

4

3 Egyéb országos tisztségei, főképp a horvát— szlavon-dalmát báni hivatala, szinte folyamatosan a törökök által veszélyeztetett déli végekhez kötötték, diplomáciai megbízatásai sűrűn és hosszabb időszakokra külföldre szólították. így Veszprémben jóformán alig tartózkodhatott. Még egyházmegyéje kormányzását is kénytelen volt általános helynökre bízni. Ilyen körülmények között nehezen képzelhető el, hogy Veszprémben jelentősebb építkezésekbe fogott volna, bár teljesen kizárni ezt sem lehet. Ugyanakkor pontos adataink vannak arra, hogy Beriszló Pétert Veszprémben temették el. Korenicánál 1520. május 20-án a törökök elleni harcban esett el. Tetemét közeli rokona, Statileo János felsőörsi prépost Bihácsról Veszprémbe hozatta, és ott a székesegyházban temettette el. Azt is tudjuk, hogy síremlékét mikor állították fel,

4

4 és az mennyibe került. Fennmaradt ugyanis a veszprémi káptalan korabeli számadáskönyve 4

5 amelyből kitűnik, hogy 1525-ben a befolyt bortizedből, annak szokásos felosztása előtt 100 köböl bort juttatott a káptalan Statileo János felsőörsi prépostnak, hogy annak árából csináltassa meg Beriszló Péter sírkövét.

4

6 A sírkő feliratának csaknem teljes szövege fennmaradt. A két helyen is feljegyzett felirat közül az egyik Marnavich Tomkó János sibeniki (Sebenico) kanonok, majd boszniai püspök munkájában jelent meg 1620-ban. Ez a mű Beriszló Péter részletes életrajza, amelynek hitelességét az támasztja alá — az egyébként kétes forrásértékű Marnavich művekkel szemben -, hogy Marnavich e művének ajánló soraiban kfejezetten arra hivatkozik, hogy adatait elsősorban Beriszló legközvetlenebb rokonaitól, Statileo János erdélyi püspöktől, és annak unokaöccsétől Verancsics Antal esztergomi érsektől, valamint Statileo Miklóstól, tehát kortársak feljegyzéseiből merítette 4

7 'Hogy ez mennyire megfelel a valóságnak, arra az is bizonyítékul szolgál, hogy Galla Ferenc Marnavics Tomkó János boszniai püspök magyar vonatkozásai című könyvében az életrajz stílusának alapján annak nagy részét egyenesen Verancsics Antalnak tulajdonítja.

4

8 Ez a megállapítás már korábban is általánosan elfogadott volt, és éppen ezért került az életrajz úgy kiadásra, mint Verancsics Antal összes munkáinak „Toldalék"-a.

4

9 Az életrajz végén ezt írta Marnavich: „extat hodierna die Veszprimii in arce, in monasterio super eius sepulchrum a Turcis labefactatum eiusmodi inscriptio: PETRO BERISZLÓ AERARII REGII PRAEFECTO, DALMATIAE, CROATIAE ET BOSZNAE BANO, OPTIMO PRAESVLI AC OPTIMO IMPERÁTORI AMOR SVBDITORVM STA SINODO . . . ANN . . . M" Magyarul: Ma is látható Veszprémben, a várban, a székesegyházban, a törökök által feldúlt sírja felett az alábbi felirat: Beriszló Péter királyi kincstartónak, Dalmácia, Horvátország és Bosznia bánjának, a kiváló püspöknek és kitűnő hadvezérnek állította az alattvalók szeretete a káptalan által az Ur . . . évében." Veszprémet a törökök 1552. május 26-án fogták ostrom alá és 1552 június első napjaiban foglalták el. Erdélyi Gyula Veszprém város története a török idők alatt c. munkájában azt írja, hogy a „a vár és a város teljes romba dőlt. Csak a székesegyház szentélye, az alatta levő úgynevezett katakomba és a püspökház melletti kápolnácska maradt épségben" Ekkor dúlták fel és fosztották ki a törökök Beriszló Péter sírját is.

5

0 Erről számol be a másik, még sokkal érdekesebb forrás, az a magyarnyelvű jelentés, amely keltezés és aláírás nélkül Bornemissza Pál erdélyi püspöknek szól, és amely a sírkő feliratának pontos rögzítésén túlmenően arról is tájékoztat bennünket, hogy a felirat fölött püspöksüveggel ellátott faragott címer díszítette a sírkövet. A levél a Magyar Nemzeti Múzeum Törzsanyagából került az Országos Levéltárba.

51 (9-10. ábra) Erdélyi könyvének „Függelékéében „Oklevélmásolatok" cím alatt szó szerint közli a jelentést, amelyet, mint tárgyunkhoz tartozó legérdekesebb dokumentumot, mi is teljes terjedelmében közlünk, mégpedig pontosan Erdélyi publikációjának megfelelő interpunctio, illetve olvasás szerint. „Reverendissime Patri Paulo Bornemissza Episcopo Transilvano. Ngdnakh az koporsó felöl azth Írhatom, hogy az Calastromban, mely az Varba vagyon egy Sekrestye Zabasu bolth vagyon, az Beryzlo Peter temetese abban az boltban vagyon, de az mely helyen az teste fekiöth, azth a Törökek felbontottakh volth, most is felbontwa vagyon, chak a kewfalba walo boltozath wagyon éppen, merth ugyan az kewfalba raktak volth be az koporsoyath, az koporso felöth egy marwan köweth raktakh be az kewfalban, es arra az ew czymereth vagtagkh be, es az czymer felöth egy koffyomoth. Az czymer alath yllen Iras vagyon: PETRO. BERISZLÓ. AERA RY. REGY. PRAEFECTO. DALMATIAE. CROATIAE. ET. BOZNAE. BANO. OPTI MO. PRAESVLI. AC. OPTI MO. IMPERÁTORI. AM SVBDITRVM. STATV SINODO. ANNI. M Ettyl az AM-tül fogva az kew mynd irasostol eltöröth mynd az also Versyg, de az mynt ytt irwa wagyon, enny Vers ugyan ezenkeppen vagyon az köbe ky meczve, az Czymer alath" Nemzeti Múzeum: Törzsanyag 1549.

5

2 118