A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Badinszky Péter: A Veszprém környéki felsőkarni fődolomit üledékföldtani vizsgálata
pannonicus FRECH jelenlétét észlelte. Csatlakozott ahhoz a korábban már említett (24) megfigyeléshez, hogy a Megalodusok egészen aprók, gyakran csak néhány centiméteresek. 1965-től kezdődően a felsőkarni dolomitból rétegről rétegre történő ősmaradványgyűjtés folyt és a megfigyelések egy részének publikálása (3) is megtörtént. Jelen vizsgálatok VÉGH S.-NÉ Megalodontidákkal foglalkozó és a közelmúltban megjelent (37, 38) munkái eredményeinek felhasználásával készültek. Fő célul a rétegenként gyűjtött ősmaradványanyag gondos meghatározása útján a korábbi gyűjtések és leírások rétegtani értékelhetőségét (a Veszprémből korábban gyűjtött Megalodon fauna lelőhelyéül csupán az aranyosvölgyi kőbánya van feltüntetve) tűztem ki. A Megalodontidák rétegenkénti méretvizsgálata a legújabb kutatások alapján megállapított (38), karni emeleten belüli minimális és maximális nagyságú példányokkal történő összehasonlíthatóság céljából készült. Ezzel kapcsolatban közelebbről vizsgáltam a törpenövés kérdését is. A megelőző földtani szakirodalom ugyanis az aranyosvölgyi Megalodon faunát apró termetűnek tartja (24, 18, 39), vagy pedig törpefaunának (33) veszi. b) Vizsgálati módszerek A Megalodontidák vizsgálata a saját gyűjtésű anyagon kívül az ELTE Alkalmazott Földtani Tanszékén, a Magyar Állami Földtani Intézetben, a Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárában, valamint a veszprémi Bakonyi Múzeum geológiai gyűjteményében fellelhető, közel ezres példányszámú ősmaradványanyagból történt. A felsőkarni dolomitsorozat viszonylag gazdag és többnyire jó megtartású állapotú makrofauna csaknem teljes egészében kőbél formájában került elő. A Megalodon fajok többsége egyszerű előkészítés (preparálás) útján meghatározható volt. A töredékes példányokat a faji bélyegek ismerete alapján kiegészítettem és így lehetségessé vált azok méreteinek 1—2 mm-es hibahatárral történő megállapítása. A számomra problematikus fajok meghatározását VÉGHNÉ DR. NEUBRANDT E.-nek köszönhetem. A makrofauna kisebb részét képviselő Mollusca kőbelek, illetve lenyomatok mintavétel útján kerültek meghatározásra. Az apróbb példányok (embrionális Gastropodák) meghatározása vékonycsiszolatok segítségével történt, melyek egyúttal a mikrofauna meghatározására is alkalmasnak bizonyultak. A dolomitpadok közé települt vékony agyag, illetve márgarétegek anyagából iszapolás útján nem sikerült mikrofaunát kimutatni. Kísérlet történt a szokásos hangyasavas feltárási módszerrel (víz és hangyasav 90:10 arányú elegye) Conodonta maradványok feltárására is, mely szintén negatív eredményt hozott, igazolva, hogy a riff-fáciesben ezek az ősmaradványok rendkívül ritkák. A mikrofauna vizsgálat negatív eredménye alapján bebizonyosodott, hogy a veszprémi felsőkarni dolomitsorozat kizárólag mikrofaunisztikai úton történő finomrétegtani szintezése rendkívül nehéz. c) A veszprémi felsőkarni dolomitsorozat fauna vi zs g ál atá n а к újabb eredményei A földtani szakirodalmi adatok és jelen vizsgálatok eredményeként összesített faunaegyüttest az I. sz. táblázat szemlélteti. Meg kell jegyeznünk, hogy az aranyosvölgyi kőbánya lelőhellyel ellátott, korábban előkerült Megalodon faunaegyüttes a földtani szakirodalom szerint (12, 33, 18) vegyesen karni-nóri fajokat tartalmaz. Jelen munka során a táborállási nagy kőbánya északi részén a karni-nóri emelethatárt sikerült pontosan rögzíteni, ezért erre a lelőhelyre vonatkozóan a táblázaton csak a karni fajokat tüntettem fel. Az egyéb veszprémi lelőhelyről előkerült Megalodon fauna gyakorlatilag megsemmisült, és így a megfelelő rovatba a hivatkozott szakirodalom sorszámát jelöltem meg. A korábbi földtani szakirodalomban az azonos genuszt jelölő Megalodon, illetve Megalodus kettős névhasználat vert gyökeret. Mivel a prioritás a Megalodon nevet illeti meg (38), a továbbiakban ezt a nevet használom a faj megjelölésénél. Az előkerült makrofauna-együttes egészét a kis faj, de nagy egyedszám jellemzi. A karni emelet alsóbb szintjének (Cornucardia hornigi) dolomitjában egyeduralkodó M. carinthiacus a „fődolomitösszlet" alsó szakaszán az eddigi megfigyelések szerint nincs jelen. Itt az üledéksornak közel 70 m rétegvastagságot felölelő szakaszán a M. triqueter pannonicusé, illetve a közvetlen földtani fekvőt képező márga-fáciesben is képviselt nuculáké, lédáké, valamint néhány itt először megjelenő molluszkáé (Myophoria, Worthenia, Amauropsis) a vezető szerep. A M. triqueter pannonicus (12. ábra) ezen a szakaszon rohamos egyedi fejlődésen megy át, melyet különösen az 1—10 centimétert meghaladó termetnövekedés jelez. Az alfajként leírt M. triqueter pannonicus fejlődési sora számos morfotípust foglal magában, a M. complanatushoz és a M. hoernesi bullatushoz hasonló termetű példányokkal. A korábban egyetlen alfajként leírt (12), formagazdag társaság további szétválasztásának nincs értelme. Egyébként az egész veszprémi felsőkarni Megalodon faunaegyüttes elkülönített fajai között feltűnő morfológiai és habitusbeli különbség nincs, az egész egy populációt képvisel. Az egyes alakokból később (nóri emelet) lesz biológiai értelemben vett faj. A kísérő makro65
