A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Papp Jenő: A Bakony hegység gyilkosfürkészfaunájának alapvetése
Elterjedése : Európa, Mongóliából a közelmúltban mutatták ki, Kína. Lelőhelye. ÉB: Farkasgyepű, mészkedvelő bükkösben (Melico-Fagetum) fűhálózva, 1966. VI. 29., 1 Ç. 50. Apanteles parasitellae (BOUCHÉ) — Rendkívül változékony faj. A Hypomicrogaster suffolciensis MORLEY fajjal (és fordítva) könnyen azonosítható (NIXON 1985). r 2 csonkszerűen valamennyire mindig megvan, és az 1—3. hátlemez alakja, egymáshoz viszonyított aránya megtévesztésig emlékeztet a nevezett Hypomicrogaster fajra. A középhát finoman, inkább elszórtan pontozott, a hátpajzs tükörfényes. A farsajka alig nyúlik túl a potroh végén, különösen az alsó része hártyaszerű (gyengén kitines), a tojócső kb. olyan hosszú mini a 3. lábfej. Elterjedése : Nyugat-Palearktikum. Lelőhelye: Bf: Pétfürdő, csemege barabolyról (Chaerophyllum bulbosum) fűhálózva, 1968. VI. 26., 2 rf. — 2 példány. 51. Apanteles picipes BOUCHÉ. — Csak hím példány került eddig elő a Bakonyból. Teste (különösen a véset nélküli felületek) csillogóan fényes. Az 1—2. hátlemez alig visel vésetet. Szárnysrezete kifehéredett, kivéve a sugárér első részét (r ( ) é ; az 1. könyökeret (cuqu L ), melyek barnásszürkék. Elterjedése: Nyugat-Palearktikum. Lelőhelyei (12. térkép). Bf: Balatoncsicsó, erdészház környékén fűhálózva, 1969. VII. 9—10., 1 rf. Monoszló, 11. térkép. Az Apanteles obscurus (Necs) : A (1 = Badacsony, 2 = Felsőörs: Királykúti-völgy, 3 = Kapolcs, Bondoró-hegy, 4 = Pétfürdő, 5 = Ságpuszta, S = Várpalota, Tábor-mező, 7 = Vár-völgy, Nagyláz-tető, 8 = Zalaszántó, Tátika, 9 = Nagyvázsony, 10 = Sáska, Agár-tető, 11 = Szentgál, Miklóspál-hegy, 12 = Szentgál, Usti-hegy, 13 = Ürkút, 14 = Bakonyból, Hubertlak környéke, 15 = Bakonybél, Vörös Jánosséd, 18 — Gyulaíirátót, Kispapod, 17 = Tapolcafő, Kalapácsér, 18 = Mecsérpuszta, 19 = Olaszfalu, Tobán-hegy) lelőhelyei a Bakonyban. Karte 11 Die Fundorte von Apanteles obscurus (Nees) im Bakony-Gebirge Map 11. The collecting sites of Apanteles obscurus (Nees) in the Bakony Mts. 10. térkép. Az Apanteles lateralis (Hal.) : A (1 = Felsőörs, 2 = Gyulaíirátót, Kispapod, 3 = Hárskút, 4 = Ugod, Hubertlak környéke, 5 = Csesznek, Zörög-hegy) — A. villanus Keinh. : В (6 = Bakonybél, Tisztavíz-völgy) — A. nothus Marsh.: С (7 = Csopak, Péter-hegy, 8 = Kapolcs, Bondoróhegy, 9 = Somlóvásárhely, Somló, 10 = Hárskút, 11 = Bakonynána, Alsópere környéke, 12 = Bakonyszombathely, Feketevíz-puszta) — A. punctiger (Wesm.) : D (13 = Zalaszántó, Tátika, 14 = Uzsa) lelőhelyei a Bakonyban. Karte 10 Die Fundorte von Apanteles lateralis (Hal.), A. villanus Keinh., A. nothus Marsh, und A. punctiger im BakonyGebirge Map 10. The collecting sites of Apanteles lateralis (Hal.), A. villanus Reinh., A. nothus Marsh, and A. punctiger in the Bakony Mts. Taróra-hegy, 1969. VIL 9., 1 rf. — DB: Sáska, Agártető, 1967. VI. 14., 1 tf. Uzsa, mészkerülő tölgyesben (Luzulo-Quercetum) fűhálózva, 1963. VI. 4., 2 <-?. — ÉB: Bakonybél, Szarvad-árok, 1959. VIII. 12., 1 rf. Farkasgyepű, mészkedvelő bükkösben (Melico-Fagetum) fűhálózva, 1966. VI. 29., 2 rf. Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17., 2 ff. Iharkút, 1969. V. 27—28., 1 $. Iharkút, Laposak, 1966. VI. 27., 1^. -KB: Bakonyszombathely, Feketevíz-puszta, 1969. VII. 11., 1 tf. Olaszfalu, Alsópere környéke, 1966. VII. 11—14., 4 rf. Várpalota, Baglyas-hegy, 1968. VI. 25., 1 Ç Várpalota, Vár-völgy, gyertyános-tölgyesben (Querceto-Carpinetum) fűhálózva, 1968. VI. 27., 1 rf. — 19 példány. 52. Apanteles pinicola LYLE — Az áltorszelvényen apró és elszórt, pontszerű bemélyedések láthatók, egyébként sima és fényes, a holdacska körül rövid vonalszerű ráncok vannak. Az 1. hátlemez 1,6—1,8-szor hosszabb, mint tövi szélessége, disztálisan fokozatosan a csúcs előtt hirtelen keskenyedik, tövi és csúcsi szélességének az aránya 10 : 5—5,5. Az első 3 hátszelvény oldala világos (sárga, sárgásbarna). Elterjedése: eddig Angliából, Csehszlovákiából és Szovjetunió európai területéről ismertük. Magyarország faunájára nézve új faj. Lelőhelye. Kh: Várvölgy, Nagyláz-tető, 1969. 497