A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Badinszky Péter: A Veszprém környéki felsőkarni fődolomit üledékföldtani vizsgálata

és a vele szemközti domboldal, az Aranyosvölgy keleti oldalán) miatt csak törmelékből volt lehetséges. 1. A Megalodon triqueter pannonicus szintbe tartozó dolomitsorozat legidősebb képződménye ,szürkés árnyalatú barnássárga, tömött, élestörés ű, vékonypados, faunamentes dolomit. Vastagsága kb. 50 cm lehet, 5—10 cm-es padvastagságokkal. A kőzet színe a közvetlen fekvőt képező márga barnássárga színére emlékeztet. Rendkívül jellegzetes mikrorétegzettsége rögtön szembetűnik. Keményebb-lazább sáviainak milliméterenkénti, gyakran ennél is sűrűbb váltakozása az üledékképződés menetének oszcillatív voltára utal. A terrigén anyag beáramlása az üledékgyűjtő medencébe csekély mérvű lehetett, mert a márgásabb szakaszok csak az atmoszferiliák hatásának kitett felületeken különíthetők el élesen, és ott is csak kis barázdák jelzik a kőzet kevésbé ellenálló voltát. Friss törési felületeken a kőzet inhomogenitását a világosabb-sötétebb sávok jelenléte alapján tételezhetjük fel. A kémiai elemzéskor a típusos dolomitéhoz képest csupán néhány százalék mészfelesleg mutatkozott (СаСОз tartalom: 56,71%). A savoldhatatlan maradék 3,2%-os mennyisége némi márgatartalomra enged következtetni. Ennek ellenére a dolomitsorozat közvetlen földtani fekvőjét képező nuculás márga és a legalsó dolomitréteg kőzettani szempontból élesen elkülönül. Fentiek szerint a két sorozat határán logikus lenne d i s z к о r d a n с i á t feltételezni. Meggyőzőbbek azonban a következő ellenérvek: a) Veszprém nyugati részén, a Betekints és Kiskúti Séd-völgy környékén, ahol a természetes feltárásokban jelenlevő felsőkarni rétegsor karbonátos kifejlődésű a tiszta mészkő és dolomitrétegek közé dolomitos mészkő és meszes dolomit települ, tehát az átmenet éppúgy folyamatos, mint azt a középhegység számos helyéről ismerjük. Veszprémben az átmeneti rétegek jelenlétének felismerése éppen LACZKÓ D. érdeme, és éppen ezért nem valószínű, hogy a nuculás márga és a fődolomit közé települt, esetleges átmeneti rétegcsoportot az akkori, részint kedvezőbb feltártsági viszonyok mellett ne ismerte volna fel. b) A veszprémi karni rétegsorban a régi értelemben vett fődolomitösszlet fekvőjében három dolo1. A 3. típusú dolomit vékonycsiszolati képe (kb. 30-szoros nagyítás) 1. Bild vom Dünnschliff des Dolomits vom Typ 3 (etwa 30fache Vergrösserung) 1. Thin section of type 3 dolomite (approx. x30) mitszint (LACZKÖ D. szerint: alsóraibii, felsőraibli raibli megalodontás dolomit) is elkülöníthető. Ezek a dolomitszintek azonban még helyi viszonylatban sem általános elterjedésűek, hanem az egyes karni márgaszintek heteropikus fácieseként vannak jelen. Mivel ezek között a jó feltárásokban vizsgálható márga és dolomitrétegek között is az átmeneti réteg hiánya állapítható meg, kézenfekvő, hogy a „fődolomit" és az annak közvetlen fekvőjében települt márga esetében is hasonló a helyzet. c) A veszprémi karni márgarétegek jelentős része feltehetőleg dolomitmárga (jelen munkánál ezek kémiai elemzésére nem volt lehetőség), ezért a dolomit felé átmeneti rétegcsoport jelenléte nem is indokolt. 2. A következő, szintén csak törmelékmintából előkerült, egyetlen, tenyérnyi nagyságú kőzetpéldány nagyon hasonlít az előző típushoz. Világosszürke, szintén v é ko n y r é t e g e s (1 cm), lilásvörös márgaközös, faunamentes dolomit. A milliméteres szürke dolomitsávok felületén a márga leheletvékony bevonatot képez. Ennek következtében a kőzet nem is nevezhető márgás dolomitnak. Az előkerült kőzetpéldányon kis árokszerű bemélyedés figyelhető meg, ami esetleges hullámos rétegfelületre enged következtetni. 3. A mikrorétegzett dolomit földtani fedője már szálbanálló barnásszürke, tömött, cukorszövet ű, faunamentes dolomit. Összvastagsága 4 méterre tehető, 5—20 cm-es padvastagságokkal. Terrigén szennyeződéstől mentes. Vékonycsiszolatban (1. ábra) inhomogén, kissé márgás. A 0,04—0,08 mm közötti uralkodó szemcseméretek alapján finomszemcsés szövettípusba tartozik. Rendkívül rideg, az utólagos tektonikai igénybevé55