A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Horváth Lajos: A Tapolcai-medence madárvilágának összehasonlító cönológiai és ökológiai vizsgálata

kökénybokros, tágas marhalegelő; ez a hegy madárcönózisára már befolyással lehet. A Szent György-hegy fő jellemvonását a kiterjedt szőlőművelés adja meg. A tíz vulkán közül itt van a legtöbb szőlő, és a viszonylag nagy vulkánnak csupán egytized része nincs megművelve. A szőlők fölött, a bazaltfalak tövénél, nem összefüggő, keskeny, túlnyomórészt fiatal, bokros aljú erdő húzódik. Állománya gyertyán, bükk, akác; kevés helyen idősebb feketefenyők csoportja és egy-egy öreg szelídgesztenyefa áll. A cserjeszintet főleg kökény és bodza adja. A tetőn nagy kiterjedésű, gyepes részek váltakoznak, helyenként csaknem összefüggő, bokros részekkel. Amint látjuk, ez a vulkán összhatásában — tájképi jellegét illetőleg — nem mondható erdősnek, akárcsak a később sorra kerülő Csobánc, Haláp vagy Kopasz vulkánok. A Szent György-hegy arculata, amint a későbbiekben kitűnik, kifejezésre jut a fészkelőközösségeiben is. ötödikként Szigliget vegetációs jellegét ismertetem. Ez a vulkán tulajdonképpen három egymáshoz igen közel fekvő kúp csoportja, amelyeket részben a szőlőművelés, részben pedig a csaknem összeérő erdők egyetlen egységgé fognak össze. A Szigliget legkisebb kiterjedésű eleme a Vár-hegy. amelyet nagyon dús, sűrű és változatos összetételű erdő borít. Uralkodó fafélesége szil és juhar, de van sok akác és kőris is. Az erdőben mindenütt nagyon gazdag a bokros aljnövényzet; az erdő nélküli hegyoldalak pedig szinte egybefüggően bokrokkal vannak borítva. A cserjeszint az itt fészkelő madarakra nézve nagyon kedvező faji összetételű. Főleg galagonya és juhar teszi ki, de számottevő a papsapka, a som és az elvadult orgona is. A Szigligetnek a Balatonba félszigetszerűen benyúló eleme a Szőlő-hegy. Kiterjedésre a legnagyobb rész és a madarak megtelepedésére nézve is meglehetősen vonzó. Az alacsonyabban levő domboldalakon szőlőmüvelés folyik. A többi részén, amelyik egyetlen platójelleget mutat, erdőt találunk. Ennek körülbelül egynegyede tiszta állományú akácos, háromnegyedrésze pedig vegyes-bokros lomberdő, akác nélkül. Az utóbbi részre jellemző a sok kőris és néhány igen öreg, odvas berkenye, és vadkörtefa. Az erdőt sűrűn szakítják meg a kisebb-nagyobb galagonyás tisztások. A Szigligetnek eddig megemlített két tagja, ha jellegében nem is teljesen azonos, az itt költő madárfajok minőségi összetételében és mennyiségében sok megegyezést találunk, szembe az Antal-heggyel, а Szigliget vulkán harmadik összetevő elemével. Az Antal-hegyi ún. öreg-erdő ma inkább csak történelmi név, amelyik régebbi térképeinkről maradt ránk, illetve korábbi időszak öreg erdőjére utal. Jelenleg fiatal vagy legfeljebb középkorú (mintegy húszéves), zárt akácerdőt találunk itt. Az aljnövényzete ritkán elszórt bodza és igen gyér fűféleség. Ez a tájképi jelleg a madrácönózis számára merőben más, mint az előző kettőé. Ugyanilyen elütő az Antal-hegyet a Vár-heggyel összekapcsoló, alacsonyabb terület fiatal és sűrű feketefenyvese is. Egybefogva tehát azt látjuk, hogy a Szigliget erősen tagolt vulkáni kúpjának változatos a tájképi jelleget megadó vegetációs képe és ugyanilyen a cönózisok szemszögéből feltárt madárvilága. Hatodikként sorra kerülő vulkán a Csobánc. Ez a rész egyéni, jól jellemezhető homogén terület. A bazalttakaró alatti, enyhén lejtő, alsó kúpot körös-körül, szabályos szélességben gyümölcsfákkal behintett szőlők borítják. A meredeken álló bazaltfalak és oldalak lábánál, valamint részben az oldalakon is, fákat csak elvétve találunk. A hegy északkeleti részén van még a legtöbb fa, főleg kőris és fiatal akác, de összefüggő erdőről itt sem