A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Keve András: A Balaton búvár- és vöcsökfajai, gödénye és kárókatonája

CHERNÉL (1918, 1919) az őszi vonulásokat figyelte meg Badacsonynál, 1917. X. 15—24. között nagy csapatokat észlelt: 1918-ban IX. 25.—

X. 4. között még magános példányok gyülekezése zajlik, de maximálisan 10—12; 1919-ben X. 25-én látta az utolsót. KELLER (1923) Keszthely és Fenékpuszta között figyelte 1920. VIII. 26.—

X. 28. között mozgásukat, de a Balatonon 10-nél többet nem látott, csak a Kis-Balatonban IX. 17-én 40-et. NAGY JENŐ (1931) valószínűsíti fészkelését a tihanyi Belső-tavon. 1937-ben HALLER (1937) meg is találta lefedett és fedetlen fészkeit is. 1938-ban HOMONNAY (1939) állományfelvételt végzett a Belsőtavon és 8 fészket talált 3x5, 1x4, 2x3, lxl és 1x0 tojással, március 30-án. Június 6-án a családok már kint úszkáltak a vízen, de még talált 5x5, 2x4 és lx2-es fészekaljat is. 1937-ben az irmapusztai halastavakon 15 párra becsülte állományukat. Május 31én a Kis-Balatonban 25—30 pár dankasirállyal és 4 feketenyakú vöcsökkel együtt 6 búbos vöcsök fészket is talált. WARGA (1939) szerint ezen a helyen 10 pár költött. HOMONNAY (1939) rámutat, hogy a fiókapusztulás nagy, a párok rendszerint csak 2—3 fiókát vezetnek s a parton több elpusztultat talált. Tihany körül sok család mozog a Balatonon is. SCHENK szerint a Balaton-parti nádasokban minden km-en egy pár költésére lehet számítani, ezzel szembeállítható GRÖSSLER (1963) 1961 május végi megfigyelése, hogy Balatonföldvár előtt 4 km-es szakaszon csak 5 példánnyal találkozott, de ezek magánosak voltak. 1938-ban HOMONNAY szerint a Szántódi-berekben és a balatonföldvári halastavon is fészkelt. 1941-ben a fent idézett kutatás alkalmából február 11-én láttuk Tihanynál az első kettőt, május 29-én tojásokat talált a Belső-tavon PÁTKAI (1942). aki szerint 40 pár költött a félszigeten és a parti nádasokban. Még július 4-én is voltak tojások és szeptember második felében fejletlen fiókák. Általában a párok csak két fiókát vezettek. Október 10-én figyeltünk fel egy különös jelenségre: a vöcskök és sirályok a Balaton egy pontján sűrű csapatba gyülekeztek össze és igen aktívak voltak, de hogy voltaképpen hogyan magyarázzuk ezt, azt megfejteni nem sikerült, hiszen ha gardák csapatai jártak ott, azokból nagyságuk miatt sem zsákmányolhattak volna, mint ez a sirálytanulmányomban részletesebben kifejtettem. Ezek a csapatok október 12-én eltűntek, majd november közepén ismét megjelentek. Az utolsót december 14-én láttuk. 1942. IV. 2—7. között a búbos vöcskök csapatokban vonultak, a Belső-tavon költésük eredményes volt. 1942. IX. 21—24. között figyeltük meg újra a fenti tömörülésüket, sirályokkal, és 1943. IX. 9—20. között is. 1943. XII. 27.—1944. I. 2. között is akadt néhány példány Tihany körül. Még megemlíthetem a legelső szinkronkutatás eredményét: 1941. IX. 25. Tihany, északi part 6—8; déli part 2—3 (Kéve); Vörsi-víz, Kis-Balaton, 10—12 (WARGA); Öreglak-halastó 4 (MÉHES) és Keszthelynél is voltak (KELLER) X. 20. Tihany északi part 25; déli part 4—5, Belsőtó 1 (KÉVE), Ábrahám-hegy 6 (CSÖRGEY), Szántód—Zamárdi part 6—8 (PÁTKAI) stb., (KÉVE— VASVARI, 1942). Általánosságban megállapítható tény, ha ebben az időben hajóval utaztunk a vizén mindenfelé találkoztunk búbos vöcsökkel. 1946—71 közti megfigyeléseim 19 oldalt tesznek ki, így azokat erősen válogatnom kell. A Balaton partján mindenfelé megtaláltam. Tavasszal néha najjy csapatokban vonult, pl. Tihany (Somosi-öböl, 60—80, párosával vagy kisebb, maximálisan 8-as csapatokban); Keszthely, 1950. IV. 12. (50—60), Fenékpuszta, 1959. IV. 19. (50—60) stb. Ősszel nem ritkaság a magasabb mennyiség, csakhogy csapatról itt nem beszélhetünk, nagyon laza kötelékben úszkálnak. Ellenben a fenti leírt tömörülést még több alkalommal megfigyeltem: Keszthely (móló), 1952. X. 23. (20—30, de sirályok nélkül); 1955. XI. 17. (20—30); 1968. X. 17. (50—60); Szent Mihálydomb előtt, 1962. XI. 7. (20—25); Szigliget (móló), 1968. X. 18. (20—30) és ugyanezen a napon Badacsonynál 8—10 ugyanígy, nyilván az előző napi keszthelyi csapat is még helyben maradt. A tihanyi Belső-tavon 1948. IV. 12-én 30—40; 1965. V. 25-én 4x1 db; 1968. V. 22-én 1 és amikor 1971-ben átmentem a területen a nagy zavartsá 2; és a védelmet biztosító nádas hiánya miatt, egyetlen madár, így vöcsök sem volt a tavon. A Kornyi-tavon több ízben találtam búbos vöcsköt, de útjaim java részén nem. Találkoztam a halastavakon is vele, így említettem már Irmapusztát, Fonyódon is rendszeresen, de a balatonföldvári és a monostorapáti halastavakon is megtaláltam. Még egy biológiai észlelést kell megemlítenem: a keszthelyi móló előtt 1958. X. 31-én egy pár násztáncot járt. Végül legkorábbi és legkésőbbi megfigyeléseim: 1948: IV. 11.—

