A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Horváth Lajos: A Tapolcai-medence madárvilágának összehasonlító cönológiai és ökológiai vizsgálata

mert a CHERNEL-féle, őszi adatok semmiképpen sem vonhatók bele a költőfauna mennyiségi érté­kelésébe. A mennyiségi adatokkal kapcsolatban külön hangsúlyoznom kell, hogy azok olyan fő költési idő­szakból (április vége — június eleje) valók, amikor a kérdéses helyeken átvonuló egyedek már nincse­nek, a fiatal, kirepült példányok száma pedig gyér és ezek jól felismerhetők. Az egyedek számához úgy jutottam, hogy ismételten bejártam a terüle­teket (az egyes vulkánokat) és feljegyeztem a meg­talált, lakott fészkeket, az éneklő hímeket (nem énekeseknél a fészkelőkörzetet tartó hím viselkedé­sét vettem alapul), esetleg a költő párt. Minden la­kott fészket vagy éneklő hímet 2 példányban vet­tem; így adódott, hogy valamennyi vulkán meny­nyiségi adata páros szám. Tehát a fiatal madarak (repülős fiókák) nem szerepelnek a számokban. A számadatokból első pillantásra is kitűnik, hogy az erdős jellegű vulkánokon az egyedlétszám nagyobb, mint a többin. A Badacsony 414, a Szigliget 168, a Gulács 102, a Ha­lyagos 112, a Hegyesd 90 madarat mutatott föl. Ezekkel szemben a Tóti-hegy madarainak a száma 92, a Szent György-hegyé 102, a Csobáncé 98, a Halápé 76, a Kopaszé 56. Csak a Hegyesd látszik kivételnek, de ezt — amint tudjuk — a legkisebb kiterjedésű vulkán. Egyébként — úgy látszik — a nagyobb fajsűrűség nagyobb példányszámot is je­lent. Pl. a Badacsony kiemelkedően magas fajsűrű­sége (61) a legnagyobb egyedsűrűséggel (414) járt együtt; a legkisebb fajsűrűségű Kopasz (17) a leg­alacsonyabb példányszámot (56) mutatta. A tájképi (fás növénységi és morfológiai) változatosság a Ba­dacsony és a Hegyesd feltűnően nagy fajlétszámá­nak (61 és 33) az előidézője. Ezzel szemben a szá­mok azt mutatják, hogy az egyedsűrűség nem a vál­tozatosság, hanem a kiterjedés függvénye. Pl. a kis Hegyesd 33 fajjal csak 90 példányt számlál; a nagy Badacsony 61 fajjal 414 egyedet tud felmutatni. Ide vágó példa lehetne még, hogy a nagy kiterjedésű, erdőtlen Szent György-hegy és a lényegesen ki­13. A Carduelis cannabina-fészkelőközösség ősi jellegű helye a Csobánc alsó kúpjának délnyugati részén 13. Der Ort von urtümlichem Charakter der Carduelis canna­bina-Nistkolonie am SW-lichen Teil des unteren Kegels am Csobánc-Berg 13. The ancient-like nesting community site of Carduelis can­nabina on the south-western part of the lower peak of Csobánc Mt. sebb, de erdős Gulács azonos példányszámot mutat (102—102). A mennyiségi adatok tehát legalább két tényre mutatnak rá. Először, hogy az erdős vulkánokon az egyedsűrűség nagyobb, mint az erdőtleneken; má­sodszor, hogy a vulkán kiterjedésével az egyedsű­rűség egyenes arányban van, a fajsűrűség azonban — amint fentebb láttuk — nem. Csak kiegészítés­képpen jegyzem meg, hogy az aránylag nagy Haláp alacsony egyedsűrűsége (76) a rendkívül kiterjedt bányaművelés következménye. A sűrű robbantások és a szállítással járó állandó zaj, egyes fajokra ri­asztólag hat. Még egy tekintetben megvizsgálhat­juk a mennyiségi adatokat. Érdekes megnéz­nünk az egy fajra eső átlagos pél­dányszámot. Ez a Badacsonyon 7, a Sziglige­ten 7, a Gulácson 5, a Csobáncon 5, a Tóti-hegyen 4, a Szent György-hegyen 4, a Halyagoson 4, a He­gyesden 3, a Halápon 3 és a Kopaszon szintén 3. Ezek a számok elméleti középértékek, tehát nem a ténylegesen költő egyedek számát jelzik, hiszen eb­ben az esetben nem lehetnének páratlan számok. A fenti számadatok alapján is kitűnik, hogy a vál­tozatos, fás vegetációjú és a nagy felszíni tagoltság a jelenlevő fajok magasabb példányszámával jár együtt (Badacsony, Szigliget 7—7). Ezzel szemben a fás vegetációnak és a domborzatnak az egysze­rűsége egyedben való szegénységet jelent (Csobánc, Kopasz 3—3). A Halápon észlelt alacsony (3) ér­tékre már utaltam. Úgy látszik, hogy a változatos domborzat és a dús erdő részben helyettesíti egy­mást, mert a Szent György-hegy és a Gulács egyed­sűrűségi átlaga 5—5. A megismert ornitocönózisokat, fészkelő­közösségeket összetartó kapcsok taglalására feles­leges lenne kitérnem a jelen dolgozatban, mert ezek általános érvényűek és a korábban idézett tanul­mányomban részletesen foglalkoztam velük. Ami speciális — tehát a Tapolcai-medence tíz vulkánjá­nak — sajátossága cönológiai vonatkozásban, az a szigetszerű tájjellegből adódik. Ezzel kapcsolatban végső összegezésképpen is ki kell emelnem, hogy az egyes hegyek fészkelőközösségeit a Balaton közel­sége nem befolyásolta. Ezzel szemben — bizonyos mértékig — hatással voltak a köztes területek, ahová a szigethegyek fészkelőközösségeinek egyik vagy másik tagja táplálékszerzés céljából a fészke­lési időben is rendszeresen ellátogatott. Ebben az ér­557

Next

/
Thumbnails
Contents