A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Dietzel Gyula: A Palaeochrysophanus Hippothoe L. (Lep., Lycaenidae) egynemzedékű alakja az Északi-Bakonyban

títhatja a Bakonyban. A Hajagokban repülő hippothoe-nek eddig igen kevés példánya áll rendelkezésemre, azok viszont kifogástalan állatok. Az ökorassz hovatartozásának eldöntésére csak Herend környéki sumadiensis-ok vannak birtokomban. Ilyen feltételek mellett nem érzem elegendőnek őket a taxonómiai, nevezetesen az alfaji kérdés eldöntéséhez, sem pedig ahhoz, hogy ilyen vonatkozásban akárcsak feltételezésekre is utaljak. A „hegyvidéki" hippothoe-t a tipikus herendi sumadiensis-bélyegéket viselő példányokkal összehasonlítva, a következő különbségek jegyezhetők fel: HÍMEK Fesztáv hajagi példa- ssp. sumadiensis nyok max. 28 mm 30-31 mm e. sz. alapszíne ibolyás tűzvörös külső szegély 1,5 mm széles, befelé erősen elmosódott elülső szegély az mi énei és a sejttel bezárólag acélos ibolya bronzvörös alig 1 mm széles, viszonylag éles 1 mm széles ibolyásan hintett fekete fonák alapszí- világos barnás- barnásszürke ne szürke h. sz. discalis ocellasor 1—2 ocella öszszekötő egyenese mindig kifelé tart 1—2 ocella összekötő egyenese mindig befelé tart A nőstény felül matt gesztenyebarna, a discalis foltsor csaknem kerek egységekből áll ellentétben a sumadiensis fekvő, csepp alakú, elmosódott foltjaival. A vörös szalagban levő feketésbarna foltok kicsinyek, egymástól való távolságuk nagyságukkal azonos. Beljebb, öt érközön át sapkaszerű, kék behintés látható. Ezt sumadiensis példányokon sohasem tapasztaltam. Valamennyi nőstény fonákján a sárgásvörös mező fele akkora, mint a sumadiensis nőstényein. A leírásból egyértelműen kitűnik, hogy a morfológiai habitusát tekintve a kérdéses alak a ssp. eurydice és a ssp. sumadiensis között áll, de önálló alfaji mivolta egyelőre kétséges. Sajátságos ökológiai formaként viszont feltétlen érdeklődésre tarthat számot, még akkor is, ha esetleg enyhe őszön részleges második generációja kerülne elő, ami azonban csaknem valószínűtlen. Amennyiben a hajagi hippothoe-forma egynemzedékűsége továbbra is permanensen fennáll, akkor a Bakonyban mint önálló formakörrel rendelkező sumadiensis populációt kell nyilvántartanunk, amely hegységünknek endemikus montán színező eleme. IRODALOM — LITERATUR GOZMÁNY, L. (1968): Nappali lepkék — Diurna — Állatvilága. 16: 1—204. SZABÓ, R. (1956): Magyarország Lycaenidaei — Fol. Ent. Hung. 9: 235—362. DIE EIN-GENERATIONALE FORM DER PALAEOCHRYSOPHANUS HIPPOTHOE L. (LEP., LYCAENIDAE) IM NÖRDLICHEN-BAKONY Verfasser fand im Bakony-Gebirge (Középső-Hajag) eine solche Palaeochrysophanus hipothoe L. - Population, die zwischen den ssp. eurydice ROTT. und ssp. sumadienesis SZABÓ steht. Es werden die morphologischen und ökologischen Unterschiede ausführlich besprochen und ausgewertet, wobie festgestellt wird, dass sie als selbständige Unterart noch nicht betrachtet werden kann. Sollte die Tatsache, dass sie nur eine Generation besitzt, sich aufrechterhalten, muss sie als ökologischer Formenkreis auch geführt werden. Anschrift des Verfassers: Dietzel Gyula H8440 Herend Rákóczi u. 18. 34