Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

NAGYBÁKAY PÉTER: Beriszló Péter veszprémi püspök címeres sírköve

Hogy a Beriszló címertöredék valóban sírkőhöz és nem egy esetleges építési emléktáblához tartozik, azt nem csak a mérete teszi valószínűvé, hanem Beriszló Péter később ismertetésre kerülő életrajza is. Ebből ugyanis kitűnik, hogy mint királyi titkár, majd mint kincstartó állandóan Budán tartózkodott. Budai palo­tájának nevével ellátott, feliratos ajtó kőkerete nem ré­gen került elő. 4 3 Egyéb országos tisztségei, főképp a horvát— szlavon-dalmát báni hivatala, szinte folyama­tosan a törökök által veszélyeztetett déli végekhez kö­tötték, diplomáciai megbízatásai sűrűn és hosszabb időszakokra külföldre szólították. így Veszprémben jóformán alig tartózkodhatott. Még egyházmegyéje kormányzását is kénytelen volt általános helynökre bízni. Ilyen körülmények között nehezen képzelhető el, hogy Veszprémben jelentősebb építkezésekbe fo­gott volna, bár teljesen kizárni ezt sem lehet. Ugyan­akkor pontos adataink vannak arra, hogy Beriszló Pé­tert Veszprémben temették el. Korenicánál 1520. május 20-án a törökök elleni harcban esett el. Tete­mét közeli rokona, Statileo János felsőörsi prépost Bihácsról Veszprémbe hozatta, és ott a székesegyház­ban temettette el. Azt is tudjuk, hogy síremlékét mi­kor állították fel, 4 4 és az mennyibe került. Fennma­radt ugyanis a veszprémi káptalan korabeli számadás­könyve 4 5 amelyből kitűnik, hogy 1525-ben a be­folyt bortizedből, annak szokásos felosztása előtt 100 köböl bort juttatott a káptalan Statileo János felső­örsi prépostnak, hogy annak árából csináltassa meg Beriszló Péter sírkövét. 4 6 A sírkő feliratának csaknem teljes szövege fennmaradt. A két helyen is feljegyzett felirat közül az egyik Marnavich Tomkó János sibe­niki (Sebenico) kanonok, majd boszniai püspök mun­kájában jelent meg 1620-ban. Ez a mű Beriszló Péter részletes életrajza, amelynek hitelességét az támasztja alá — az egyébként kétes forrásértékű Marnavich mű­vekkel szemben -, hogy Marnavich e művének ajánló soraiban kfejezetten arra hivatkozik, hogy adatait el­sősorban Beriszló legközvetlenebb rokonaitól, Stati­leo János erdélyi püspöktől, és annak unokaöccsétől Verancsics Antal esztergomi érsektől, valamint Sta­tileo Miklóstól, tehát kortársak feljegyzéseiből merí­tette 4 7 'Hogy ez mennyire megfelel a valóságnak, arra az is bizonyítékul szolgál, hogy Galla Ferenc Marna­vics Tomkó János boszniai püspök magyar vonatko­zásai című könyvében az életrajz stílusának alapján annak nagy részét egyenesen Verancsics Antalnak tulaj­donítja. 4 8 Ez a megállapítás már korábban is általáno­san elfogadott volt, és éppen ezért került az életrajz úgy kiadásra, mint Verancsics Antal összes munkái­nak „Toldalék"-a. 4 9 Az életrajz végén ezt írta Marna­vich: „extat hodierna die Veszprimii in arce, in mo­nasterio super eius sepulchrum a Turcis labefactatum eiusmodi inscriptio: PETRO BERISZLÓ AERARII REGII PRAEFECTO, DALMA­TIAE, CROATIAE ET BOSZ­NAE BANO, OPTIMO PRAE­SVLI AC OPTIMO IMPERÁ­TORI AMOR SVBDITORVM STA SINODO . . . ANN . . . M" Magyarul: Ma is látható Veszprémben, a várban, a szé­kesegyházban, a törökök által feldúlt sírja felett az alábbi felirat: Beriszló Péter királyi kincstartónak, Dalmácia, Horvátország és Bosznia bánjának, a kiváló püspöknek és kitűnő hadvezérnek állította az alatt­valók szeretete a káptalan által az Ur . . . évében." Veszprémet a törökök 1552. május 26-án fogták ostrom alá és 1552 június első napjaiban foglalták el. Erdélyi Gyula Veszprém város története a török idők alatt c. munkájában azt írja, hogy a „a vár és a város teljes romba dőlt. Csak a székesegyház szentélye, az alatta levő úgynevezett katakomba és a püspökház melletti kápolnácska maradt épségben" Ekkor dúlták fel és fosztották ki a törökök Beriszló Péter sírját is. 5 0 Erről számol be a másik, még sokkal érdekesebb forrás, az a magyarnyelvű jelentés, amely keltezés és aláírás nélkül Bornemissza Pál erdélyi püspöknek szól, és amely a sírkő feliratának pontos rögzítésén túl­menően arról is tájékoztat bennünket, hogy a felirat fölött püspöksüveggel ellátott faragott címer díszí­tette a sírkövet. A levél a Magyar Nemzeti Múzeum Törzsanyagából került az Országos Levéltárba. 51 (9-10. ábra) Erdélyi könyvének „Függelékéében „Oklevélmá­solatok" cím alatt szó szerint közli a jelentést, ame­lyet, mint tárgyunkhoz tartozó legérdekesebb doku­mentumot, mi is teljes terjedelmében közlünk, még­pedig pontosan Erdélyi publikációjának megfelelő in­terpunctio, illetve olvasás szerint. „Reverendissime Patri Paulo Bornemissza Episcopo Transilvano. Ngdnakh az koporsó felöl azth Írhatom, hogy az Ca­lastromban, mely az Varba vagyon egy Sekrestye Za­basu bolth vagyon, az Beryzlo Peter temetese abban az boltban vagyon, de az mely helyen az teste fe­kiöth, azth a Törökek felbontottakh volth, most is felbontwa vagyon, chak a kewfalba walo boltozath wagyon éppen, merth ugyan az kewfalba raktak volth be az koporsoyath, az koporso felöth egy marwan köweth raktakh be az kewfalban, es arra az ew czy­mereth vagtagkh be, es az czymer felöth egy koffyo­moth. Az czymer alath yllen Iras vagyon: PETRO. BERISZLÓ. AERA RY. REGY. PRAEFECTO. DALMATIAE. CROATIAE. ET. BOZNAE. BANO. OPTI MO. PRAESVLI. AC. OPTI MO. IMPERÁTORI. AM SVBDITRVM. STATV SINODO. ANNI. M Ettyl az AM-tül fogva az kew mynd irasostol eltöröth mynd az also Versyg, de az mynt ytt irwa wagyon, enny Vers ugyan ezenkeppen vagyon az köbe ky meczve, az Czymer alath" Nemzeti Múzeum: Törzsanyag 1549. 5 2 118

Next

/
Thumbnails
Contents