A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Horváth Lajos: A Tapolcai-medence madárvilágának összehasonlító cönológiai és ökológiai vizsgálata

11. A Falco peregrinus-fészkelőközösség helye a Badacsony északkeleti részén (csóka) 11. Ort der Falco peregrinus-Nistkolonie am nelichen Teil des Badacsony-Berges 11. The nesting community site of Falco peregrinus in the north-eastern part of the Badacsony Mt. Tekintve, hogy a hegy lábára vagy kissé oldalába felkúszó emberi település csak a Badacsonyon van ahol Badacsonytomaj község részben már a hegyen települt — vagy Badacsonylábdihegy lazábban épített házai és Nemestördemic perifériális utcái is ide számíthatók — ez a cönózis tipikusan csak a Badacsonyon van meg. Csaknem valamennyi tipikus alakja megtalálható azonban a Szent György-hegyen is, ahol a sűrűn álló présházak közti, bokros kertek, gyümölcsösök és magas sövénnyel szegett, szőlők közti utak hasonló jellegű fészkelőterületet biztosítanak ennek a közösségnek. IX, 2. Carduelis cannabína-fészkelőközössécj Ennek a cönózisnak az esetében ismételten, sőt talán még nyomatékosabban kell utalnom az előző fészkelőközösséggel kapcsolatban közölt általános megállapításomra. Ugyanis a kenderikével jellemzett cönózis elvétve még ma is megtalálható természetes, azaz ősi körülmények között. Az ilyen esetek azonban annyira ritkák, hogy a valószínűségük szinte 1% alatt marad. Ez az oka annak, hogy ma már teljes joggal az emberi településekkel öszszefüggő közösségek közé kell sorolnunk. Ez a fészkelőközösség tehát jelenleg csaknem kivétel nélkül a szőlőkben és a gyümölcsösökben található meg. Sajátságos, hogy a vezéralak ebben a nem ősi jellegű környezetben is megtartotta bokorfészkelő természetét és szinte kizárólag szőlőtőkéken költ, míg a gyümölcsfákat vagy a kiemelkedő karók hegyét éneklőhelyül használja. A kenderikecönózis ősi jellegű tája a bokrokkal meglehetősen sűrűn behintett domb- és hegyvidéki félszáraz területek, amelyeknek a közelében erdőségek terülnek el. Különös előszeretettel viseltetik a galagonya- és borókabokrokhoz, esetlegesen elbokrosodott gyertyánfa csemetékhez. Beszálló- vagy éneklőhelyül a közeli erdőszél fáit vagy esetleg a bokros területen álló, magános fákat használja. Tehát — amint látjuk — a természetes, ősi tájjelleg szinte meglepő módon vág egybe az újabb, későbbi, kultúrtájjellegű fészkelőhellyel. Ilyen viszonyokat, természetesen, korábban máshol is megfigyelhettem, így a Tapolcai-medence vulkánjainak egyikénmásikán tapasztalt jelenség nem új, hanem további, nyomós bizonyítékai egy igen érdekes biotópcserének és fényt derít a madarak alkalmazkodási képességének mélyebb értelmére, az alkalmazkodás sokoldalúsága mellett pedig arra, hogy miként marad meg a fészkelőközösségek területének táj jellege minden, látszólag erős kultúrhatás dacára. Korábban például ilyen viszonosságot tapasztaltam az alföldi, borókás-nyáras homokpuszták és a homoki gyümölcsös-szőlők esetében. Itt is az a helyzet, hogy az idézett, ősi jellegű növénytársulásban már szinte sohasem találjuk meg a kenderikével jellemzett fészkelőközösséget, de annál gyakrabban bukkanunk rá a szomszédos vagy beékelt, homoki gyümölcsös-szőlőkben. Lássuk ezek után, hogy a kutatási területünkön — a Tapolcai-medencében —, hol van ősi és hol az emberi kultúrához alkalmazkodott közösség. Tipikus, tehát valamennyi taggal szereplő Carduelis cannabina-cönózist találtam a Csobánc déli-délnyugati oldalában. A Haláp keleti oldalán egyetlen alárendelt tag. (Emberiza hortulana) kivételével szintén megvan ez az ősi körülmények között megjelenő közösség. A többi vulkánon, ahol a szőlőmű554