A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Keve András: A Balaton búvár- és vöcsökfajai, gödénye és kárókatonája

Megfigyeléseimet Keszthelynél (35), Fenékpusztánál (4), Balatonberénynél (3), Bélatelepnél (1), Fonyódnál (2) végeztem a Balaton vizén, továbbá a Kis-Balatonban (5), a fonyódi halastavakon (1) és a Kornyi-tavon (1). Általában magános példányokat láttam, néha 2—3 is mozgott egymás közelében, legnagyobb csapatát a Kis-Balatonban a Hévíz-csatorna felett láttam szállni 1954. II. 12-én, mely 14 példányból állott, de 1955. XII. 16-án 9+3 + 1, XII. 19-én 6+4 példány mozgott együtt a keszthelyi móló előtt. Az 55 ebben az időben végzett megfigyelés havi megoszlása: II.:1; III.:1; IV.:1; V.:l; X.:6; XI.:31; XII. :13 megfigyelés. A legkorábbi ősz észlelet: GRUMMT fenti megfigyelése, legkésőbbi tavaszi megfigyelésem Fenékpuszta, 1956. V. 21. (1), — természetesen, ha télen minden víz befagy, akkor a nyitott csatornákon, melyek keskenyek, alig számíthatunk búvárra. A sarki búvár vedlésére vonatkozó adatok: Kornyi-tó: 1969. X. 16., a felső test még kiszínezett, a testalj nyugalmi ruhás; Kis-Balaton, 1958. márciusban TILDY egy kiszínezett példányt látott. Az áprilisi megfigyelésem alkalmából csak egy-egy nyugalmi ruhás példányt észleltem: Keszthely, 1956. IV. 25. Az általam észlelt 52 esetből csak 5 alkalomnál láttam repülni, különben a vízen úsztak. 3. Jeges búvár (Gavia immer) Egyetlen példányát 1929. XII. 15-én ejtették el Balatonkenesén (ÖRY, 1929, SCHENK. 1935). 4. Kis vöcsök (Podiceps ruficollis) HERMAN (1895; FRIVALDSZKY, 1891) Varjakérnél a Nagyberekben gyűjtötte 1890. IV. 7-én. LOVASSY (1897) szerint költ a parti nádban és a Hévízi-tavon is néhány pár, az utóbbi meleg vizű tavon át is telel. így 1895. I. 1-én is látott egy párt. KELLER (1923) a Hévízi-tavon 1920. VIII. 24 (néhány), IX. 2. és 5-én (1), a Kis-Balatonban IX. 27én 15 darabot látott. GULYÁS ugyanitt 1923. XII. 28-án, 1924. IV. 13.—

XII. 25. közt, valamint 1925. III. 8.—

XII. 22. közt figyelte meg, 1926. II. 11-én látta az elsőt. (WARGA, 1924, 1926, 1929), NAGY JENŐ (1931) szerint 1930-ban valószínűleg költött a tihanyi Belső-tavon. HOMONNAY (1938) 1935 és 1936-ban 1—1 párt talált itt, 1938. VI. 7-én 2x4 tojásos fészekaljat talált a Belső-tó sirálytelepén (1939), szerinte (1940) sokfelé költ a Balaton körüli mocsarakban, ősszel pedig csapatokban vonul. 1941ben március 25-én mutatkoztak először Tihanynál, de csakhamar eltűntek a sűrű növényzet közt és a Belső-tavon csak július elején mutatkoztak újra, az utolsókat november 26-án láttuk (KÉVE—PÁTKAI—VERTSE, 1942, 1943); 1942. XII. 18-án (2) és 1943. XII. 27.—1944. I. 2. közt is mutatkoztak (KEVE—PÁTKAI—UD VÁRD Y—VERTSE, 1947). GRÖSSLER (1963) találkozott kis vöcsökkel a fonyódi és szemesi tavakon, 1961. V. 26—27-én. A szíves szóbeli vagy írásbeli közlések közül megemlíthetem, hogy WARGA a Kis-Balatonban 1953. IX. 27—28. között 50, X. 12—17. között 12, XI. 9— 13. között 25 darabot számlált. A kis-balatoni tavakat 1956. évi megfigyelése alapján lehet jól öszszevetni: IX. 22. Vörsi-víz 10—12, Zalavári-víz 0; IX. 23.: Vörsi-víz 10—12, Zalavári-víz 5—6; IX. 25.: Vörsi-víz 0; Zalavári-víz 10—12 db. STERBETZ a Széplaki-halastavon (Törekiláp) 1960. VII. 17-én 28 példányt, 1961. VII. 8—16. között csak 2 példányt észlelt, D. HERMANN és W. BERG 1962. VIII. 8-án a Kornyi-tavon körülbelül 10-et. 1966. VI. 28.—