beszélhetünk. A törmelékes részen és részben az enyhébb lejtésű oldalakon uralkodó bokor és galagonya, de sok a vadrózsa is. Ez a füves, bokrokkal behintett rész a Csobánc legegyénibb része. A madárélet szempontjából különleges szerepet játszik még a meglehetősen nagy várrom. Ezzel ellentétben a hegytető többi részén dúsan tenyésző, elvadult orgonabokros szinte teljesen jelentéktelen. Ugyanez áll a füves fennsíkra is. Említésre méltó még az oldalakon levő, elég nagy számú, elhagyott telken és kertben most már vadon tenyésző Spirea, amelyik a poszáták kedvelt otthonává lett. A szabad és nagyobb sziklafelület vagy fal igen kevés, ami a várrom jelentőségét a fészkelés szempontjából még inkább fokozza. A Hegyesd, vagy egészen pontosan a Hegyesd község melletti Vár-hegy, a Tapolcai-medence tíz vulkánja közül a legkisebb, a madárélet tekintetében mégis egyéni és jelentős. Először is az egyetlen, amelyen nincs szőlőművelés; továbbá az egész hegy és közvetlen környéke rendkívül változatos vegetációja. A felső kúp oldalai negyven-ötven éves tölgyessel vannak borítva, ehhez az alsó kúpon délnyugati-nyugati- és északnyugati irányban nyolcvan-százéves, ritkás, legeltetett tölgyes csatlakozik. Mind a két erdőben nagyon gazdag a bokros aljnövényzet, amelyik főleg galagonya és kökény; az öregebb erdőrészben ezekhez még sok vadrózsa csatlakozik. А hegy lábánál az erdőt gyér füvű, köves legelők és helyenként fiatal feketefenyő-erdőfoltok övezik. Az itteni madárélet kialakulásának megértéséhez a vegetáció és a domborzat mellett elengedhetetlen megemlítenünk a hegy lábánál található néhány tartósabb vízállást, amelyek természetes mélyedésekben jöttek létre és az öreg, tölgyes legelőbe ékelődnek bele. A nyolcadik vulkán, a Haláp. ismét az erdőtlen hegyeket gyarapítja és így a Szent György-heggyel és a Csobánccal mutat rokon ornitolegiai vonásokat. A tájképrokonság márcsak azért is szembetűnő, mert az also kúpon itt is szabályos sávban, körös-körül szőlők vannak. Többé-kevésbé természetesnek mondható tájrészlet a bazaltkúpon csupán északkeleti—északi—északnyugati oldalon van. mert a művelés alatt álló hatalmas kőfejtő, a többi területet teljesen elfoglalja. Kevés a fa, erdő egyáltalában nincs, csak kisebb facsoportok, amelyek főleg kőrisből és elvadult gyümölcsfákból (dió, alma) állnak. Sok a galagonya és az elvadult kerti díszcserje, gyümölcstermő bokor (egres, ribizli). A hegy lábához köves juhlegelő csatlakozik, amelyik feltétlenül hatással van az itt kialakult fészkelőközösségekre A Halápnak még egy különlegessége van: sok itt a kipusztult szőlő, amelyeknek egy részét a hegylábi földekkel egybeszántották. Ilyen módon a szántóföldek helyenként a hegy oldalára is felkúsznak, ami sajátságos, a többi vulkánnál nem tapasztalt madárelemekkel gyarapította a medence bazaltkúpjain megfigyelt fészkelőközösségeket. Már most megemlíthetem, hogy a Badacsony oldalában, egy helyen találtam ilyen szántóvá alakított szőlőparcellát, és itt is Halápéhoz hasonló, réti jellegű fészkelőközösségi elemekre bukkantam. Feltűnő példái ezek a madár ökológiai érzékenységének. A Halyagos egyike a legerdősebb vulkánoknak. Csak a Gulácson van nagyobb összefüggő erdőség és talán a Badacsonyé egyenlő kiterejdésű vele. A bazalttakaró alatti alsó kúpon, itt is szőlőművelés folyik, amelyet nyugaton a diszeli kőbánya, északkeleten pedig a hegy lábáig leereszkedő erdőség szakít meg. Ez a két utóbbi körülmény is erősen emlékeztet a badacsonyi viszonyokra. Majd látni fogjuk, hogy a sok közös, ökológiai vonás a fészkelőközösségekben is mennyire kifejezésre jut. Az északkeleti oldalon sok a tölgyes szálerdő; a lombos-fenyves (feketefenyő) vegyeserdők a fennsíkszerű tető déli felén és az északkeleti lejtőn ta550