A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Horváth Lajos: A Tapolcai-medence madárvilágának összehasonlító cönológiai és ökológiai vizsgálata

10. A cigánycsaláncsúcs fészkelőhelye a hegyesdi Vár-hegy nyugati, köves legelőjén 10. Nistplatz des Schwarzkehlchens am westlichen steinigen Weideland des Hegyesder Burgberges 10. The nesting place of stonechat on the western, stony pasture of Vár-hegy at Hegyesd pítható, hogy a Balaton víztükrének a közelsége nem, a hegykörnyéki tájak minősége azonban észrevehetően befolyásolja a madárcönózis összetételét a költési időszakban. A tengerszint feletti, vagy talán érzékelhetőbb, ha azt mondjuk, hogy a Balaton-szint feletti (kb. 105 mat. sz. f.) magasságkülönbség semmiféle észrevehető hatással sincs a madárvilágra. Ez nem is meglepő, mert a tó feletti relatív magasság alsó értéke kikerekítve 180 méter (Hegyesd), a felső pedig 340 méter (Badacsony). Az ország területén lerögzíthető 38 fészkelőközösség közül — amint már említettem — 10 található meg a Tapolcai-medence szigetszerűen kiemelkedő kúphegyein. Hangsúlyozni kívánom, hogy ebbe nem tartoznak bele a köztes, többé-kevésbé sík medencerészek, sem a balatoni nádszegély költőmadár-társulásai. Amíg a jelen dolgozat főcéljának megfelelően, csupán a tíz vulkán madárvilágát hasonlítom össze, addig hűen r» főcímhez, a későbbeikben felveszek minden olyan fajt a rendszertani felsorolásba, amelynek legalább egy bizonyító példányát magam megfigyelhettem vagy mások irodalmi közléséből megtudtam. Ilyen módon az olvasó tájékozódhat az egész Tapolcai-medence madárvilágáról, ugyanakkor az egyes vulkánok fészkelőfaunájának egybevetésével ornitocönológiai ismeretekhez is jut. A szigethegyek csupán három táj típusban mutatnak fel fészkelőközösségeket, mégpedig az erdei, a sziklai és az emberi településbeli cönológiai kategóriákban. Ezekkel szemben teljesen hiányoznak a réti, a mocsári, a sziki, a homoki és a löszfali fészkelőközösségek. A szigethegyek fészkelőközösségei az említett három tájtípusban a következőképpen oszlanak meg: erdei öt (II, 1/4, 1/5, 1/7, 113), sziklai kettő (VII/1, VII/2) és emberi településbeli három IX 1, IX 2, 1X3). Tekintettel arra, hogy korábban valamennyi hazai fészkelőközösség jellemzőit (tájtípus, fészkelő terület, vezéralak, állandó tag, alárendelt tagok) már megadtam, a most sorra kerülő ismertetésben csak a fészkelőközösség nevével és jelével utalok rájuk. i/l. Dendrocopos maior-fészkelőközösség Ezt a társulást a következő helyeken észleltem: a Badacsonynak Nemestördemic község felé eső í'ennsíkrészén, a Hegyesd alsó kúpjának a déli oldalán és a Halyagos északkeleti oldalán. 1/4. Phylloscopus sibilatrix-fészkelőközösség Ez a madárcönózis a Badacsony fennsíkjának északkeleti részén, a Hegyesd délnyugati lejtőin és a Halyagos északkeleti oldalában, valamint a lapos tetejének déli felén fordult elő. 1/5. Garrulus glandarius-j'észkelőközösség A költő madaraknak ezt a társulását az alábbi vulkánokon találtam meg: a Badacsony plató jellegű tetejének nyugati részén, a Hegyesden ugyancsak u nyugati oldalon és a Halyagos északnyugati lejtőin. 1/7. Sylvia atricapilla-fészkelöközösség Sokkal több helyen leltem fel, mint az előző erdei társulásokat. Ezek: a Badacsonyon a déli erdőszél, a fennsíknak pedig a nyugati és északnyugat részei. A Szigligetnek mind a három tagján, tehát a Vár-hegyen, az Antal-hegyen és a Szőlő-hegyen is megtaláltam. A Tóti-hegynek a déli oldalán, a Szent György-hegynek pedig a keleti részén észleltem. A Halyagos vulkán erdőszélein szintén előfordult ez a társulás, ha nem is a legtipikusabb alakjában. Legtökéletesebben a Hegyesden találtam meg, mégpedig a felső kúpon körben. Itt a cönózis valamennyi alárendelt faja abban a fontossági, illetve gyakorisági sorrendben volt meg, amint azt ennek a cönózisnak az eredeti leírásában megállapítottam. 1/13. Pica pica-fészkelőközösség Ez a társulás a természeténél fogva csak elvétve adódott elő a vulkánon. A szigligeti Antal-hegyen, a Tóti-hegy alacsonyabb részein és a Kopasz oldalában találtam meg. Mindhárom helyen látható volt, hogy a mezőgazdaságilag megművelt területek viszonylagos közelségéhez ragaszkodó vezéralak határozta meg ennek a fészkelőközösségnek a helyét. Ez mindenhol alacsonyan volt, ami azt mutatja, hogy a szarkánál már 200—300 méter tengerszint feletti magasságkülönbség is befolyásoló tényező lehet. 552