A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Keve András: Adatok a Tapolcai-medence madárvilágához

szőlőket javarészt feladták legalább is elhanyagolták. Szőlő és gyümölcs termelés már csak kis területeken folyik. A szünetelő bányák és a körülöttük fekvő arid bokrosok azonban még most is kedveznek több szárazságkedvelő faj fészkelésének. A vele szomszédos Vendeken a szőlők csaknem a csúcsig felszaladnak, a sűrű bozótos tölgyes kis területre szorult, ellenben alatta Szentkútig nagy erdők terülnek el. A régen bővizű források és más vizek is 1965 óta elapadtak. Halastópuszta határában a tölgyeseket kopár plató váltja fel lajtamésszel, mely elnyúlik Tapolcáig. A Csobáncon nincs erdő, a szőlők csaknem a bazaltfalig érnek, csak sűrű bozótos öv terül el köztük a hegyoldal egyes részein. A bazaltfal felett a várrom körül füves fennsík van sok ürgével, mely populáció teljesen el van vágva az ürge igazi terepeitől. A legtekintélyesebb erdőséget a bazaltokon a Gulácson talárjuk. Az északi oldalán főleg öreg juhar és bükk, s így teljesen bükkös karakterű. A Gulács alsó harmadában a bányák alatt az erdő főleg akácos, viszont a csúcsa bozóttal benőtt, részben tölgyes-kőrises és ültetett erdei fenyves borítja. Erdős a Hegyesd is, főleg tölgyes, kevés erdei fenyővel és bükkel, az alján ligeterdő van időszakos tavacskákkal. Innen Tapolcáig lajtamész plató van kiterjedt, ültetett fekete fenyvessel. A Tóti-hegy javarészt bozótos, a szomszédos fenyvesektől széles köves legelő választja el. A Szentgyörgy-hegyet a „kőzsákok" jellemzik. A bazaltfal alatt szőlők vannak, csak helyenként találunk a szőlők és a fal között ritkás bokrokkal tarkított füves területet. A szőlők alja homokra települt. A kőzsákok felett széles plató van elég sűrű kökényessel és galagonyással, kisebb részen ültetett erdei fenyvessel. Csupán a Kaán-menedékház környéke kimondottan erdős, még bükköt is találunk benne. Mint általában a bazalthegyek alja, a Szentgyörgy-hegyé is homokos. Akácost valamennyi hegyaljában találunk. Szigliget több hegyből tevődik össze (öregerdő, Antal-hegy, Várhegy, Kamonkő, Majáliserdő, Óvár, Aranykagyló, Rókarántó, Királynő-szoknyája). Közülük csak a Várhegy csúcsa kopár, legnagyobb részüket azonban tölgyesek borítják. Különleges helyet foglal el a bazalthegyek közt a Badacsony, a platóján és egyes oldalain nagy bükkösökkel, kőzsákokkal, kiterjedt felhagyott bazaltfejtőkkel, az alattuk lévő részben bozótos tölgyesekkel, részben akácosokkal, de főképpen a hatalmas szőlőkkel, melyek Köbölkút alatt homokra települtek. A terület északkeleti határát a Badacsony és az örsi-hegy, másrészt a Tóti-hegy közti vizenyős, mocsaras terület zárja le, mely a Balatontól a Tóti-hegy felé egyenletesen megy át a mocsárból a kaszálókba, majd szántókba és végül a hegyek oldalában a szőlőkbe. Badacsonytomaj és Badacsonyörs közt lecsapolás alatt álló nyílt vízfelület is látható. Hálás szavakkal kell megemlékeznem kedves kísérőimről, akik megkönnyítették számomra az utakat. Első helyen DARNAY-DORNAY BÉLA és kedves állandó útitársam PINTÉR ISTVÁN nevét kell említenem, de sok utat tettünk együtt CSÍKI LÁSZLÓval, 62 BORSICZKY SÁNDORral, PAPP JÓZSEFfel és PAPP SÁNDORral is. A Haláp meglátogatását BERZSENYI- JANOSITS LÁSZLÓ tette lehetővé, továbbá a tárgyalás során esetenként említem meg azokat, akik adatokat voltak szívesek adni munkámhoz, és akiknek e helyen is hálás köszönetet mondok. RENDSZERTANI RÉSZ 1. Kis vöcsök (Podiceps ruficollis) : 1971. III. 11-én amikor a Balatont vastag jégpáncél borította, a szigligeti Alkotók Háza parkja alatt folyó Tapolca-patakon egy, a következő' csatornán 5-6+8 példány úszkált. 2. Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigrícollis): 1971. II. 18-án az említett csatornán. 3. Kárókatona (Phalacrocorax carbo): A Lesence-patak torkolata körüli nádas felett, 1969. IV. 21-én egy ötös csapat. 4. Szürke gém (Ardes cinerea): Ugyanitt 1971. V. 26-án. 5. Vörös gém (Ardea purpurea): A Szigliget és Balatonederics közötti berket a szürke gémnél gyakrabban látogatja. V-VII. között gyakrabban figyeltem meg a Balatontól Tapolca irányába húzó példányokat. 6. Kis kócsag (Egrette garzetta): 1970. V. 20-án Badacsonynál a nádból rebbent fel kettő. 7. Bakcsó (Nycticorax nycticorax): A badacsonyi móló melletti kőgáton fordul elő (1949. VII. 24., 1951. VII. 10., 1952. VI. 1.), vagy a Szigliget és Balatonederics közti berek felett éppen úgy, ha nem gyakrabban mint a vörös gém. 8. Pocgém (Ixobrychus minutus) : CHERNÉL a Badacsony előtti nádasban találta (1918. IX. 7. és 15.). jPÁPP szerint 1967-ben fészkelt a szigligeti park mesterséges tavacskájának nádasában. Én 1970. VI. 11-én észleltem egy hímet a fenti berekben. 9. Bölömbika (Botaurus stellaris): Ugyanitt hallottam szólni 1951. IV. 29-én, CHERNÉL pedig a Badacsony felett húzó példányt figyelt meg 1917. IX. 26-án. 10. Gólya (Ciconia ciconia): Kotlását 1923. IV. 11-ről jelentik Szigligetről. MARIÁN (1962, 1968) szerint a fészkek száma alábbiak szerint alakult: 1958 1963 Badacsonytomaj Gyulakeszi Hegy m ágas Káptalantóti Lesenceistvánd 2 1 1 1 1 3 4 1 2 Lesencetomaj Nemesgulács Nemesvita 2 3 1 3 2 3 Raposka Tapolca Zalaháp 1 1 4 3 1 Állomány felvételt nem végeztem, csak alkalmai adataim gyűltek össze, azonban úgy vélem ezek ismertetése sem haszontalan (1. táblázat). Balatonedericsen 1955 és 1965-ben 3-3 fióka volt a fészekben. 1965-ben az egyikben 4 fióka, Szigligeten 1955 és 1971-ben szintén 3 fióka. 1962-ben Balatonedericsen 2 fészek volt kéményen, egy fenyőn. Raposkán 1955. IV. 8-án négy gólya keringett egy fészek felett. VAJKAY AURÉL szíves közlése alapján 1963. VII. végén Tapol-