A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Horváth Lajos: A Tapolcai-medence madárvilágának összehasonlító cönológiai és ökológiai vizsgálata

mert a CHERNEL-féle, őszi adatok semmiképpen sem vonhatók bele a költőfauna mennyiségi értékelésébe. A mennyiségi adatokkal kapcsolatban külön hangsúlyoznom kell, hogy azok olyan fő költési időszakból (április vége — június eleje) valók, amikor a kérdéses helyeken átvonuló egyedek már nincsenek, a fiatal, kirepült példányok száma pedig gyér és ezek jól felismerhetők. Az egyedek számához úgy jutottam, hogy ismételten bejártam a területeket (az egyes vulkánokat) és feljegyeztem a megtalált, lakott fészkeket, az éneklő hímeket (nem énekeseknél a fészkelőkörzetet tartó hím viselkedését vettem alapul), esetleg a költő párt. Minden lakott fészket vagy éneklő hímet 2 példányban vettem; így adódott, hogy valamennyi vulkán menynyiségi adata páros szám. Tehát a fiatal madarak (repülős fiókák) nem szerepelnek a számokban. A számadatokból első pillantásra is kitűnik, hogy az erdős jellegű vulkánokon az egyedlétszám nagyobb, mint a többin. A Badacsony 414, a Szigliget 168, a Gulács 102, a Halyagos 112, a Hegyesd 90 madarat mutatott föl. Ezekkel szemben a Tóti-hegy madarainak a száma 92, a Szent György-hegyé 102, a Csobáncé 98, a Halápé 76, a Kopaszé 56. Csak a Hegyesd látszik kivételnek, de ezt — amint tudjuk — a legkisebb kiterjedésű vulkán. Egyébként — úgy látszik — a nagyobb fajsűrűség nagyobb példányszámot is jelent. Pl. a Badacsony kiemelkedően magas fajsűrűsége (61) a legnagyobb egyedsűrűséggel (414) járt együtt; a legkisebb fajsűrűségű Kopasz (17) a legalacsonyabb példányszámot (56) mutatta. A tájképi (fás növénységi és morfológiai) változatosság a Badacsony és a Hegyesd feltűnően nagy fajlétszámának (61 és 33) az előidézője. Ezzel szemben a számok azt mutatják, hogy az egyedsűrűség nem a változatosság, hanem a kiterjedés függvénye. Pl. a kis Hegyesd 33 fajjal csak 90 példányt számlál; a nagy Badacsony 61 fajjal 414 egyedet tud felmutatni. Ide vágó példa lehetne még, hogy a nagy kiterjedésű, erdőtlen Szent György-hegy és a lényegesen ki13. A Carduelis cannabina-fészkelőközösség ősi jellegű helye a Csobánc alsó kúpjának délnyugati részén 13. Der Ort von urtümlichem Charakter der Carduelis cannabina-Nistkolonie am SW-lichen Teil des unteren Kegels am Csobánc-Berg 13. The ancient-like nesting community site of Carduelis cannabina on the south-western part of the lower peak of Csobánc Mt. sebb, de erdős Gulács azonos példányszámot mutat (102—102). A mennyiségi adatok tehát legalább két tényre mutatnak rá. Először, hogy az erdős vulkánokon az egyedsűrűség nagyobb, mint az erdőtleneken; másodszor, hogy a vulkán kiterjedésével az egyedsűrűség egyenes arányban van, a fajsűrűség azonban — amint fentebb láttuk — nem. Csak kiegészítésképpen jegyzem meg, hogy az aránylag nagy Haláp alacsony egyedsűrűsége (76) a rendkívül kiterjedt bányaművelés következménye. A sűrű robbantások és a szállítással járó állandó zaj, egyes fajokra riasztólag hat. Még egy tekintetben megvizsgálhatjuk a mennyiségi adatokat. Érdekes megnéznünk az egy fajra eső átlagos példányszámot. Ez a Badacsonyon 7, a Szigligeten 7, a Gulácson 5, a Csobáncon 5, a Tóti-hegyen 4, a Szent György-hegyen 4, a Halyagoson 4, a Hegyesden 3, a Halápon 3 és a Kopaszon szintén 3. Ezek a számok elméleti középértékek, tehát nem a ténylegesen költő egyedek számát jelzik, hiszen ebben az esetben nem lehetnének páratlan számok. A fenti számadatok alapján is kitűnik, hogy a változatos, fás vegetációjú és a nagy felszíni tagoltság a jelenlevő fajok magasabb példányszámával jár együtt (Badacsony, Szigliget 7—7). Ezzel szemben a fás vegetációnak és a domborzatnak az egyszerűsége egyedben való szegénységet jelent (Csobánc, Kopasz 3—3). A Halápon észlelt alacsony (3) értékre már utaltam. Úgy látszik, hogy a változatos domborzat és a dús erdő részben helyettesíti egymást, mert a Szent György-hegy és a Gulács egyedsűrűségi átlaga 5—5. A megismert ornitocönózisokat, fészkelőközösségeket összetartó kapcsok taglalására felesleges lenne kitérnem a jelen dolgozatban, mert ezek általános érvényűek és a korábban idézett tanulmányomban részletesen foglalkoztam velük. Ami speciális — tehát a Tapolcai-medence tíz vulkánjának — sajátossága cönológiai vonatkozásban, az a szigetszerű tájjellegből adódik. Ezzel kapcsolatban végső összegezésképpen is ki kell emelnem, hogy az egyes hegyek fészkelőközösségeit a Balaton közelsége nem befolyásolta. Ezzel szemben — bizonyos mértékig — hatással voltak a köztes területek, ahová a szigethegyek fészkelőközösségeinek egyik vagy másik tagja táplálékszerzés céljából a fészkelési időben is rendszeresen ellátogatott. Ebben az ér557