A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Keve András: A Balaton búvár- és vöcsökfajai, gödénye és kárókatonája

hangjuk árulja ottlétüket. Augusztusban már szertekóborolnak és mozgásuk megindul, mely szeptemberben kulminál, de még október—novemberben is elég erős. Vonulási időben nagyobb mennyiségben a következő alkalommal találkoztam kis vöcsökkel: Kornyi-tó, 1952. IX. 25 (100—200); Fonyódhalastó, 1955. VIII. 23 (30—40), stb. Hangja gyakran hallható Balatonszentgyörgy vasútállomása melletti mocsárból. A Kálomis-tóban (1971. V. 25), és a fent említett pontokon kívül sok halastavon (Kőröshegy, Széplak, Balatonszárszó, Irmapuszta, Vörs, Uzsa, Monostorapáti). 1965. XI. 20-án én is láttam kettőt a Nagy-berekben Somogyszentpál határában. 5. Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) HERMAN (1895) Somogyszentpálnál a Nagy-berekben 1890. III. 27-én figyelte meg érkezését, és IV. 12-én egy hímet gyűjtött (FRIVALDSZKY, 1891). GAÁL (1897) Balatonlellénél 1896. III. 26-án látta az első állatokat. LOVASSY (1897) szerint kis csapatokban vonul át a Balatonnál és még kis terjedelmű nádfoltokban is költ, így a Balatonszabadi melletti Sós-tavon 2 párra becsülte az állományt 1896-ban. CHERNÉL (1918, 1920) Badacsonynál a Lábdi- és Tornaji-öblökben figyelte meg őszi vonulását: 1918. X. 19. (13); X. 21. (10—12); 1919. X. 14. (néhány). KELLER szerint (1923) a Hévízi-tavon 1920. IX. 8. (4); IX. 27. a Kis-Balatonban (6), Keszthelynél pedig áttelelt 1920—21 telén (SCHENK, 1922), ahol 1923. III. 25-én látta az elsőket (WARGA, 1924). 1930-ban NAGY JENŐ (1931) valószínűsíti fészkelését a tihanyi Belső-tavon, ahol HOMONNAY (1938) 1936. júniusban 6 fészket és már úszkáló fiókákat talált. Ugyancsak ő állapította meg érdekes fészkelését az irmapusztai halastavakon, ahol 1937-ben a nagy dankasirálytelepen 100 párra becsülte állományát. 1938-ban sirálytelep a tavak leeresztése miatt nem létesült, a vöcskök még kevésbé tudtak fészkelni, 1938. V. 7-én a tihanyi Belső-tavon létrejött sirálytelepen 6 fészkét találta, május 31-én a Kis-Balatonban 4 pár fészkelt vegyes telepen dankákkal (25—30) és kis vöcskökkel (6). Az 1937. évről Irmapusztáról évi grafikont is ad az állomány változásáról, mely május közepétől július közepéig éri el csúcsot (HOMONNAY, 1939). Leírja azt is, hogy a sirályok riasztására a feketenyakú vöcskök lefedték fészkeiket (1938). Egyéb fészkelőhelynek még a szántódi mocsarat (ma lecsapolva) is megadja (1940). 1941-ben a tihanyi Belső-tóra április 1-én érkeztek, 2 pár költött és az utolsók (12) szeptember 23-án mutatkoztak (KEVE— PÁTKAI—VERTSE, 1942, 1943; PÁTKAI, 1942; KÉVE—VASVARI, 1942). WARGA (1959) szerint a Kis-Balaton „csuhu-szigetein" néha fészkel. GRÖSSLER (1963) csak egyet látott 1961. V. 26-án a fonyódi halastavakon. JAKAB ANDRÁS, PÁTKAI IMRE, SZIJJ JÓZSEF, SZIJJ LÁSZLÓ és WARGA KÁLMÁN voltak szívesek az 1953—56 közti évekről több írásbeli közlést adni, melyek közül itt csak PÁTKAIét említem, hogy 1954-ben Irmapusztán az állományt 3 párra becsülte. Magam, vonulásáról az alábbi adatokat gyűjtöttem: 1948: IV. 14.—

XI. 21; 1949: IV. 16.—?; 1950: III. 17.—

XII. 11; 1951: IV. 13.—

XII. 27; 1952: IV. 5.—

XII. 29.; 1953: IV. 9.—

XI. 9.; 1954: ?—

XI. 15.; 1955: IV. 22.—

XII. 14.; 1956: IV. 19. —?; 1957: IV. 12.—?; 1958: IV. 20.—

XI. 25.; 1959: ?—

XI. 14.; 1960: III. 7.—

XL 25.; 1961: III. 23.—

XL 15.; 1962: ?—

XL 8.; 1963: ?—

XI. 12.; 1964: IV. 9.—

XI. 16.; 1965: HI. 30.—

XII. 10.; 1966: III. 15.—

XI. 18.; 1967: IV. 12.— XII. 18.; 1968: IV. 21.—

X. 17.; 1969: IV. 17.—

XI. 16.; 1970: IV. 20.—

XI. 26.; 1971: IV. 15.—

XI. 16. Megfigyeléseim (206) havi megoszlása: I.: 1; П.: 1; III.: 11; IV.: 31; V.: 7; VI.: 5; VIL: 2; VIII.: 2; IX.: 34; X.: 52; XL: 54; XII.: 6 megfigyelés. Összevetve ezt a kisvöcsök-adatokkal azt látjuk, hogy a két faj vonulása nagyjából egyezik, eltolódást csak ősszel mutat, amikor a feketenyakú vöcsök mozgalma nem szeptemberben, hanem október-novemberben kulminál. Költési időben csak a Kis-Balatonban és a tavakon találtam, ahonnan HOMONNAY és WARGA az érdekes társas költésüket írta le. A halastavakon megtaláltam Fonyódon, Vörsön és Uzsán. A vonulók nem szoktak nagyobb csapatokban járni a Balaton nádasainak szélében, őszi tömörülésüket két ízben figyeltem meg a tavakon: Kornyi-tó, 1952. XI. 2. (50—60); fonyódi halastavak, 1959. IX. 25. (60—70). A Kis-Balaton tavain maximális számban 1967. X. 14-én láttam (25—30). 6. Búbos vöcsök (Podiceps eristatus) LOVASSY (1897) a Balaton széli nádasok költő madarának tartja, vonulás idején számuk megnövekszik, ha a víz nem fagy be, át is telel, érkezési adatai: Keszthely, 1895. III. 25., 1896. III. 17. További érkezési adatok: Balatonlelle, 1896. III. 26. (GAAL); Balatonfüred, 1908. III. 12.; Balatonrendes, 1919. III. 30. (SCHENK); 1923. III. 22., 1925. IV. 5. (SCHENK). GULYÁS a Kis-Balatonban részletesebb megfigyeléseket végzett (WARGA, 1924, 1926, 1929): > Érkezés Fészek Tojás Fióka Elvonulás 1923 1924 1925 1926 IV. 5. ! V. 8. III. 4. ! V. 2. III. 25. V. 5. V. 11. V. 8. V. 10. VI. 8. VI. 3. VI. 12. VI. 15. X. 9. X. 9. X. 29. 567