A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Szabóky Csaba: Adatok a Szigligeti Arborétum lepkefaunájának ismeretéhez

Adatok a Szigligeti Arborétum lepkefaunájának ismeretéhez SZABÓKY CSABA Szigliget a Balaton eldugott, csendes, de egyben legszebb vidéke. 1965 óta rendszeresen idejárok nyaralni és rovarokat gyűjteni. Az itteni arborétumban és környékén végzett gyűjtéseim során néhány érdekesebb lepkére bukkantam, bevezetőmben erről írok néhány sort, a helyi viszonyok figyelembevételével. Elsőnek említem a sávos szendert (Celerio lineata ssp. livornica ESP. - Szigliget, 1965. VIII. 1.). Ez a lepke ritka vendég hazánkban, — de érdekes, hogy 1952-ben nagy példányszámban jelent meg országszerte. Azóta újra csak elvétve kerül elő egy-egy példány belőle. Ritkaságának oka: hazája Észak-Afrika, Itália, Dalmácia, hozzánk csak bevándorolt példányai kerülnek néha. Tápnövényei a galajfélék, a bortermő szőlő és a kerti oroszlánszáj. Ugyancsak érdekes lepke a galajszender (Celerio galii RÓTT. - Szigliget, 1965. VIII. 8.). Fő tápnövényei a Galium-félék. Az arborétumban és a környező réteken szép számmal találni galajt. A hermelin púposszövő (Dicranura erminea ESP.) többnyire csak egyes példányokban jelentkezik. 1970. VIII. 1-én sikerült egy vakítóan fehér, hím példányát fognom. Tápnövénye a nyárfa és a fűzfa, mind kettőből több is van az arborétum területén. Kormos púposszövő (Gluphisia crenata ESP. — Szigliget, 1973. VI. 29.). Közép-európai faj, hazánkban mindenhol előfordul, de egyes példányokban. Mesterséges fény erősen vonzza, lámpára a fent említett időpontban 9 példány jött. Nagyobb tömeget ritkán lehet belőle gyűjteni. Tápnövénye a nyárfa, főleg a Populus nigra. Phalera bucephaloides O. (Szigliget, 1970. VII. 29.). Közép-európai faj, Magyarországon ritka. Június—júliusban röpül, a mesterséges fény vonzza. Könnyen összetéveszthető a rokonfaj holdfoltú szövővel (Ph. bucephala L.). Tápnövényei a Quercus-íélék. Hamvas zuzmószövő (Pelosia muscerda HUFN.): 1973. VI. 29-én feltűnően nagy példányszámban jött fényre. Közép-európai lokális lepke. Kétnemzedékes, megjelenése május közepétől október elejéig elhúzódik. Nappal az aljnövényzetből felzavarva jól lehet gyűjteni. Hernyója égerfa zuzmóján él. Nyárfalevélpohók (Epicnaptera tremulifolia HB. — Szigliget 1970. VII. 30.). Magyarországon csak szórványosan fordul elő, de mindenütt megtalálható. Az imágó jellegzetes pohók-üléssel pihen a fatörzsön. Elülső szárnyait háztetőszerűen csukja össze, csipkézettszélű, hátulsó szárnyait kissé kitolja alóluk, s ezzel simul a felülethez. Könnyen összetéveszthető egy összecsavarodott száraz falevéllel. Tápnövénye: tölgyfa, fűzfa, nyárfa stb. Tölgyszövőlepke (Lasiocampa quercus L. — Szigliget, 1970. VIII. 1.). Nem ritka faj, de a hímjét, mely nappal zegzugosán és sebesen repül, nehéz megfogni. Nősténye jól repül mesterséges fényre. Egynemzedékes lepke, június-júliusban rajzik. Tápnövényei: nyárfa, tölgyfa stb. Talán legszebb bagolylepkénk a Plusia zosimi HBN. (Szigliget, 1965. VII. 1.), melyet csak az utóbbi évtizedekben mutattak ki hazánkból. Ismert lelőhelyeinek többsége a Dunántúlon van. A fénylő, aranyszínű mintázatú lepke elterjedése Piemonttól a Balkánon és Belső-Ázsián át Japánig tart, nálunk ritka. Tápnövénye az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis L.). Második példányát 1972. VIII. 1-én fogtam. Égerfa bagolylepke (Acronycta alni L. — Szigliget, 1970. VII. 28.). Euroszibériai faj. A csalétek és a mesterséges fény vonzza, (utóbbin fogtam) de sehol sem közönséges. KOVÁCS LAJOS 1956-os faunakatalógusában még nem szerepel. Az 1960-as években gyűjtötte Keszthelyen. Repülési ideje május—június, de egyes években részleges második generáció példányait 1. ábra: Celerio lineata ssp. livornica Esp. 99