A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Horváth Lajos: A Tapolcai-medence madárvilágának összehasonlító cönológiai és ökológiai vizsgálata

tassai az itt kialakult madárvilág sajátságaira. Ez valóban így is lenne, ha a tények közvetlen és egy­szerű összefüggését vesszük csak szemügyre. A Tapolcai-medencének azonban nem­csak a tájjellege, hanem a vegetá­ciója is szélsőséges mértékben függ a speciális geológiai adottságoktól, már pedig ez a legnagyobb mérték­ben befolyásolja az itt létrejött madárélet formáit. A Tapolcai-medence már a térképre vetett egy­szerű rápillantással is élesen különválik a Bakony­nak körülötte elhelyezkedő tájegységeitől. Nyuga­ton a Keszthelyi-hegység, északon a Déli-Bakony és keleten a Balaton-felvidék morfológiájukban ho­mogén és összefüggő, nagy tömbjei fogják körül. Maga a Tapolcai-medence távolról sem mutatja a hegyvidékbe ékelt tágasabb síkság vagy alacso­nyabb tengerszint feletti magasságú terület képét, mint ahogy azt az ember a medence általános fo­galma után elképzelné. A Tapolcai-medencének csaknem szabályos, kör l. A lappantyú fészkelőhelye a Tóti-hegy oldalában 1. Nistplatz des Ziegenmelkers an der Seite des Tóti-Berges 1. The nesting place of nightjar on the slope of Toti-hegy alakú mélyedését különálló és különböző nagyságú szigethegyek teszik egyedülállóan egyénivé. Elte­kintve a táj vonzó szépségétől, nem kevésbé az ér­dekes, sőt regényes történelmétől és szinte egye­dülálló geológiai felépítésétől, a mi szempontunk­ból, tehát a madárvilágot illetőleg is, páratlanul egyéni sajátságokat árult el. Valóságos iskolai gya­korló területül kínálkozott az ökológiai és cönoló­giai vizsgálatok elvégzésére. Amint már fentebb érintettem, az egyéni dom­borzathoz sajátságos vegetáció csatlakozott. Igaz. hogy a különböző flóraelemekben (atlanti, medi­terrán, submediterrán, tehát déli; továbbá montán. magashegységi, alhavasi reliktum, boreális) való változatosság és egyéni gazdagság alig vagy egyál­talán nem befolyásolja a madárvilágot, mégis rá kellett mutatnom arra a függőségre, ami a táj geo­lógiai és morfológiai jellege és a rajta, illetve ben­ne kialakult flóra között fennáll. Ha a növényfajok és a madárfajok között nem is mutatható ki össze­függés, az egyes bazalt vulkánkúpok növénytaka­rójának egyénisége már erősen rányomja a bélye­gét az itt kialakult avifaunára. Tehát végeredményben azt mondhatjuk, hogy amint a táj geomorfológiája hatással volt a flórára, ugyanúgy befolyásolta a faunáját is, ha ez nem is olyan pregnáns az utóbbinál, legalábbis az érintett ornitológiai vonatkozásban. Hogy az itteni avifauna ökológiai és cönológiai viszonyait miként alakította ki az adott táj jellege, az későbbi tárgyalás feladata. Ebben a fejezetben csupán a Tapolcai-medence pontos elhatárolását szeretném megadni és már itt rámutatni azokra a sajátságos ökológiai viszonyokra, amelyek olyan vonzóvá tették ezt a vidéket a modern összehason­lító kutatásokra. A fentebbi, vázlatos meghatározás után hadd is­mertessem meg egy kissé pontosabban a medence morfológiai természetét. A medencében tíz olyan, nagyjából kúp alakú, bazaltvulkánt találunk, ame­lyek egymástól távolságban és jellegben is jól el­különíthetők. Ezek nagyjából délről északra halad­va, a következők: Badacsony, Szigliget, Gulács, Tó­ti-hegy, Szent György-hegy, Csobánc, Kopasz, Ha­lyagos, Hegyesd és Haláp. Ez a kerek szám nem erőltetett, mert az a néhány egészen kis kúp, ame­lyik orográfiailag és petrográfiailag elkülöníthető lenne (Sabar-szőlőhegy, Harasztos-hegy és néhány még kisebb dombocska; valamennyi a Tóti-hegy és a Kopasz között) sem a vegetáció, sem a madárvi­lág szempontjából nem jöhet számításba, mert ala­540

Next

/
Thumbnails
Contents