Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
NAGYBÁKAY PÉTER: Beriszló Péter veszprémi püspök címeres sírköve
9-10. ábra. Keltezetlen egykorú jelentés Beriszló Péter sírjának és sírkövének feldúlt állapotáról. (XVI. sz. közepe, 0. L.) Figure 9-10. Un compte rendu contemporain non daté sur l'état pillé du tombeau et de la pierre sépulcrale de Péter Beriszló, (La moitié, du XVI e siecle. Archives Nationales Hongroises). Az Erdélyi által kiolvasott és publikált szöveghez két dolgot kell hozzáfűznünk. A levél elejére utólag felírt évszám, vagy jelzet a mi olvasásunk szerint nem 1549, hanem 1545. A két évszám ,,1545—49" formában együtt szerepel egy, az eredeti irat mellé csatolt — feltehetően XIX. századi — másolaton. Erdélyi tehát innen vehette az 1549-es számot, de sem az egyik, sem a másik szám nem tekinthető a levél dátumának, egyrészt, mert azt más kéz később írta rá, másrészt, mert 1549-ben még el sem foglalták a törökök Veszprémet. A sírkőfelirat kezdő sora mellett, balról a következő, az eredeti szövegtől szintén eltérő írással odaírt széljegyzet olvasható, amelyet Erdélyi nem említ: „Vesprimjf in Arce in Monasterio". Talán éppen Verancsics, vagy Marnavich megjegyzése ez, esetleg a Bornemisszáé (?), és Verancsicsnak, vagy Marnavichnak már ezzel a megjegyzéssel került a kezébe ez a levél, mert Marnavich — mint fentebb láttuk - ugyanezt az öt szót használta, ugyanebben a sorrendben Beriszló életrajzának végén, közvetlenül a sírfelirat közlése előtt. A kétségtelenül XVI. századi kézirat hátsó oldala széles csíkkal le van ragasztva, valószínűleg azért, hogy az erősen megrongálódott papírlapot a széteséstől megóvjak. Ezen a csíkon olvasható a címzés, de ez is utólagosan, más kézzel íródott, és éppúgy mint ahogy a beszámoló elejére írt 1545-ös évszám, ez is valószínűleg a XVIII. és XIX. század fordulójáról való a hátlap sarkán látható gyűjteményi iktató sorszámmal együtt. (F. K: N° 23°) Ha a hátlap feliratának hinni lehet, Bornemissza Pál, aki 1549 és 1553 között volt veszprémi püspök, 5 3 már mint erdélyi püspök kapta kézhez a szóbanforgó jelentést. De ebben nincs is okunk kételkedni, mert aki a címzést utólag ráírta, feltehetően még látta az eredetit. A jelentést tartalmazó papír irattani meghatározása elég nehéz. Valószínű, hogy egy levéltöredék, amelynek első és harmadik lapja elveszett. Ezért nincs rajta megszólítás, búcsúforma, dátum és aláírás. 5 4 Ha elfogadjuk, hogy a beszámoló Bornemissza erdélyi püspöksége alatt készült, akkor az 1553 és 1557 között kelt. Az utólag ráírt 1549-es évszámnak semmiféle magyarázatát sem tudjuk adni. A fent megállapított időpontnak ellene szól, hogy csak 1566. június 30-án foglalták vissza Veszprémet a törököktől, de az érintkezés a megszállt várral a végvári élet során elég sűrű volt, 5 5 így könnyen elképzelhető, hogy a török megszállás idején szemrevételezte a szemtanú a pusztítás nyomait. Ebből, a csodálatos véletlen folytán ránk maradt beszámolóból világosan rekonstruálható Beriszló Péter címeres sírköve. Pontosan olyan beosztású volt, mint amilyet a talált töredékekből is ki lehetett következtetni: a ,,kófium" (=infula, mitra, püspöksüveg) alá faragták a címerpajzsot, ez alá pedig a 8 sorból álló feliratot vésték, ahogy az az egykorú címeres sírköveken szokásos volt. (11. ábra) Vajon hol lehetett eredetileg a sírkő, és hogyan került jelenlegi lelőhelyére? A jelentésből úgy tűnik ki, hogy a püspök egy mellékkápolnában (Sekrestye Zabásu bolth) lehetett eltemetve, a kőfalban, amelyet a törökök kibontottak, de a fölé beépített „marwan kő" megmaradt, csak az aljának jobb sarka tört le. Ha Marnavich fentebb idézett megállapításának az időpontot illetően hitelt adunk, akkor a címeres kő 1620-ban, könyvének megjelenésekor, — ha sérülten is — de még a helyén állt. Ha viszont azt a bizonyos „hodierna die" megállapítást Verancsicsra vonatkoz119
