A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Horváth Lajos: A Tapolcai-medence madárvilágának összehasonlító cönológiai és ökológiai vizsgálata

A Tapolcai-medence bazalt vulkánjain kimutatható tíz fészkelőközösség ismertetése után olyan számszerű kiértékelést szándékozom tenni, amely több szempontból érdekes összehasonlításokra ad alkalmat a tíz egység ökológiai és cönológiai viszonyai között. Meggyőződésem, hogy a számadatok látszólagos merevsége mögött nem egyszer hajlékonynak tudott biológiai törvényszerűségek ismerhetők fel. A fészkelő időszakban végzett megfigyelések és a ténylegesen megtalált fészkek alapján az egyes vulkánokon költő fajok száma a következő : Badacsony 61, Szigliget 24, Gulács 22, Tóti-hegy 25, Szent György-hegy 25, Csobánc 21, Hegyesd 33, Haláp 23, Halyagos 26, Kopasz 17. A költéssel kapcsolatban csak a Bakony és a Szent György-hegy esetében találtam a saját adataimhoz számítva további fajokat. így a Badacsonyon észlelt 61 fészkelő faj közül magam 51-et találtam meg; a további 10 CHERNÉL ISTVÁNtól származik. Itt meg kell jegyeznem, hogy CHERNÉL közvetlenül csak ősszel végzett megfigyeléseket, de másokra (név szerint nem nevezi meg) hivatkozva biztosra veszi a kérdéses tíz faj költését ezen a hegyen. Különösen hosszasan és több cikkében visszatérőleg foglalkozik a szirti sas itteni fészkelésével, amelyet maga részéről is különlegesnek tartott és igazolására számos bizonyítékot keresett és jegyzett fel. A fennmaradó 9 fajt én nem találtam meg, de a madaraknak a költésidőben való jelenléte már önmagában is igazolja CHERNÉL vonatkozó (hallásból nyert) adatait. A Szent György-hegyen magam 24 faj fészkelését észleltem. A további egy faj (kerti sármány) költésének bizonyító adatát FARKAS TIBORnak az Aquilában megjelent közleményéből vettem; bár ezt a fajt is észleltem ezen a hegyen a költési időszakban. A fészkelő fajok számából levonható ökológiai következtetések nagyon érdekesek. A rendkívül változatos morfológiai adottságú és vegetációjú Badacsony messze a legtöbb fajt (61) mutatja fel. A vele csaknem egyező kiterjedésű erdővel borított Gulács pedig egyike a legfajszegényebb vulkánoknak (22). Tehát a fajgazdaság az erdő összetételénekés nem a kiterjedésének a függvénye. Ezt igazolja a jóval kisebb kiterjedésű erdőt viselő Hegyesd (33 faj), ahol a fás vegetáció összetétele nagyon változatos (életkor, fafajok és zártság szempontjából egyaránt). Tovább erősíti ezt a tényt a Szigliget (24 faj) és a Halyagos (26 faj), amelyeken az erdő bár nagy kiterjedésű, de nem változatos. Ez a két hegy egymással összehasonlítva a táj jelleg és a fák faji összetételének szempontjából szinte azonos, és a fészkelő fajok száma is csaknem azonos (24, 26). A tíz vulkán közül a most tárgyalt öt erdős, míg a másik öt nélkülözi a nagyobb, összefüggő erdőt. Ezeknél, a Kopaszt leszámítva, alig van különbség a költő fajok száma között (21, 23, 25, 25 faj). Az erdőtlen vulkánoknál világosan kitűnik, hogy a nagyobb felszíni tagoltság — vagyis az elszigetelődés lehetősége — — befolyásolja a fészkelő fajok száma t. A Szent György-hegy és a Tóti-hegy a legtagoltabb (25—25 faj); a Haláp már kevésbé tagolt (23 faj); a Csobánc még kevésbé (21 faj), de messze a legtagolatlanabb a Kopasz (17 faj). Ezekből a tényekből következik, hogy a fajgazdagság erdőtlen területeken a felszín tagoltságával van egyenes arányban. A már korábban érintett negatívumot most alkalomszerű kidomborítani. Láttuk, hogy a Balaton vizének közelsége — pontosabban a gazdag vegetációjú partszegélyének a közvetlen szomszédsága •— egyáltalában nem befolyásolta a fajszámot. A Balatonba félszigetszerűen benyúló és egyenlő mértékben erdővel borított Badacsony és Szigliget fajgazdagsága egyéb — már említett — okokból merőben különböző (61 szemben 24-gyel). Ezzel a ténnyel szemben egyéb környezeti adottságok hatással vannak a szigethegyek avifaunájának faji összetételére, illetve általában a fajgazdagságára. A közvetlen közeli, állandó jellegű, kis vízállások és a szomszédságban levő legelők nagy fajgazdagságot idéztek elő a viszonylag nem nagy kiterjedésű, erdős vulkánon, a Hegyesden (33 faj). Ahol ezek a környezeti adottságok nincsenek meg, ott a változatos erdőség és nagyobb kiterjedés mellett is kisebb a fajgazdagság, amint ezt a Halyagos mutatja (26 faj). A viszonylag alacsony, szigetszerű vulkánok esetében hegyvidéki jellegről nem beszélhetünk. A fészkelőközösségek jelenléte és végeredményben a fajsűrűség a vegetációs tájképi jelleg és a felszíni tagoltság függvénye. Kitűnő példa erre a Badacsony és a Haláp, ahol nagy kiterjedésű szőlők helyén létesített gabona- vagy takarmánynövény-földek merőben réti fészkelőközösségi elemeket vonzottak föl a hegy oldalába. A Badacsony déli lejtőjén, nem messze Badacsonytomaj községtől nagy területű lucernaföldön pipiske, sordély és haris fészkelt. A Haláp keleti lejtőjén a kipusztult szőlőket egybeszántották a szomszédos földekkel és ezzel olyan idegen fészkelőelemek kerültek ide, mint a pipiske, a mezei pacsirta és a fürj. Bármennyire is a minőség, azaz a faji összetétel, a fajbőség és a fészkelőközösségek határozzák meg a táj egyéni avifaunáját, a mennyiségi viszonyok sem lehetnek közömbösek számunkra. Ebből a szempontból, természetesen, csakis a saját megfigyeléseimre, illetve adataimra támaszkodhatom, 556