XI. 11.; 1949: III. 24.—

XII. 4.; 1950: III. 7.—

XII. 12.; 1951: II. 17.— XI. 21.; 1952: III. 17.—

XI. 12.; 1953: III. 28.—

XII. 6.; 1954: III. 19.—

XII. 22.; 1955: I. 16.—

XII. 19.; 1956: IV. 19.—?; 1957: III. 20.—?; 1958: III. 21.— XI. 25.; 1959: IV. 15.—

XI. 18.; 1960: III. 11,—

XI. 29.; 1961: III. 17.—

XII. 13.; 1962: III. 8,—

XI. 8.; 1963: IV. 21.—

XI. 16.; 1964: IV. 2.—

XII. 13.; 1965: I. 17.—

XII. 11.; 1966: III. 12.—

XII. 13.; 1967: III. 10.—

XI. 12.; 1968: III. 13.—

XI. 16.; 1969: IV 9.— XI. 16.; 1970: III. 15.—

XI. 26.; 1971: IV. 15.—

XI. 18. Ezek az adatok is azt mutatják, hogy érkezése és távozása nagymértékben a tó befagyásának függvénye. A búbos vöcsökre vonatkozólag is a következő munkatársak voltak szívesek adatokat szolgáltatni: BABAY KÁROLY, W. BERG, FARKAS TIBOR, D. HERMANN, JAKAB ANDRÁS, KIRÁLY IVÁN, KORONKI ISTVÁN, PÁTKAI IMRE, SCHMIDT EGON, STERBETZ ISTVÁN, SZIJJ JÓZSEF, SZIJJ LÁSZLÓ, WARGA KÁLMÁN, G. WINDIRSCH. 568