A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Horváth Lajos: A Tapolcai-medence madárvilágának összehasonlító cönológiai és ökológiai vizsgálata

velés kiterjedt, ez a fészkelőközösség teljes egészében áttelepült az emberi lakóhelyekkel szorosan összefüggő kultúrtájba. Különösen szép példáit láttam a Badacsonyon, a Szent György-hegyen, a Halápon, de egy-két alárendelt tag hiányával más, kiterjedtebb szőlővel rendelkező vulkánokon is. Igen sajátságos jelenség — amit egyébként az országban máshol is tapasztaltam evvel a fészkelőközösséggel kapcsolatban-, hogy a tövisszúró gébics a kultúrtájváltozatban bokorfészkelőből fán fészkelővé lett. Ez azt jelenti, hogy nem megy fészkelni a szőlőtőkébe, sem a ribizli- vagy egresbokrokba, sőt még az adódó mogyoró- vagy naspolyabokrokba sem, hanem az alacsonyabb gyümölcsfákra, előszeretettel szilvafára; de találtam fészkelve diófán, őszibarackfán, cseresznyefán és meggyfán is. Sokszor, de ennek a cönózisnak az esetében különösképpen arra kellett gondolnom, hogy a cönózis tagjai szívósabban ragaszkodnak egymás jelenlétéhez, mint a megszokott — az ősi tájban kedvelt — körülményekhez. 12. A Serinus canarius-Iészkelőközösség nem egészen tipikus helye a Szent György-hegyen 12. Der nicht ganz typische Ort der Serinus canarius-Nistkolonie am Szent György-Berg 12. The not quite typical nesting community of Serinus canarius in the Szent György-hegy IX/3. Delichon urbica-f

észkelőközösség Az emberi településhez kötött, három itt előforduló fészkelőközösség közül ez idomul vagy inkább ragaszkodik leginkább a lakóhelyekhez. Valójában az is az igazság, hogy történelmileg ez a legrégibb csoportosulás, hiszen attól az időtől kezdve, amikor az ember állandó jellegű építményekben kezdett lakni, szinte követték az ide tartozó fajok. Jól meg lehet figyelni a fontossági sorrend szigorú következetességét ebben a cönózisban. A vezéralak ma már csak emberi lakóhelyeken található, bár nyilvánvalóan a történelmi őskorban sziklalakó volt. Az állandó tag is igen szorosan ragaszkodik az emberhez. Az alárendelt tagok közül a füsti fecske — tehát sorrendben ezek közül az első — ma is megtalálható elvétve ősi vagy legalábbis embertől távolabb eső, épített helyeken (kutakban, hidak alatt, igen ritkán fatörzsön). A következő alárendelt tagokat egyre növekvő számban leljük fel az emberi településektől távolabb eső helyeken (házi rozsdafarkú, gólya, sarlósfecske). Míg az utolsókat csak alkalmilag találjuk az emberhez kötött körülmények között, bár nem ritkák ezek az esetek (barázdabillegető, búbos banka, mezei veréb) . Ennek a cönózisnak az általános kiértékelése szinte pontosan egybevág a Tapolcai-medence vulkánjaival kapcsolatban szerzett adatokkal. Tekintettel arra, hogy csak a Badacsonyon lehet találni többé-kevésbé zárt településeket vagy ilyenek részleteit, más vulkánok esetében ez a közösség nem jöhetett számításba. Badacsonytomaj község a legteljesebb — tehát a tipikus — képét adta a Delichon wrbica-fészkelőközösségnek. A medence többi községét ilyen szempontból nem vettem tüzetes vizsgálat alá, hiszen a jelen tanulmány fő célja a kérdéses tíz vulkán avifaunájának összehasonlítása volt, de azért a medencét bejáró utaim alkalmával többet kereszteztem. Futólagos megfigyelésem — különösen Nemesgulács, Nemestördemic, Szigliget, Hegyesd község, Kisapáti, Zalahaláp esetében — olyan nem egészen pontos megállapításra vezetett, hogy ezek a síksági települések nélkülözték — a füsti fecske és a gólya kivételével — az alárendelt tagokat. Annyi mindenképpen bizonyos, hogy ezek a hiányzó vagy gyéren fellépő fajok a dombokhoz-hegyekhez vagy legalábbis az erdős területek közelségéhez inkább ragaszkodó madarak. 555