A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Abmrus Béla: Fitocecidiumok a Bakonyból

2. ábra: Taphrina sp. Pinus silvestris-en. sejtekkel. Azokat rendellenes fejlődésre készteti. Ha a sejtfal cellulóztermelése nincs arányban a gombafonal oldó tevé­kenységével, a gomba a plazmába jut. A küzdelemben a növé­nyi sejtmag is változást szenved. Rendesen nagyobbodik, több helyen befűződik, karélyossá lesz, esetleg kisebb részek­re szakadozik. A nucleusok száma is megváltozhat. Feltűnő, hogy elveszti festődő képességét. Mihelyt a gombafonál átha­lad a sejten, a kísérő sejtmag is visszatér a sejtmag közelébe és visszanyeri régi alakját. A gubacs új szövetében a mag alakja alig különbözik a normálisétól. Viszont a sejt mérete megvál­tozik. 3. TtJNETEI A gubacsosodás jellegzetes kórtünetekkel jár. Az egész hajtást módosíthatja, s ilyenkor a növény a fel­ismerhetetlenségig eltorzulhat. Legtöbbször azonban csak egy bizonyos része szenved elváltozást. A torzulás lényegében na­gyobbodás. A sejtek száma és térfogata tekintélyesen megnö­vekedik. A növény egyes szerveiben: leveleiben, virágrészek­ben, a gyümölcsben jellegzetes deformációkat látunk. A szártagok megrövidülhetnek, olykor pedig meghosszabbodhat­nak, új levelek vagy ágak képződhetnek. A hónaljrügyekből vékony, beteges hajtások fejlődnek. Ezek ismételten elágaz­nak, úgy hogy összességükben bokros külsőt nyújtanak. A fiatal hajtásokban áttelelő micéliumok több egymást követő év alatt kifejlesztik a „boszorkányseprő" alakot, amely ritkán több méteres nagyságot is elérhet. A levél felhólyagosodása és fodrosodása kiterjedhet a levél egy részére, vagy teljes egészére. A sejtek megszaporodása főleg a paliszádsejtek között történik és a levél felső epider­miszén kidomborodást idéz elő, miközben a levél lemeze megvastagszik. A levéllemez fodrosodását, hullámzását az is okozza, hogy az érrendszer nem vesz részt a hipertrófiában. Ugyanakkor klorofillhiány is mutatkozik, ami a levéllemez sárgulásában, majd vörösödésében jelentkezik. E zavarok a sejtek megbarnulását és a megtámadott részek elhalását okoz­zák. A virágszervek és a gyümölcs alaktalanodása a vacok hi­pertrófiás módosulásából, vagy a murvalevelek, illetve a meg­termékenyített magház módosulásából állhat. Nagyobb fokú elváltozások akkor indulnak meg, amikor a gomba szaporítósejtjeinek, a spórák kialakításának folyamata kezdődik. A gubacs főtömegét parenchimás szövet alkotja, amelynek sejtjeit sűrű plazma tölti ki. Ebben sok keményítő halmozódik fel. Az edénynyalábok működése erősen módo­sul. A fás elemek működése csökken és különösen a háncsré­Abb. 2: Taphrina sp. an Pinus silvestris. szék rostaedényei erősen funkcionálnak. A növény életét biz­tosító szervrendszer nem pusztul el, de a parazita növény érdekét szolgálják mindaddig, amíg a gomba ki nem fejlődik. Az epidermisz teljesen elveszti eredeti szerkezetét. Sejtjei so­rokba rendeződnek, a kutikulaképződés elmarad és a gomba érett spórái a vékony epidermiszt felszakítva kiszóródnak. 4. A NÖVÉNY VÉDEKEZÉSE. A növény külső, vagy belső szöveteiben olyan védelmi rendszerrel rendelkezik, amely a behatoló kórokozót feltartóztathatja, nemegyszer el­pusztítja. A behatolást sokszor a növény morfológiai sajátosságai akadályozzák. A felületi viaszréteg vastagsága különösen a rozsda fertőzések esetében jelent rezisztencia faktort. Ezért a viaszréteg eltávolítása után a levél felületén rövidesen megjele­nik a fertőzés nyoma. A növény szövettani sajátossága is nyújt védelmet a beha­toló kórokozóval szemben. Ha a kórokozó közvetlen módon, az epidermisz sebzésén keresztül hatol a növény testébe, a megtámadott sejt a gombafonalat cellulózhüvellyel veszi kö­rül. A védelmi vonal erősítése és az azt feloldó tevékenység állandó küzdelmet jelent. Ennek következménye a sejt fejlő­désének rendellenes ritmusa, a sejtfal helyi vastagodása, a fel­fokozott transpiráció. A sejt táplálkozásának beteges felfoko­zódása átterjedve a szomszédos sejtekre is, kialakítja a meg­támadott hely körüli szöveti elváltozásokat. A fertőzés lokalizálása történhet úgy is, hogy a részben elparásodott környező szövetek lezárják, mintegy kapszulába foglalják a fertőzési helyet. E helyen végül is csökken, vagy megszűnik a tápanyagellátás. A fertőzött kis szövetrész elszi­getelődve elpusztul. Vele együtt a kórokozó is elhal. Ilyen gombafertőzésnél a leveleken még az is megtörténik, hogy a lezárt fertőzési helyek az elhalás után kilökődnek, s emiatt a levél lemeze lukacsos lesz. Ekkor tehát elmarad a cecidium­képződés. Minden fertőzés egy élő szervezetben reakciót vált ki. Túl­nyomó többségében spontán jellegű, vagyis a támadó toxin­jára reagál Csak a kórokozóval kapcsolatban fejleszti ki s mindaddig tart, amíg a kórokozó hatás éri. Spontán azért, mert a szervezetben nem marad immunitás a támadás elhárí­tása és a gyógyulás után. A növény bizonyos fokig folytatja növekedését, bár a fertőzés nyomait eltüntetni nem képes. Kevés az olyan gazdanövény, amelynek a megtámadott része a gubacsokozás megszűnte után regenerálódik. Rendszerint a megtámadott rész elpusztul. Megtörténik, hogy a gombafonal nem képes behatolni a növény testébe, vagy a kezdeti siker után hamarosan bezárul a megtámadott sejt által képezett cellulóz-burokba. Ekkor 3. ábra: Taphrina sadebeckii Johans. Alnus glutinosa-n. Abb. 3: Taphrina sadebeckii Johans. an Alnus glutinosa. 26

Next

/
Thumbnails
Contents