A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Szabóky Csaba: Adatok a Szigligeti Arborétum lepkefaunájának ismeretéhez

2. ábra: Celerio galii Rótt. augusztusban is lehet gyűjteni. Lokálisan gyakori lehet. Tápnövényei: mogyoró, éger, nyír stb., melyek az arborétumban és környékén megtalálhatók. Az ametiszt bagolylepke (Telesylh. amethystina HBN. - Szigliget, 1970. VII. 28.) feltűnően szép lüa színű, érdekes mintázatú lepke, mely lápvidékeken mindenütt előfordul, de nem gyakori. 1973. VI. 23-29. között további négy példányát gyűjtöttem. Tápnövényei közül a murokot (Daucus carotá) említem meg, mely Szigligeten mindenütt fellelhető. Az 1971. VI. 22-én fogott Ophiusa algira L. ssp. europaea SCHAW. bagolylepke Dél-Európában Tiroltól a Krím-félszigetig honos. Elterjedése a Kanári-szigetektől Észak-Afrikán át a Közép-Ázsiái hegyvidékig tart. Magyarországon csak a Dunántúl délnyugati részén fordul elő rendszeresen, egyebütt csak alkalmilag. Az arborétumban fogott példány valószínűleg bevándorlás eredménye. Alátámasztani látszik azt az eléggé szakadozott szárnya, bár ez helyi kifejlődés esetén is megtörténhet. Tápnövényei a földiszedei; Rubus-félék. Az Epilecta linogrisea SCHIFF, fűbagoly (1970. VII. 29.) Közép-európai faj, homokos meleg területe100 3. ábra: Dicranura erminea Esp. ken él, de lokális lepke. Júliustól-szeptemberig repül. Tápnövényei különböző fűfélék. Bíborbagoly (Porphyrinia purpurina HBN.): Magyarországon mindenütt gyakori, de tömegesen gyűjteni nem lehet. Két nemzedéke repül V-VII. és VIIIX-ig. 1973. VI. 27-én két példány repült lámpám fényére. Tápnövénye a mezei aszat (Grsium arvense). Fecskefarkú araszoló (Urapteryx sambucaria L.): Közép-európai lepke. Különböző helyeken, parkokban, erdőszéleken repül. A mesterséges fény jól vonzza. Tápnövénye a fekete bodza (Sambucus nigra), amely az arborétum kerítésének tövében szép számban található, de ezenkívül megél az iszalagon és a rezgőnyárfán is. Az Acentropus niveus OLIV, törpe-vízimolyt érdekes életmódja miatt említem meg. Hernyója a víz alatt békaszőlő, Potamogeton-félék összehúzott levelei között él, olykor 2 m mélységben is. A nősténynek két alakja van, szárnyas (röpképes) és szárnyatlan, ez utóbbi a vízből nem távozik, csak párzás alkalmával tartja potrohvégét a levegőbe. A hím és röpképes nőstény pikkelyei szőrösek (egyedülálló jelenség a lepkék között!) a közéjük szorult levegő felhajtó ereje segítségével a víz fenekén fekvő bábból kikelő lepke gyorsan a víz felszínére jut. Lámpám fényére 1971. VI. 21—26-ig röpültek. Amint a földre estek, bizonytalanul csapkodtak jobbra-balra, mintha részegek lennének. Közismert, hogy rajzás idején felhőszerű rajokban száll a fényre. Mocsaras, lápos vidékeinken, tavainkon gyakori. Mindössze 15—20 mm nagyságú fehéres szürke állat. A továbbiakban az arborétumban és környékén eddig gyűjtött fajok felsorolása következik. A katalógus még közel sem teljes. További, hosszú évek munkájával szeretném csak majd a teljességet megközelíteni. 4. ábra: Phalera bucephaloides O.