VII. 8. között G. WINDIRSCH látogatta a fonyódi halastavakat, ahol az állomány 2—4 között ingadozott. 1948—1971 között a következő időpontok között figyeltem meg ott-tartózkodásukat: 1949: III. 28.— XII. 28; 1950: I. 12.—

XI. 11; 1951: I. 15.—

XI. 21; 1952: ?—

XII. 29; 1953: I. 19.—

XII. 21; 1954: ?—

X. 24; 1955: ?—

XI. 17; 1956: III. 11.—?; 1957: IV. 12.— ?; 1958: ?—

XI. 21; 1959: IV. 17.—

X. 20; 1960: ?—

X. 18; 1961: IV. 16.—

XII. 12; 1962: IV. 14.—

XI. 6; 1963: ?—

XI. 14; 1964: IV. 9.—

XI. 23; 1965: ?—

XI. 25; 1966: III. 17.—

XI. 16; 1968: I. 15.—?; 1969: IV. 15.—

XI. 16; 1970: IV. 21.—

XII. 18; 1971: III. 11.—?. Kis vöcsökkel találkoztam a Balaton vizén Keszthelynél. Balatonberénynél, Balatonszentgyörgynél, Fenékpusztánál, Balatongyöröknél, de mindig csak vonulási időben; télen gyakori jelenség a meleg vizű vagy gyors folyású be nem fagyott csatornákon, pl. 1971. III. 11-én még minden jég alatt állt, ellenben Szigliget alatt a Tapolca patak és a szomszédos csatorna sebesen folyt s ide tömörültek a kis vöcskök (1+5—6+8). Természetesen leggyakoribb a Kis-Balaton mellett folyó Hévíz-csatornán, mely 1965-ig a Hévízi-tó meleg vizét vezette a Zalába és úgy a Balatonba, tehát nemcsak a csatorna maradt a legkeményebb télen is nyitva, hanem a Zala folyása a csatorna beömlése és a torkolat között, sőt a torkolat előtt egy hosszabb-rövidebb átmérőjű félkörben is. Majd amikor a csatornarendszert 1965ben másképpen rendezték át és a Hévíz-csatorna már a „Pruskamalomnál" (ennek helyét ma már fel is szántották) egyesült a Hideg-érrel, az új csatorna vize rendszerint csak Fenékpusztáig nem fagyott be. Én a Hévízi-tavon csak 1956. III. 11-én és 15-én, láttam kis vöcsköt (2). Megfigyeléseim havi megoszlása (167) a következő: 1:4; 11:1; 111:7; IV:19; V:ll; VI:4; VII:7; VIIL14; IX:14; X:31; XI:22; XII:6. Ebből látható, hogy december és március között a vizek be vannak fagyva, tehát a csatornákat külön fel kell keresni, hogy kis vöcsköt figyelhessünk meg. A tavaszi vonulás áprilisban kulminál, de kihúzódik májusra is, bár már ekkor a költő párok eltűnnek a sűrű növényzetben, s később legfeljebb nyerítő 566