A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Badinszky Péter: A Veszprém környéki felsőkarni fődolomit üledékföldtani vizsgálata
b) Anyagvizsgálati módszerek A teljes rétegsor anyagfeldolgozásához valamenynyi réteg anyagának begyűjtése szükséges. Mivel ez csak a feltárásokban, kőfejtőkben valósítható meg, a vizsgálati anyag begyűjtését a viszonylag legjobban feltárt területen, a Veszprémtől északra található táborállási (aranyosvölgyi) kőbányákban, illetve azok közvetlen környékén végeztem. Fenti kőbányákban a felsőkarni dolomitnak mintegy 40 m összvastagságú szakaszát tárták fel. lehetőséget adva a csupán néhány cm vastagságú rétegek megfigyelésére is. A dolomitsorozat legalsó, és részben a felső szakaszának megmintázása a kőbányák környékén található természetes feltárásokból történt. Az egyes kőzetszemcsék alakját, nagyságát, egymástól való távolságát, elrendeződését, s az ebből adé)dó rétegzettséget, szerkezetet, a kőzetszöveti vizsgálatok segítségével igyekeztem tisztázni. Mivel a korábbi megállapítások mindegyike arra utal. hogy a kőzetanyag csaknem teljes egészében dolomit, jelen vizsgálat elsősorban a dolomitban szórványosan elhelyezkedő kalcitszemcsékre terjedt ki. Ezek kimutatása a VÉGH S.-né által leírt (36) és jól bevált módszerrel, az 1%-os sósavval való megcseppentés útján történt. A dolomit felületi csiszolatát sósavval megcseppentve kalcitszemcsék jelenléte esetén buborékképződés indul meg, mely percekig eltarthat, s így binokuláris mikroszkóppal jól szemlélhető a kalcitanyag eloszlása. A szemcsenagyság-vizsgálatok csiszolatok segítségével történtek. Ebből adódóan a ténylegesnél általában kisebb szemcseméretek voltak megállapíthatók, mivel a csiszolat nem minden szemcsét metsz a legnagyobb szélességben. A szemcsenagyság kevertsége és szórtsága is nagyobb a különböző orientációjú metszetek miatt. Néhány esetben rétegenként több csiszolat is meg lett vizsgálva. A 0,1 mm-nél kisebb uralkodó szemnagyságú kőzeteket mikrokristályos (finomszemcsés), a 0,1—0.3 mm közöttieket pedig középszemcsés típusba soroltam. A kőzetfizikai vizsgálatok közül a fajsúlyra, illetve térfogatsúlyra vonatkozó adatokat részben a Bauxitkutató Vállalat és JUGOVICS L. jelentéséből vettem át. A „szilárdsági vizsgálatok" csupán a kalapáccsal való törés és pattinthatóság megállapítását foglalják magukba. A felsőkarni dolomitsorozaton belül néhány pad, különösen egyes sávos típusok nagyobb szilárdságukkal tűnnek ki. Több. főként felszínközeli rétegnél erős murvásodás, porlódás figyelhető meg. A halványlila, középszemcsés dolomittípusok kagylós törésűek. A helyenként utólagos limonitosodást szenvedett szakaszokon az egyébként igen szívós dolomit csupán a mészmárgának megfelelő keménységgel rendelkezik. Az ásványtani vizsgálatok során 12 db, előzetesen teljes kémiai elemzésnek alávetett dolomitminta derivatográfiai vizsgálata is megtörtént a Bauxitkutató Vállalat által. Néhány szint mintaanyagának röntgenfelvételi eredményét NAGY B. volt szíves rendelkezésemre bocsátani. A fúrásokkal harántolt dolomitrétegek-mintáinak oldási maradéka az elemzési adatok szerint zömmel 1% alatti, így ezek további vizsgálatától a Bauxitkutató Vállalat eltekintett. A lehetőségek adta kereten belül a geokémiai vizsgálatok is a teljességre való törekvés szem előtt tartásával készültek. A megelőző kutatások jóvoltából igen szerencsés módon több mint 100 db részleges, illetve teljes kőzetelemzési adat állt rendelkezésemre. Ezek felhasználhatóságának értékét nagyban növeli, hogy az elemzések túlnyomó többsége, a Bauxitkutató Vállalat laboratóriumában készült, 1966-ban. A többi elemzés is, melyeket VÉGH S.-né (Magyar Állami Földtani Intézet) és kisebbrészt magam (1967—68) végeztem, megegyezik abban, hogy a fő alkotórészek meghatározása azonos módszerrel történt, és az elemzések legnagyobb része az utóbbi években lett elvégezve. A CaCO.i és MgCO:i meghatározások komplexonos titrálással készültek. Az R'jO.i tartalom megállapítása ammóniumhidroxid segítségével gravimetrikus úton törént, a FejO:i pedig káliumrodaniddal, fotometrikus eljárással. Az RjO ;i —Fe 2 0 :i érték közel azonos az AL> 0 :i mennyiségével. Az SÍO2 tartalom nátronlúgos ömlesztés segítségével, a savoldhatatlan maradék mennyiségének megállapítása pedig sósavas feltárás útján történt. A kémiai elemzések tanúsága szerint a felsőkarni dolomit anyagásvány-tartalma csekély. A kémiai elemzéseken kívül a Magyar Állami Földtani Intézetben (1966—67) 20 db minta nyomelemtartalmának tájékoztató minőségi vizsgálata is elkészült, ebből azonban újszerű következtetés nem vonható le. c) A felsőkarni d о 1 о m i t s о г о z a t anyagvizsgálati eredményei A vizsgálat tárgyát képező dolomitsorozat a régi értelemben vett „fődolomitösszlet" alsó, mintegy 80 méter összvastagságú szakasza, amely ősmaradványok alapján még a karni emeletbe (Megalodon triqueter pannonicus szintbe) tartozik. A felsőkarni dolomit a Cornucardia hornigi szint legfelső, ún. nuculás márgajára megegyező dőlései (320/15) települt. A dolomitsorozat alsó, néhány méter összvastagságú részén LACZKÓ D. megállapítása (24) szerint szürke dolomit található. Jelen vizsgálat során ebben az alsó részben több kőzettípust sikerült elkülöníteni. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezen típusok begyűjtése a rossz feltártsági viszonyok (Kőképalja, a LACZKÖ-féle VII. szelvény nyomvonala, 54
