A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Badinszky Péter: Újabb őslénytani és földtani megfigyelések a veszprémi karni képződmények rétegsorában

ről számolhatunk be. Az északi úgynevezett nagy kőbányában a dolomitot csapásirányban 200 m-es szakaszon tárták fel. A tömeges Megalodus előfordulással jellemzett padon kívül, melyet már LACZKÓ D. is ismertetett, főleg csak lencsés előfordulásokat találunk. Az újabb megfigyelések során féregjáratokat tartalmazó dolomittípust észleltem és sikerült megtalálni egy a kis kőbányában is fellépő, a szintézist nagyban elősegítő, finoman sávozott dolomitváltozatot is. III. Cserhát Északi határa a buhimvölgyi törés, nyugatról a Várheggyel szomszédos. Délen a veszprémi törésig terjed, keleten a Völgyikútárok választja el, az újtelepi városrésztől. A területen földtani szempontból a Cserhát a legrosszabb feltártságú. Az igen sűrű beépítettség miatt szálban álló karni rétegek csak néhány helyen nyomozhatok. 7. Csaplár J. út környéke: Mivel ezen a részen már több éve nagyarányú épületalapozási munkák folynak, alkalmam nyílt a rétegek újravizsgálatára. A feltárások az „alsó-halobiás márga" rétegcsoport alsó részének (úgynevezett „a" szint) LACZKÓ-féle lelőhelyeit (Árva u., Thököly u.) is érintették. Ez a rétegcsoport a korábbi megállapítás szerint barnássárga, kissé homokos márga és a veszprémi karni képződmények legidősebb márgafáciesét képviseli. Megemlítem, hogy LACZKÓ D. a város nyugati részéről ennek a márgának heteropikus fáciesét, a szintén cassiani jellegű faunaelemeket tartalmazó alsókarni dolomitot is leírta. Jelen megfigyelések ismertetésénél, mivel a dolomittal kapcsolatban újabb megfigyeléseket nem tettem, ezzel a dolomittal nem is foglalkozom. A cserháti „alsó-halobiás márga" rétegcsoportban LACZKÓ D. azt is megfigyelte, hogy a márga más anyagú közbetelepüléseket nem tartalmaz. A legutóbbi feltárások ismeretében ez a megállapítás kiegészítésre szorul. A rétegcsoport jelenleg ismert legidősebb képződménye 1,2 méter mérhető vastagságú 320/26 dőlésű sárgásbarna autigén mészkőbreccsa. Kissé márgás alapanyagában 0, 1—4 cm-es alig koptatott mészkő-darabokat találunk. Ez a szürkésbarna-barna, kagylóstörésű mészkő helyenként a fedő márgában is előfordul. A mészkőbreccsa vékonycsiszolatában kagyló (valószínűleg Halobia sp.) és Foraminifera metszetek ismerhetők fel. A fedő „alsó-halobiás márga" rétegcsoport gyüredezett, utólagos hajlítást szenvedett rétegeinek rendellenes települése a talajmechanikai fúrások alapján a közeli veszprémi töréssel hozható kapcsolatba. Ezek a fúrások a márga rétegcsoport alatti 6—10 méter mélységben nóri fődolomitba jutottak. 8. Völgyikútárok és Giricses-domb. A Völgyikútárok Cserháthoz tartozó része már LACZKÓ D. munkássága idején is törmelékkel feltöltött terület volt. Csupán a Völgyikút forrása által táplált patak mentén találunk helyenként márga kibúvásokat. Maga a forrás az „alsó-halobiás" márga" rétegcsoport és a szürke, pados mészkő határán bukkan a felszínre. Ezen a helyen a mészkő teljes (8,5 m) vastagságában van feltárva. Padjai az utólag hajlításos igénybevétel során kisebb darabokra törtek. Vékonycsiszolatában apró kagyló (Halobia sp.) metszetek figyelhetők meg. A szürke mészkőre a Cserhát ÉK-i részén az úgynevezett Giricses-dombon a brachiopodás konglomerátum települt. Alsó része az eddigi leírásoknak (1, 6.) megfelelően inkább breccsa autigén törmelékanyaga felfelé egyre koptatottabbá és finomabb szemcséjűvé válik. Az alsó rész 20—30 cm-es mészkőtömbjeit felül 1—10 cm-es mészkőkavicsok váltják fel. A konglomerátum egyenetlen felszínű rétegei 30—40 cm vastagságot érnek el. Fedőjében megegyező (318/27) dőlésű 60 cm vastag barnásszürke biogén mészkő található. Ősmaradványait csaknem kizárólag Gastropoda kőbelek (melyek közelebbről nem határozrozhatók meg) és néhány Crinoidea maradvány képezi. Erre a mészkőre világos-barnásszürke, ősmaradványokban szegény, tömött szövetű, vastagpados mészkő települt. Az ősmaradványok kioldott üregein kívül néhány Hydrozoa és korall-metszetet ismertem fel benne. A mészkő egyben a cserháti képződmények legfiatalabb tagja, mivel várható fedőrétegei a Giricses-domb Buhimvölgyre néző oldalán lepusztultak. Fenti megfigyeléseket összegezve megállapíthatjuk, hogy a Cserhát területén a brachiopodás konglomerátum fekvőképződményei a megfelelő újtelepi fáciessel azonos kifejlődésűek. Lényeges különbséget a konglomerátum fedő rétegcsoportja mutat: az újtelepi „felsö-halobiás márga" heteropikus fáciese a cserháti, biogén jellegű mészkő. A Várhegy—Benedekhegy területén ugyanezt a szintet dolomit képviseli. IV. Várhegy—Benedekhegy A Cserháttól nyugatra levő, három oldalról törésekkel határolt, környezetéből sasbércszerűen kiemelkedett dolomittömeg. A LACZKÓ D. által már megállapított alsó- és felsőraibli korú rétegcsoportok ma is élesen elkülöníthetők. V. Dózsaváros (Temetőhegy) A Séd és Buhimvölgytől északra, az Aranyosvölgytől nyugatra elhelyezkedő városrész. 50