A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Horváth Lajos: A Tapolcai-medence madárvilágának összehasonlító cönológiai és ökológiai vizsgálata

8. A Monticola saxatilis-fészkelöközösség nem teljesen tipikus helye a Szent György-hegy felső kúpjának oszlopos elválású részein 8. Der nicht ganz typische Ort der Monticola saxatilis-Nistkolonie an den sich säulenartig trennenden Teilen des obersten Kegels des Szent György-Berges 8. The not quite typical nesting community site of Monticola saxatilis in the columnar parts at the top of Szent György-hegy Ez a botanikai felvázolás azonban csak nagyvonalú lehet; csak olyan fajok jöhetnek számításba, amelyek vagy tömegüknél fogva, vagy a fészkelés szempontjából való különleges adottságaik folytán hatással lehetnek a madarak megtelepedésére. A vulkánok vegetációs képe tíz-húsz esztendő alatt olyan mértékben megváltozhat, hogy a jelenleg fellelhető cönológiai egységek már kicserélődnek. Éppen ezért nemcsak elengedhetetlen a növényzeti vázlat, hanem egyenesen faunatörténeti alap i s. Tehát, ha a táj jelleg megváltozik, más fészkelőközösségek is lesznek majd itt, mint ma. Ez a dolgozat ilyen módon az évtizedek múltán esetleg elvégzendő, újabb, hasonló tárgyú vizsgálathoz kitűnő összehasonlító anyagul szolgálhat. De, ha ez nem is történnék meg, akkor is az ország, vagy különösképpen a Bakony más tájegységeiben végzett későbbi, ornitológiai kutatásokhoz útmutató vagy az egybevetésre alkalmas adatsorozat lehet. A növényzetfelvázolást a Badacsonnyal kezdem. A kutatás idejében még művelés alatt álló badacsonytomaji és nemestördemici kőbányák nagy területeket zártak el a madárélet elől a hegy keleti, északi és északkeleti oldalán. Jórészt a déli oldalra korlátozott, természetes bazaltfalak és oszlopok lábánál összefüggő, öreg, ritkás tölgyes húzódik. Ebben az erdőben sok a bokros (kecskerágó, som, bodza, kökény) és a dús, lágyszárú (boglárka, ibolya, keltike, vadbükköny, árvácska, salamonpecsétje áprilisban uralkodó) aljnövényzet. A hegytető főleg gyertyános, kevés középkorú és öreg bükkel és kisebb csoportokban feketefenyővel. Ennek az erdőségnek csupán az egytizede akácos (fiatal). Egyéb, nagyon alárendelt fafeleség itt a juhar, a szil, a vadcseresznye, amelyekből csak néhány elszórt példány akad, megemlítésük azonban a madárélet szempontjából fontos, mert megfigyeléseim szerint ezek a könnyen odvasodó faféleségek erősen vonzották az odúfészkelő fajokat. Az uralkodó erdő tehát itt a sűrű, fiatal gyertyános, kevés bokros, de dús lágyszárú aljnövényzettel. Az erdőzóna alatt elterülő részeket csaknem köröskörül összefüggő szőlők borítják, amelyekben viszonylag nagyon kevés a gyümölcsfa. A szőlőművelés alatt álló területek a Szent György-hegy után a Badacsonyon a legkiterjedtebbek. A Gulács alsó kúpján, ellentétben a Badacsonnyal, szőlőművelés úgyszólván egyáltalában nincs (leszámítva egy kisebb területet a déli oldalon). Ebben az alsó régióban, tehát a hegyen csaknem körös-körül főleg fiatal akácos tenyészik. Cserjés aljnövényzete ritkán elszórt kökény; az erdőtalajt egyébként árvacsalán és kutyatej borítja óriási kiterjedésben. Az erdőszélek bokros aljnövényzete igen dús és változatos összetételű, ami iskolapéldája lehet a szegélycönózisnak nemcsak botanikai, hanem a vele szorosan összefüggő ornitológiai szempontból is. Papsapka, fagyai, kökény, bodza, galagonya, juharbokor jellemzi ezt a sűrű szegélyt. A hirtelen kiemelkedő bazaltkúp lábánál, tehát az akácos övezet fölött, öreg, vegyes lomberdő keskeny sávja húzódik körbe. Ez főleg tölgyből, gyertyánból, kevés bükkből, kőrisből és szilből áll. A süveg alakú bazalthegy oldala, eltekintve néhány magános és kisebb csoportot alkotó feketefenyőtől, fiatal bokroscserjés (kőris, gyertyán). Ennek a kúppalástnak mintegy az egytized része gyepes, fátlan terület, de ez sem összefüggő és így a madárélet szempontjából nincs észrevehető hatása. A rendkívül kis területű csúcsot középöreg feketefenyves borítja. A Tóti-hegy a Badacsonyhoz és a Gulácshoz viszonyítva nemcsak jóval alacsonyabb, hanem látszólag kis kiterjedésű vulkán, bár a hegy alapterületét számítva nem marad el a Gulács mögött. Kétségtelen, hogy az ilyen magasságkülönbség nem juthat kifejezésre a madáréletben, a kiterjedés azonban, különösen, ha azonos a növényzet jellege, esetleg már hatással lehet az ott fészkelő madárközösség összetételére. A Tóti-hegy esetében a Gulácshoz viszonyítva erről feltétlenül szó lehet, mert a tájképi jelleget meghatározó növénytakaró sok közös vonást árul el vele, eltekintve attól, hogy a hegy csaknem fátlan csúcsa rendkívül kicsi, füves térség, néhány elszórtan növő kökénybokorral az ellaposodó hát magasabb részein. A déii-délnyugati oldalon elég szép fekete fenyves-gyertyános vegyes erdő terül el. Az alacsonyabb részeken itt is fiatal akácos tenyészik. Számottevő szőlőművelés a Tóth-hegyen nincs. Legegyénibb része a keleti oldalán levő, köves talajú 549